[71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
- Majd meglátod, ne kíváncsiskodj már ennyit. Ahhoz képest hogy megrágtak eléggé eleven vagy...- jegyzem meg szusszanva egyet, kicsit megnoszogatva a tempóját.
A lakhelyem nem épp egy csodálatos lakás vagy egy szálló, ellenben a legpöpecebb hely ami csak létezhet. A régi kollégium egyik még használható szintjére ettem be magamat szó szerint, de mostmár turbós kis kecó a drága a kezdeti romhalmazhoz képest. Jó, az árammal még vannak bajok, de a generátornak hála három szobában tudok világítani, és így egy kis minihűtő is életre birt vergődni.
- Furán fejezed ki a háládat tudod e.... így segítsenek rajtad... ch....- morgom miközben már azon töprengek vajon összehánytam e reggel a ruhákat, vagy még mindíg akkora a kupi, hogy csak a kupacok közötti ösvényen lehet közlekedni.
/Folyt. régi kollégium /
|
-Ha az én testem lenne előbb bíztam volna a varrást valami kóbor csövesre mint rád, ne aggódj... nem is kéne tőled semmi, ki tudja mivel mérgeznél meg, de mivel nem vagyok olyan állapotba hogy egyedül lófráljak, boldogítalak még egy ideig...-mondtam ugyanolyan kedvességgel, amilyet tőle kaptam. Óvatosan lecsúsztam az ágyról, bár kicsit megszédültem a hirtelen változástól, de mikor kitisztult a látásom elindultam a fiú irányába.
-És mégis hova megyünk? Gondolom nem valami szép,tiszta helyre...-tettem fel a kérdést és az utolsó mondatot inkább motyogva, magamnak jegyeztem meg.
|
- Előbb fogadnék be egy kóbor kutyát mint téged.... de eljöhetsz velem ha szeretnél.Azt viszont ne várd hogy megetetlek..... - mondom a cuccait átválogatva.
Minden éghetőt átcsúsztatok a saját zsebembe. Jó lesz ez még később.- Én most lépek.- indulok meg az ajtó felé majd visszanézek rá hogy jön, vagy sem. Olyan kis szerencsecsomag ahogy ott gubbaszt a bekötözött nyakával felém pislogva. Egész szórakoztató kis teremtmény.
- Na mi lesz ?
|
Eléggé gyanús volt ez a tartozom neki, majd valamikor számonkéri dolog, nem tetszett a gondolat az biztos. Mikor megkérdezte van-e hova mennem el kellett gondolkoznom, elméletileg lenne szobám itt, vagyis Shunnak lenne, de jobb ha most nem megyek annak közelébe, ezért nemlegesen ráztam meg a fejem.
-Jelen helyzetbe....nincs....miért? Csak nem be szeretnél fogadni? - kérdeztem tőle egy sunyi mosollyal az arcomon, bár lehet csak a láz beszél belőlem, mert biztos hogy belázasodtam ennyi szenvedés után.
-Nos akkor mi legyen.... bűntársam leszel?
|
- Maradjunk annyiban, hogy tartozol nekem.- jelentem ki határozottan.- Majd valamikor számonkérem rajtad. De nem most. Most állni sem bírnál segítség nélkül...- jegyzem meg újra az összepakolt üvegcséi közé túrva.- Van hova menned srác? Gondolom nem lenne túl mókás ha itt találnának a lopott cuccok között.....
Elképedek saját magamon, hogy micsoda empátiára vagyok képes. Nem szokásom másokkal foglalkozni. Az emberek unalmasak, de ez a fiú nem az összetört szíve miatt sír. Lehet pont ezért sem hagytam még magára és mentem inkább végső csapást mérjek a kémiaszertárra. Dehát nem mindennap talál az ember vérben tocsogó fiúkat a padlón....
|
Egy ideig figyeltem ahogy a fiú kezei körbe-körbe megy a nyakamon, majd lehunytam a szemem és hagytam hogy befejezze... bár belefáradtam, beleszédültem a mozdulat követésébe. A következő amire felfigyeltem, hogy a hidegebb keze végigcsúszik a hátamon, amire kiegyenesedtem ösztönösen és a hideg is kirázott, de nem nyitottam ki a szemem, csak mikor meghallottam hogy megszólalt. Hát még jó hogy forró vagyok, azok után, hogy így sokkoltam a testem...Shun testét a fájdalommal. De mikor a kórházat emlegette nemlegesen ráztam a fejem.
-Nem mehehtek oda... azért jöttehm ide... kicsit bonyolult a helyzet... szóval... mit kérsz segítségedért? - kérdeztem tőle, miután már kinyitottam a szemeimet és a velem szembenülőt kezdtem el figyelni.
|
Még nézek pár másodpercig nagy töprengőn, aztán vállat vonva visszaguggolok mellé és befedem a sérülését a gézzel. Nem tart sokáig, így hamar végzek vele. Finoman simítok hátának csupasz felületére a kötszer vonala mentén. Egész ügyes kis kötést készítettem. Így bekötözve megvan a maga bája a fiú megjelenésének.Mint eg ytörött szárnyú kismadás. Egy mocskos szájú törött szárnyú kismadár.
-Forró vagy.- jegyzem meg összevont szemöldökkel, de már kapom is el az ujjaimat a testéről. Nem állt szándékomban elkalandozni, de nem okolhat, Ő vetkezett előttem. - Lehet be kéne menned kórházba....bár nekem teljesen mindegy. - teszem hozzá nemtörődöm módon.
|
Erre nekiáll hisztizni a célegyenesbe, milyen mázlim van, a lehető legfurább emberekkel hoz össze a sors. Simán összevarr, amikor minden tocsog a vérben de bekötözni már nem akar, csodálatos. Aztán meghallottam azt a bizonyos "ha kapok valamit cserébe" mondatot, amire felvontam a szemöldököm és kicsit sőt talán eléggé mérges pillantást vetettem felé. De tudtam, hogy én magam nem tudom rendesen betekerni mert ha megmozgatom azt a vállam és kicsit megdöntöm a nyakam már tönkre tehetem azt a igen csak béna varrást. Halk káromkodások sorozata hagyta el a szám még én is alig hallottam őket, de a fejembe kiabáltak azok a káromkodások az biztos. Ennél rémesebb napom alig ha lehetne, innentől már nincs mit veszítenem. Sajnálom Shun...
-Hálapénz hogy ne... meg se érdemelnéd egy ilyen béna munkáért, esküszöm egy remegő kezű nagyi is jobb lett volna, de már nem érdekel...legyen... ha bekötöd kérhetsz tőlem valamit.... mindegy mit.... ennél szarabb napom úgy se lehet... -mondtam neki igazán bunkón kezdve a mondatomat, majd átment inkább olyan sóhajtozósabb lemondós motyogásba, de azért még érthető volt, úgyhogy a nyakam felé böktem a kezemmel, hogy ha már beleegyeztem akkor álljon neki ügyködni, mielőtt meggondolnám magam.
|
- Pfff.... Kézbe ne kapjalak már?- kérdezem mert ez a része annyira már nem vonz a gyógyászatnak. Az ápolgatás unalmas. Bár ez a srác nem egy szottyadt vénember akinek pelenkát kell cserélni, de mégis. Amennyire izgalmas az izomba tolni a tűt vagy a szikét annyira unalmas kötszereket cserélni és közben szánalomnyilvánítás gyanánt buksit simizni. Szusszanok egy nagyot.
- Na jó, hajlandó vagyok bekötözni téged...,- egyezek bele, de mikor már épp nekiállnék, elhúzom a kezemet a sérült területről elgondolkodva.- ha kapok valamit cserébe.
Sunyi vigyorral a képemen magasodom fel mellette, lenézve törékeny alakjára.
- Hiszen az orvosoknak is jár hálapénz.. nemde? - dorombolom a gézt piszkálva.- Én mit kapok nagylelkű segítségnyújtásomért?
|
Mikor végre befejezte a nyakam öltögetését a takaró kiesett az ajkaim közül, majd az ágyról lecsúszva a földön landolt a fehér ágynemű. Nyúltam volna utána, de rájöttem, hogy annyira még nem kellene mozognom, erre megszólalt a tűvarázsló, hogy fertőtleníteni kellene a sebet újra. Erre bólintottam, de nem akartam hogy ő pamacsoljon közbe, ezért odacsúsztam a kis éjjeliszekrényig és egy vattát teljesen beáztattam a fertőtlenítő folyadékba, majd elkezdtem a frissen varrt sebet pamacsolgatni. Minden érintésnél egy szisszenét hagyta el az ajkaimat. Ilyenkor örülnék ha ismernék valakit akinek gyógyító képessége van, akkor nem kéne Shunt ennyire kiütnöm, leterhelő visszatartani. Mikor megszoktam a fájdalmat sóhajtottam egyet és eldobtam a véres pamacsot, majd a kötszert a fiúnak nyújtottam át, mert nem tudom magamat körbetekerni, az túlságosan csálé lenne, pedig most jó lenne ha kicsit szorosabb lenne és rendesen tartana a kötszer.
-Megtehh...néd? - mondtam még kicsit szaporább lélegzetvétel mellett.
|
Nyöszörögve sürget a térdemet markolászva amire felmorranok.- Ne siettess ! Nem vagyok hanyag, hogy összecsapjam amibe belekezdek !- morgom tovább öltögetve remegő testét majd elkötve a cérnát csapkodom hátba bátorítóan.
- Kész vagy ! De ha szeretnéd még egy kis fertőtlenítővel meglocsolgathatlak a biztonság kedvéért.- teszem hozzá " segítőkészen" a vért törölgetve bele nadrágom szárába ahogy csodálom a mindössze öt öltésből álló művemet. Hát kicsit csálé, kicsit véres, de mégis büszke lehetek rá.
|
Figyelmeztetés ide vagy oda, nem sokat segített, hiszen hirtelen jött így is a fájdalom, számítottam rá hogy fájni fog de arra nem hogy ennyire, ezért összerezzentem, amire éreztem hogy a tű megrántja a bőrömet, amire még a hideg is kirázott. Jobban ráharaptam a takaróra, amennyire csak tudtam és hogy ne nagyon mozgassam a testem az épp orvost játszó barátom térdére markoltam rá az egyik kezemmel ezzel is csökkentve a mozgásomat miközben ő az öltögetéssel bíbelődik. De nem voltam ám néma csendbe se fájdalmas nyögések hagyták el az éppen takaróval betömött ajkaimat, így kissé összenyálaztam ezt a hangtompítót.
-Siemphhsss...-nyögtem a takaróba a "siess" szó kicsit eltorzított változatát.
|
A tű hegyét bámulva várom hogy eldöntse végre magában mi a fene legyen a nyakával. Mikor intésével jelez, gyermeki öröm árasztja el a testemet. Mindíg vonzottak a morbid dolgok, de orvosnak tudom hogy nem lennék jó.Sokat kell tanulni hozzá ami unalmas. Nincs hozzá türelmem se, arról nem is beszélve hogy a turkálós rész az emberen belül, inkább gusztustalan sem mint érdekfeszítő.
-Készülj, bökök !- figyelmeztetem, úgy állva hogyha esetleg meggondolná magát akkor se tudja félrelökni a kezemet....Nem kívánom magamba vágni a tűt!
Lassan tolom be a hegyes kis szerszámot a bőrébe. Furcsán bizsergető érzés, főleg mivel a fiú teste rögtön reagál rá, rándulva egyet.
- Ne ficánkolj.....- dünnyögöm halkan koncentrálva a feladatra.Kissé félreszámítottam magamat mikor azt gondoltam könnyű lesz. Zavar a vér, és az is hogy csúszik a bőr és a tű is ragacsos már az első öltés után...
|
-Nem mondod Sherlock? Tisztában vagyok vele, de ha így hagyjuk nem lesz jobb a helyzet inkább essünk túl rajta, nem kell tökéletesnek lennie, elég néhány öltés csak tartsa össze és ne jöjjön szét ha beszélek ennyi...-mondtam neki kicsit türelmetlenebb hangon, mert kezdtem érezni hogy a tudatom elkezd tiltakozni a gondolat ellen, ezért kihúztam alólam a takarót, és annak a sarkát betámadva szorítottam fogaim közé, hogy sikolyaim annyira ne hallatszódjanak ki a szobából mert én is tudtam hogy olyan fájdalmaim lesznek mint még soha...bár talán ez hazugság, ha visszakutatok Shun emlékeibe ez a kis varrás valószínűleg annyira fog fájni, mint az a bizonyos baleset. Így megráztam a fejem és igyekeztem felejteni a gondolatokat, miközben intettem a fiúnak, hogy itt az ideje, hogy nekiálljon a varrogatásnak, mielőtt megunom és itt hagyom.
|
A története egészen más mint amit vártam. Csak hümmögök, mivel nem kapok részletekbemenő leírást arról hoygan is történt, csak egy sejtelmes vázlatot tár elém mielőtt még a tűt kishíján az orromba feltolná. Hátrébb lépve fókuszálok a kis eszközre.
-Ugye megtudod csinálni? - kérdezi mire az arcába nézek.
-Mi? Mit? Várj... varrjalak össze?- kérdezem kikapva kezéből a tűt.- Jah, persze. Már hogy a viharba ne....-győzködöm őt is és vele együtt magamat is, ahogy a seb fölé hajolva nézem meg közelebbről is a helyzetet. Még mindíg szivárog belőle a vér, és néhol sötétebb színben pompázik a seb ahol látni a húsát. Megborzongok, ahogy óvatosan hozzáérek a forró, lüktető vértől kissé ragacsos területhez.
-De ugye tudod hogy ez rohadtul fog fájni...
|
Végül is csak rábírtam hogy segítsen a sebem ellátásába, de mikor elkezdett bombázni a kérdéseivel, ha tehetettem volna homlokon csaptam volna magam a sok hülye elmélet miatt, de hát mit várok nem úgy néz ki mint egy zseni, úgyhogy tulajdonképpen annyira meg se lepődök a felszínes elgondolásokon. Viszont közbe folyamatosan figyeltem, hogy mi emel fel és mivel matat a sebemnél, nem szerettem volna ha olyan dolgot tesz ami nem jó, ezért közben én is ügyködtem. Felkaptam a tűt és elkezdtem lefertőtleníteni, meg belefűzni a nem is tudom milyen nyomorult anyagot fűznek ebbe bele, na mind egy. Viszont mielőtt odanyomtam volna ismeretlen barátomnak a tűt, válaszoltam kérdéseire, legalább is megpróbáltam.
-Nos először ki akartak rabolni és késsel megvágta a nyakam, aztán jött egy...hm... kölyök, aki letámadott és elkezdte inni a vérem...és megcsócsált...úgyhogy se nem barát, se nem nő...de valami elvadult állathoz hasonlítanám azt a srácot az biztos... ó és ez két külön személy volt, úgyhogy mint látod, rohadt szerencsét napom van...még el is áztam az esőbe... most már az se érdekel ha elszúrod a sebem kezelését...-morogtam magam elé, mivel egyszer se néztem a fiúra csak a kezére, hogy jó helyen csinálja a jó dolgokat, majd egy hirtelen mozdulattal az orra elé nyomtam a tűt, hogy most ez jön, kénytelen lesz néhány öltéssel összevarrni, amíg én megpróbálom visszatartani a fájdalom sikolyaimat.
-Ugye megtudod csinálni? - tettem fel végül a legfontosabb kérdést, amit majdnem elfelejtettem, mert ha nekem időközbe itt elájul, kiverem a hisztit az biztos.
|
Gyorsan mozog a kis mocsok, azonnal ollót ránt, da valamiért meghátrál. Talán az ijedtség vette el az eszét egy pillanatra, de hamar magához tér. Szemeiből üvölt a fáradtság és a meggyötörtség. Már épp szólnék megint, mikor visszafordul a motyójához és engem levegőnek nézve átszambázik a szoba túlfelére az összegyűjtött holmikkal.
Egyszerre háborít fel, és sebez meg az ignorálása. Sötét pillantással figyelem ahogy leoldja magáról a tocsogós textilt, felfedve előttem vérben úszó bőrét. A gyomrom görcsbe rándul, ahogy az izgatottságom újra visszatér belém.VÉR! Már az sem érdekel ha ő nem hajlandó tudomásul venni jelenlétemet, a kölyök állapota, és viselkedése éppen eléggé leköt ahhoz hogy ne húzzam fel az orromat és távozzak sértetten.
-Neked mi dolgod itt? Nincs véletlen valami programod? Mint látod nem érek rá, hogy szórakoztassalak, nem bohóc a szakmám...-mormogja mire közelebb lépdelek hozzá, hogy jobban láthassam mit csinál. Gondolataim megint elkalandoznak. Vajon valami kutya rágta meg a fiút? Vagy egy óriásdenevér? Esetleg fenn akard a kerítésen? Honnan az a sérülés?
-Ahhoz képest elég jól csinálod....- jegyzem meg, összevonva szemöldökömet, tovább keresve magamban a sérülés okát, míg ő lassan, szenvedősen tisztogatni kezdi a sebet.
-Ha már itt vagy, gyere és segíts....- szólal meg újra, mozdulatát félbehagyva.Kérésére megvonom a vállamat.A cuccaiba túrva emelem fel az egyik lötyit majd fordulok teljesen felé.Nem vagyok doki, de nincs ellenemre bemocskolni a kezemet, ha cserébe elszórakoztat.
-Jó, segítek, de akkor el kell mondanod hogy mi történt veled! Kutya volt vagy kerítés? Esetleg mind kettő? Vagy egy elvadult barátnő?- kérdezem elvigyorodva, a poénnak szánt utolsó elméletemen.
|
Nagyon belemerültem az eszközök előkeresésébe, szinte semmi nem vonta el a figyelmem, hogy megtaláljam az ollót, mert már csak azt kerestem, minden meg volt, ami kellhet, legalább is azt hiszem. Polcok és szekrények nyitogatás sorozata után végre az alsó fiókba megtaláltam a keresett fém tárgyat, viszont nem számítottam társaságra. Mikor meghallottam a gúnyos kérdést ugrottam egyet, és hátra léptem, bár így a társaságomnak ütköztem, ezért szinte azonnal megfordultam és felé szegeztem a kezembe lévő ollót egyenesen a nyaka felé irányítva tartom, bár nem áll szándékomba támadni, akkor tutira kirúgnák Shunt és azt nem szeretném, ezért lassan leengedtem az ollót és felkaptam az előkeresett dolgokat, majd átpakoltam mindent egy ágyra és ott kezdtem el matatni, mint ha ott se lenne a társaságom. Mikor mindent előkészítettem leszedtem a nyakamról a teljesen véres sálamat és megnéztem a tükörbe a sérülést. Na fasza nem elég a vágás még annak a vérszopónak a fog nyomai is rajtam vannak. Szuperséges. Miközben pamacsoltam az alkohollal a sérülésem hátra fordultam a sráchoz, aki a szívrohamot hozta rám és igen csak mérges pillantásokat vetettem felé.
-Neked mi dolgod itt? Nincs véletlen valami programod? Mint látod nem érek rá, hogy szórakoztassalak, nem bohóc a szakmám...-közöltem vele kissé ingerülten, mert nem akartam, hogy más ilyen állapotba lásson, így is szörnyen fáj minden és ennyi vérvesztés után csoda ha össze fogom tudni magam ölteni. Bár volt egy olyan érzésem hogy ez kicsit se fogja elijeszteni a kukkolóm, valahogy vonzom a fura perverzséggel megáldott embereket. Egyik megcsócsál, másik vágdos, tuti hogy ez a srác meg élvezni fogja ahogy összevarrom magam... hurrá... én és a szerencse. Sóhajtottam egy hatalmasat, majd letettem a véres vattát egy üvegbe és elkezdtem előkészíteni a tűt. Nem akartam megcsinálni, ó nagyon nem, bár nagy a tűréshatárom, de...ah francba is.
-Ha már itt vagy, gyere és segíts....
|
Unottan sétálgatok az iskola kopár folyosóin. Így kongón, üresen, tökéletesen beleillene egy horrorfilmbe, mivel más mozgás nincs, csupán az ablakon keresztül bekúszó árnyékjátékok, mik kísérteties motívumokat rajzolnak az amúgy sivár falakra.Némelyik felnyúlik egészen a plafonig, és vannak olyanok is amelyek karomra emlékeztetve terülnek szét . Igen, ilyenkor az iskola arca már egészen más.
Lépteim ütemét sajátos hangján suttogja vissza az épület amint haladok előre. Az első gondolatom az volt, hogy meglesem bezárták e rendesen a kémiaszertárat. Elég jó cuccok vannak ott, és ha van olyan mázlim hogy nincs rendesen lezárva, akkor jó kis muri elé nézhetek. Gondolataim azonban rendesen elkalandoznak, olyannyira hogy rossz folyosó sorra fordulok be.
Éppen mennék vissza a problémát észlelvén, de ekkor egy órmotlan nagy puffanás hallatszik,tőlem két ajtónyira. Megdermedek. Várok pár pillanatot mielőtt a bicskért nyúlva zsebembe, megindulnék a zaj forrásának irányába. Ki az aki ilyenkor puffogtat?
Halkan nyomom le a kilincset, és tolom be az ajtót.Nem kell sokáig keresnem a zaj forrását ugyanis esze ágában sincs elrejteni jelenlétét. Hát mégsem voltam egyedül a szinten.....Egy csurom víz srác ügyködik éppen nagyban a polcok között, a nyitott ablaktól nem messze.Valószínű ott mászott be. Ez a gondolat egészen elszórakoztat. Kár hogy nem láthattam azt a csodálatos manővert ahogy beküzdötte magát a szobába... Mert biztos hogy az ablakon keresztül jött. Erről árulkodnak a tócsák és hajáról csöpög a víz is.
Hirtelen gondolattól vezérelve indulok meg felé, lassan közelebb osonva, a heves csörömpölését és kotorászását kihasználva, szinte hangtalanul egészen a háta mögé.- Elvesztettél valamit?-gúnyolódom rajta, főleg mert számítok rá, hogy sikerül meglepnem a nagy munkájában.
|
Elég gyorsan elhagytam az elhagyott roskadozó, égő épületet, mikor megjelent egy fura lény azzal már betelt a pohár, elég ciki volt, így meglépni, de mit csináljam, megrágta a nyakam és a sál nem sokat fog tartani a vérzésen, kórházba nem mehetek mert a végén valami rosszra fognak gondolni. Legbiztosabb hely az iskola volt, ott legalább azt hiszik hogy Shun vagyok és nem rúgnak ki páros lábbal, így esőben végigrohanva az utcákon, próbáltam kerülni az embereket, bár a víz kissé lemosta a vért rólam, de azért látszik, hogy folyik itt-ott, ezért se a főbejáraton mentem be az iskola területére, bár nem számítottam rá, hogy ilyen ostoba terv jutott az eszembe. Odamentem az orvosi szoba ablaka alá és feltoltam, mert tudtam hogy az illetékes imádja nyitva hagyni az ablakot és mindig Shun zárja be, így feltámaszkodtam, de megfájdult a nyakam, így megremegett a kezem, amiről megcsúszott és hirtelen beestem a szobába és hát nem a tanár asztala van az ablaknál? Még jó hogy de, ezért igazán hangos csörömpölés kíséretében robbantam be a szobába valószínű, hogy zengett tőlem a folyosó, de igazán nem foglalkoztatott most. Amint összekapartam magam a földről, ledobtam a táskámat a földre, ami így is szétázott és levettem a felsőmet is, majd elkezdtem keresgélni a szekrények és polcok szokasága között a megfelelő felszerelés után, de ahogy most áll a nyakam, kénytelen leszek összevarrni, bár az szörnyen fájdalmas dolog lesz, de mivel doki már nincs itt ilyenkor nincs más választásom. De egyelőre kutatok az üvegek között fájdalomcsillapító, fertőtlenítő, tű és kötszer után, közben pedig remélem, hogy nem ront rám senki, mert ezt a sérülést alig ha magyarázom ki.
|
[71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
