[38-19] [18-1]
Őszintén szólva arra számítottam, hogy nemet mond. Két véglet rajzolódott ki a szemeim előtt: vagy kiröhög, vagy megharagszik. Azt álmomban nem gondoltam volna, hogy felírja a címét és a kezembe nyomja, mondván, nyugodtan becuccolhatok hozzá.
- Ah, j-jó... - préseltem ki magamból ezt az egyetlen, nehéz szót. Meg akartam kérni, hogy vigyázzon magára, de már el is tűnt a szemeim elől. Pár pillanatig néma csendben, mozdulatlanul álltam az ajtót bámulva, aztán a kezembe nyomott cetlire pillantottam nagy, kerek szemekkel. "Akkor, én most.... Beköltözhetek hozzá...?" Még mindig alig akartam elhinni. Sietve a vállamra kaptam a táskát, a hónom alá csaptam a könyvemet és kibotorkáltam a szobából, de Aaront már nem láttam a folyosón.
- Vigyázz magadra... - dörmögtem a semmibe, aztán csatlakoztam a hazafelé indulókhoz.
|
Segítettem Hinának pakolni amíg el nem kezdett magyarázni valamit hogy gondolkozott és szeretne mindig velem lenni mint ha az árnyékom lenne, erre egy pillanatra összeszűkűlt szemmel néztem oldalra, aztán lehunytam a szemeim és egy gyors gondolatmenet után sóhajtottam egyet. Csak akkor válaszoltam neki mikor már mindenünk össze volt pakolva.
-Legyen... de most nem tudlak magammal vinni... mert a végén megölnének, viszont adok egy címet... ide fogok menni miután minden kész, ha akarsz költözz be ott találkozhatunk...-mondtam neki miközben egy cetlire felírtam és odanyújtottam, majd felkaptam a vállamra a táskámat.
-El kell intéznem valamit menj haza vagy az én házamba mindegy...-közöltem egyszerűen Hinatával, majd elhagytam a szobát, hogy a saját dolgaimmal foglalkozzak most, mielőtt bűntetést kapok, ami nem kellemes. Így ott hagytam Hinát, hogy menjen, míg én embereket kérdezgetve megtaláltam a helyet, ahol a célpontom van.
//aaron elszökött mio szobájába QwQ//
|
- Uh, rendben... - Álmosan kikászálódtam a takaró alól, és az ágy szélére ülve elővettem néhány tiszta ruhát a táskámból. Kómás fejjel, lassan átöltöztem, aztán megfésülködtem és eltűztem bal oldalt a hajam. Megmostam az arcom, majd bevetettem magam után az ágyat és merengve Aaron felé lestem. Ahogy odajött segíteni pakolni, lesütöttem a szemeimet.
- Gondolkodtam valamin az éjjel... - kezdtem bele halkan, de csak akkor folytattam, ha érdeklődést mutatott a téma iránt. - Az jutott eszembe, hogy talán lehetnék az árnyékod... - böktem ki félszegen, de csak kis fáziskéséssel mertem Aaronre sandítani, hogy lássam, mit gondol. Szerettem volna úgy lenni vele, mint régen; hangtalanul és észrevétlen a nyomában járni, míg ő intézi a dolgait, mindig vele lenni úgy, hogy az számára ne legyen kényelmetlen.
- Persze nincs ilyen képességem... - tettem hozzá sietve. - De most úgy érzem, szeretnék melletted lenni - magyaráztam, közben a táskámat pakoltam, ami így hamar menetkész lett.
|
-Reggelt... csak egy kicsit, pakolunk és megyünk...-mondtam nemes egyszerűséggel gondoltam már nem kell megmagyaráznom hogy miért is kell mennünk hiszen ebből ki lehet találni, hogy már készen van az épület eléggé valószínű hogy vagy sokat fizettek vagy valakinek építkezős képessége van, erre vállat vontam bár nem feltűnően és felkeltem az ágyból, aztán elkezdtem bepakolni a dolgaimat a válltáskámba, mivel nem volt nálam sok ruha így ez igen csak könnyen ment. Felkaptam a tabletet a szekrényről, majd elballagtam a másik szobába és felvettem a füzetemet aztán igen csak morcosan nyitottam ki az ablakokat, hogy szellőzőn, mivel megint olyanra lettem kérve, amihez semmi kedvem nem volt. "Mi a retekért nem tud más összeszedni kísérleti nyulat itt voltunk többen is, fenébe is hogy nekem kell ezzel is szenvednem" - mérgelődtem magamban, aztán Hinára pillantottam, majd az ajtó felé indultam de meggondoltam magam, úgy döntöttem először elindítom haza Hinát, aztán intézem a dolgaimat, bár tudtam hogy ennek nem fog örülni a doki.
-Gyere segítek össze pakolni mielőtt kidobnak minket a szobából
|
Alvótársamnak egy rossz szava sem lehetett, mert úgy aludtam, mint a bunda. Egy centit sem változtattam a helyzetemen alvás közben, csak néha az orromat fúrtam mélyebbre Aaron felsőjében, egyébként reggelig meg sem moccantam. Olyan mélyen aludtam, hogy a mocorgásra sem ébredtem fel, csak átfordultam a másik oldalamra, és a párnához bújva aludtam tovább. Álmomban egy jó helyen voltam, egy ismerősnek tűnő szobában játszottam egy különös játékkal, és a tv-ből kinyúlt az egyik karakter, elkezdte bökdösni az arcom. Erre ébredtem fel.
- Mhhnn... - dörmögtem artikulálatlanul, kezemmel kitapintva a bökdöső valamit. Egy emberi ujj volt, és ahogy félálomban felpislogtam, lassacskán azt is kivettem, hogy Aaroné. - Jó reggelt... - motyogtam az ujját eleresztve, és helyette megdörgöltem a szemeimet.
- Elaludtam? - kérdeztem félénken, bűnbánón, mivel ő már fel volt öltözve. Nem szoktam lustálkodni, de most kivételesen jól aludtam, így nehezemre esett felkelni.
|
Éppen merültem álomba, amikor éreztem a kulccsontomnál Hinatát, mivel más nem lehetett, de nem fordultam el tőle, tulajdonképpen nem volt kedvem hozzá. úgyhogy hagytam hogy így aludjunk tovább. Kivételesen sikerült úgy álomba merülnöm, hogy nem álmodtam semmit, nem tudom hogy ez most azért volt mert nem akartam feltűnést vagy mert Hinata aludt velem, viszont mikor legközelebb kinyitottam a szememet, már kezdett világosulni és a vihar is igen szépen eltűnt a környékről. Megpróbáltam felkelni, de még mindig Hinata volt a karjaim között és nem volt szívem, felkelteni, ami igazán fura érzés volt, nem megszokott, ezért visszafőltem a nagyjából öt centis emelkedésemből és figyeltem Hianata alvó arcát, bár tudtam hogy előbb vagy utóbb fel kell keltenem. Viszont mint ha csak megérezte volna a doki, hogy kizökkentem a személyiségemből, nem úgy viselkedtem ahogy eddig erőszakosan elkedett csipogni a tablet a mellettem lévő polcon, ezért nem volt más választásom, felkeltem, bár olyan óvatosan amennyire csak tudtam és a kezembe vettem, majd rádobtam az egyész tenyerem a kütyüre mérgemben, aztán felugrott egy video hívás, ezért bedugtam a fülest és hallgattam amiket mondott, így megtudtam hogy néhányan már visszatértek és helyre rakták az épületet, ami nem tetszett, de hát ez van, ezért kimásztam az ágyból, felvettem a tőlem megszokott öltözéket, egy sötét kapucnis felsőt, a motoros szemüvegem, kicsit szakadt nadrágomat, aztán visszaültem az ágyra és elkezdtem Hinata arcát bökdösni hogy keljen fel.
|
Biztos voltam benne, hogy megint valami rosszat mondtam, így makacsul kapaszkodtam a párnámba, kedvem lett volna belefulladni. Ahogy megéreztem Aaron körém fonódó karjait, egy kicsit összezavarodtam. Nem tűnt mérgesnek, sőt, mintha egy kicsit megnyugodott volna, de az is lehet, csak képzelődtem. Belekapaszkodtam a fiú felsőjébe a derekán, majd kis habozás után lazán átöleltem, ha nem bánta.
- Jó éjt... - motyogtam, a szívem azonban túl hangosan vert, nem jött álom a szememre. Igyekeztem nem megmukkanni, hogy legalább Aaron pihenhessen egy keveset, és mint valami kukkoló, némán bámultam őt. Azon kezdtem el gondolkodni, amit a fürdőben mondott, hogy ha akarom, megmutatja, hogy működnek a fiúk közt a dolgok, meg hogy hova mit kell betenni... Fülig vörösödtem, ezért inkább megpróbáltam másfelé terelni a gondolataimat. Egy darabig Aaron arcvonásait bámultam, az ajka ívét, a hosszú szempilláit, aztán behunytam a szemeimet, és a párna helyett a fiú kulcscsontjába fúrtam az arcom, megpróbáltam elaludni.
|
Végül is csak válaszolt a kérdésemre Hinata megint, pedig nem vártam rá választ, erre halkan sóhajtottam egyet, viszont nem sokkal később éreztem egy gyengédebb érintést a kezemen, ami lassan becsúszott a tenyeremhez. Kérdően felvontam a szemöldököm, bár való igaz erősebb a képességem mint az övé, de mit kezdjek vele, unalmas, hogy ha bármit bármikor megtudok tenni, csak egy gondolat és akár a földből is olyan hulló csillagot csinálhatnénk mint ami az imént esett le a plafonról. Hinata el se tudja képzelni milyen lehet mindent megtenni és mégis semmit, bár nem vártam el tőle, hogy úgy gondolkozzon mint én, tulajdonképpen senki se tud úgy gondolkozni mint én, azonban ezt a menetet gyorsan megszakítottam, Hinata hangja újra visszazökkentett, miközben óvatosan megszorította a kezemet. Magam sem tudom miért de az első szó ami eszembe jutott az aranyos volt, amire meg is lepődtem, viszont gyorsan meggondolta magát és a párna mögé bújt, ami még inkább erősítette ezt az érzést úgyhogy felé fordultam és átöleltem.
-Köszönöm....-suttogtam halkan, így magam sem tudtam, hogy hallotta-e Hinata vagy sem, majd egy jóéjt elhangzása után úgy döntöttem kikapcsolom az agyam és igyekszem nem gondolkozni, mert a végén valami rondaság kerül a szobába az álmaim miatt.
|
Aaron máshol járt gondolatban, és nem voltam benne biztos, szabad-e követnem. A legutóbb, amikor beleártottam magam a lelki világába, megharagudott, én pedig megígértem, hogy nem szólok egy szót sem. De most mégis csak kérdést tett fel, arra meg illik válaszolni.
- Nem tudom... - motyogtam halkan. A saját képességemről sem tudom eldönteni, átok-e vagy áldás. Több lettem, mint egy normális ember, olykor mégis sokkal kevesebbnek érzem magam. - Ez tőled függ... azt hiszem - Aaron nem olyan, mint én, neki van elég ereje, hogy előnyére fordítsa az átkát, és ahhoz is van elég ereje, hogy áldásként kezelje azt, amivel csak pusztít. Ámulva figyeltem, hogyan festi kékké a plafonon tátongó galaxist, aztán csendben hallgattam a válaszát. Szóval ő is mindig egyedül van.
- Erősebb vagy nálam - kezdtem halkan, lassan, tétován megérinte Aaron kezét. Ujjaim finoman csusszantak a tenyerébe, körülfogtam. -, de ha tudok segíteni valamiben, szólj - Amint kimondtam, rájöttem, hogy igazából már meg is bízott egy feladattal, és nem csak engem. Kideríteni mások képességét, segíteni kialakítani egy teljes adatbázist róluk... Így a felajánlásom már teljesen értelmetlennek tűnt, ráadásul én idióta még a kezét is megfogtam. Zavarba jöttem, visszarántottam a kezem és az arcomba nyomtam a kispárnám, elbújtam mögé.
- Felejtsd el... - dörmögtem, de a hangomat elnyomta a párna. Hogy segíthetnék pont én neki...?
|
Éreztem ahogy Hina közeledett hozzám és felém kuporodva nézte a plafont, fél szemmel rá pillantottam, aztán újra a plafon felé fordultam és teljesen elmerültem a gondolataimba egy pillanatra, de az az egy pillanat elég volt ahhoz hogy ne tűnjön fel, hogy hangosan kezdtem el gondolkozni.
-Félelmetes erő a képzelet... tudok vele csodát tenni, de akár egy csettintéssel el tudok pusztítani bármit, mond csak ez átok vagy áldás? - tettem fel inkább csak magamnak a kérdést, aztán Hinára pillantva jutott eszembe, hogy beleszóltam a kérdésébe, bár hallottam annak foszlányait és tudtam miről van szó. Közbe körbenéztem a szobába és a függöny kék színét felhúztam a plafonra, így az fehér lett míg a galaxisom kékké vált.
-Nem igazán, nincs... hosszú kapcsolatom soha nem volt... -mondtam teljesen nyugodtan, bár való igaz hogy nem voltak hosszú kapcsolataim, de tulajdonképpen még rövidek se, megpróbáltak kikezdeni velem, de elég rossz vége lett, mint a profnak aki kísérletezett velem, erre a gondolatra egy nagyobb csillag a plafonon felrobbant és lehullott a földre, majd eltűnt.
|
Megörültem a válasznak, fogtam a kispárnámat, a takarómat meg a könyvemet, mert az ugye elmaradhatatlan kellék, és átcuccoltam Aaronhoz. A felszabadított helyre feküdtem, bebugyoláltam magam a takaróba, a mellkasomhoz öleltem a kispárnát, és a plafonra vetített képben kezdtem el gyönyörködni. Nagyon tetszett Aaron ereje, már amikor ilyen érdekes és látványos dolgokra használta... Ámulva figyeltem a forgó galaxist, ami olyan volt, mint egy virág. A kérdésre nagy áhitattal bólintottam egyet, nem tudtam volna szavakkal kifejezni, mennyire tetszik. Egy darabig még gyönyörködtem benne, aztán Aaron felé fordulva összekuporodtam. Azon kezdtem el gondolkodni, amiről korábban beszélgettünk, a fiú-fiú témán. Tapasztaltnak tűnt, amikor engem okított. Kíváncsi vagyok, hány kapcsolata volt már. Bár megígértem, hogy nem fogok beszélni, de talán ha kérdést teszek fel, abból nem lesz gond, hisz nem köteles rá válaszolni, kikerülheti, ha kényes számára a téma.
- Van most barátnőd? Illetve... barátod? - még kicsit összezavart ez a fiú-fiú dolog.
|
Felpillantottam, mikor meghallottam Hinata hangját és alkarra támaszkodval felültem, majd a másik kezemmel csendesen intettem neki, hogy jöjjön. Ezért kihúzódtam az ágy szélére, hogy hagyjak helyet Hinának, bár ez valahogy most dejavu-ként ért, de próbáltam nem foglalkozni a gondolattal, hiszen a vihar hangja csodás volt, arra akartam koncentrálni, meg hogy megmaradjanak a csillagok, így mikor megvolt a kellő hely visszafeküdtem és felemeltem a kezemet, majd egy olyan mozdulatot írtam le mint ha kicsavarnék egy égőt, mire a galaxis elkezdett körbe forogni mint ha egy fekete lyukká kezdene átalakulni és beszítvá a csillagokat, de lyuk nem volt csak elkezdett forogni, így szinte olyanná vált mint ha egy virág lenne a plafonon tele sok színes csillaggal.
-Egész jó nem? - kérdeztem Hinatától, bár inkább magamnak tettem fel a kérdést, nem vártam válaszra.
|
Egy kicsit megnyugtatott, hogy nem annyira haragszik rám, vagy inkább nem rám annyira... jaj, de bonyolultak az emberi kapcsolatok! Elkezdett hiányozni a könyvem, így odahúztam magam mellé és felcsaptam ott, ahol Kano miatt abba kellett hagynom. Ahogy visszamerültem a sorok közé, a lapon színes pöttyök jelentek meg. Értetlenül néztem körbe, majd a plafonra pillantva kiszúrtam a színes csillagokat. Elámultam, a sötét szobában nagyon szépen mutattak. Ezer éve fordult elő utoljára, hogy félretettem valami miatt a könyvemet, de most becsuktam és félretoltam, inkább a hátamon fekve bámultam tovább a plafont. A vihar közben teljesen ideért, hangosan dörgött és olykor villámlott.
- Átfeküdhetek melléd? - kérdeztem halkan Aaront, a plafont nézve. - Nem szólok egy szót sem, megígérem... - tettem hozzá.
|
Hallottam Hinata mocorgását és feltűnt hogy a lámpa is lekapcsolódott, azért leemeltem az alkaromat a szemem elől és meglestem mit is csinál, így pont elkaptam mikor vett fel ruhát, majd halk bocsánatkérés hagyta el a száját, amire sóhajtottam egyet és vállat vontam.
-Mindegy... nem igazán rád haragszom...-tettem még hozzá, bár magam sem tudom pontosan hogy kire kellene haragudnom, magamra amiért ilyen lettem és nem tudom milyen voltam, Hinára aki emlékeztetni akar és jóvá tenni vagy a dokira aki ilyenné tett és még isten tudja mit tervez velem. Ezekre a gondolatokra fintorra húztam a számat, majd elővettem a füzetemet és elkezdtem firkálni, bár nem vagyok egy rajz zseni főleg nem sötétben, de azért béna csillagokat tudtam alkotni, majd használva a képességemet és a fantáziámat a béna csillagokból egy egész színes galaxis lett a plafonon. Kedvem támadt az eget nézni, de mivel vihar volt, hiába csináltam volna nyitott tetőt, nem láthattam volna az eget, de így sokkal több mindent szemügyre tudtam venni, bár valószínűleg Hinának is feltűnhetett a sok szín és csillag a plafonon
|
A válaszát hallva elhúztam a szám. Nekem igazából mindegy volt, jó ember-e vagy sem, nekem az számított, hogy én milyennek láttam. Rajtam sokat segített, hogy másokkal hogyan viselkedik, az már a többi ember baja, de úgy látszik, Aaron erről egy kicsit máshogyan gondolkodott. Ahogy kilépett a kabinból, utat engedtem neki, eleinte utána pislogtam, aztán a földre pillantva hagytam, hogy a víz tovább mosson. "Most mérges rám..." summáztam magamban. Talán nem kellett volna ilyesmiket felhoznom, de Neko tényleg a frászt hozta rám, Aaron mellett viszont annyira megnyugodtam, hogy azt hittem, a szavaimmal segíthetek neki egy kicsit. "Nem, a szavaimmal csak ártok, pont ezért kaptam a Banshee-t, hogy egy szó se hagyhassa el a szám." Csendben elzártam a vizet, mélabúsan megtörölköztem, párszor átdörgöltem a hajamat is, aztán összeszedtem a szétszórt ruháimat és visszaballagtam a szobába. Lekapcsoltam magam után minden villanyt, és magamra vettem egy alsónadrágot meg egy pólót. Elpillantottam Aaron felé, majd inkább halkan bemásztam az ágyamba.
- Ne haragudj... - szólaltam meg halkan. A bocsánatkérésben már nagy rutinom volt.
|
-Mindig is számít...-kezdtem bele a mondatomba, de befejezni nem tudtam mivel megálljt parancsoltam magamnak, nem akartam, hogy a múltbeli érzelmeim átvegyék az uralmat főleg nem akkor mikor Hinata is itt van. Mikor végül befejezte a mondandóját morcosan összehúztam a szemöldökömet és mérgesen néztem, bár a fal felé nem Hinata felé, majd éreztem egy kis nyomást a hátamnál, amiből kikövetkeztettem, hogy hozzám nyomta valószínűleg a fejét, mire válaszként megtámaszkodtam a falba.
-Hiába beszélsz a múltról, hiába emlegeted, amiatt a játék miatt nem emlékszem mi volt azelőtt, milyen voltam azelőtt, ötletem sincs, most ilyen vagyok és alig ha fogok jó lenni vagy boldog... az én sorsom már rég meg van írva és nem happy end a vége...-mondtam hallhatóan mérgesen, aztán minden szó nélkül kiléptem a fürdőből, felkaptam egy kisebb törölközőt, majd miután magamra kötöttem kimentem a helységből és bementem a szobámba. "Fenébe rohadt morcos vagyok, minél többet vagyok vele, annál több ostobaságot emleget a múltamból és így egyre inkább kezdek megváltozni, bár ő sőt senki nem látja de én érzem és nem akarom érezni..." - mérgelődtem magamba, majd vizesen, meg se törölközve felvettem egy polót és egy alsót és bedobtam magam az ágyba, közben az alkarommal takartam a szemem és próbáltam a gondolataimba elveszni.
|
Nem reagáltam semmit, csak csendben hallgattam Aaront és magamban gondolkodtam. Érdekes, a legtöbb ember, akivel találkozom, levegőnek néz; ez normális reakció, hiszen engem sem érdekelnek ők, őket én miért érdekelném? De Aaron azt mondta, egy kivétel vagyok a sok-sok ember közül, akiket ismer, és ez valamiért jól esett. Akaratlanul is elmosolyodtam.
- Érdekes, hogy valakinek még számít a jelenlétem... - jegyeztem meg halkan. Ha csak annyit is, hogy nem teszi ki a szűröm, már ez is több, mint a semmi. Alaposan átmostam Aaron hátát, de a családalapítós terveire nem feleltem, hisz azt mondta, felejtsem el.
- Rendben, elfelejtem - Eszembe sem jutott tiltakozni, ha ezt kérte, hát így teszek. De mielőtt elfelejteném, még el szerettem volna mondani a véleményem. - Szerintem te nem vagy rossz ember. Mindig megengedted, hogy elbújjak nálad, ha nem volt hova mennem, és egy játékot is mutattál, törődtél velem... Szerintem meg fogod találni a boldogságod, még ha nem is a házasság és a gyereknevelés az álmod - Nem csak így gondoltam, hanem egyúttal reméltem is. Nem tartottam Aaront rossz embernek, bár tény, elég sokat változott... De az én szememben ez nem változtat azon, milyen kedves volt hozzám szomszédként.
- Kész - tettem félre a szivacsot, és a homlokom Aaron hátának döntöttem.
|
-Végülis kinek mi, vannak akiknek szükségük van olyan felesleges érzelmekre mint az amit akkor éreznek mikor egymással járnak vagy fogják egymás kezét vagy szeretik egymást, sajnos nekem erre nincs szükségem és mióta meg van a képességem nem is érzek ilyesmit... sőt ha már így itt vagyunk az emberek se a kedvenc lényeim azóta, csoda hogy téged nem raklak innen ki, valószínűleg azért mert az emlékeim mélyén még van valami érzelem ami hozzád fűzött...-magyaráztam komolyan, sőt szinte talán inkább érzelemmentesen Hinatának miközben a hátamat mosta, kicsit lejjebb csúsztam, hogy mindenhol elérjen és biztosan ne legyek sós, aztán megkérdezte, hogy mit tervezek a jövőben, amire majdnem hogy elnevettem magamat aztán sóhajtottam, bár ez a sóhaj hallhatóan lemondó volt.
-Ami a jövőmet illeti, nem szándékozom sokáig élni...ebben a világban... nem tervezem előre a jövőmet, de valószínűleg igazad van, nem akarok gyereketés megnősülni sem tervezek...bocsánat, túl sok információ volt és túl random... felejtsd el amit mondtam...
|
Az ajánlatára először nem tudtam mit felelni. Ha egy fiú lefekszik egy lánnyal, az általában valami komoly dolgot jelent, kivéve ha könnyűvérű az illető... de ha egy fiú fekszik le egy fiúval, az mit jelent?
- Nem kéne ehhez járnunk, vagy legalább szeretnünk egymást? - ingattam a fejem. Tényleg nem tudtam elképzelni, ez a fiúknál hogy működhet. Hisz két fiú nem is nagyon tud egymásba szeretni, nem? Nem lehetne gyerekük, nem házasodhatnának össze... Ez így elég bonyolult számomra.
- Persze - Nem volt kifogásom a feladat ellen, még ha parancsnak is hangzott. Kerestem egy puha szivacsot, amire nyomtam egy kis tusfürdőt, aztán nekiláttam lassú, körkörös mozdulatokkal átdörgöli Aaron hátát. Nem siettem el, sosem voltam gyors dolgozó.
- Ezek szerint nem tervezel megnősülni, nem akarsz gyerekeket? - tudtam, hogy ez személyes téma, de nem igazán foglalkoztam vele, mivel érdekelt, Aaron hogy képzeli el az életét.
|
Elvettem a kezemet, ahogy elsodorta Hinata és oldalra kitettem miközben vállat vontam a kijelentéseire, de azért feltűnt, hogy nem igazán tudja elképzelni, hogy hogyan is lehetne megoldani a helyzetet, bár nekem se a legnagyobb szerszámom van, de azért van mérete Hináéhoz képest, ezért elmosolyodtam, bár csak egy pillanatra, aztán megfogtam Hinata vállát és fordultam egyet, hogy most én legyek a zuhany alatt.
-De lehetséges fizikailag is megfelelő előkészülettel lehetséges... bár lehet, hogy te nem tudod elképzelni, de én igen és tudom a módját is, hogy hogyan fér bele és nem szakít szét semmit, ha esetleg szeretnéd megtapasztalni, szólj...-mondtam egyszerűen és levettem a tusfördőt és a kezembe nyomva vakartam le a só többi részét aztán Hinata felé fordítottam a hátamat.
-Megtennéd hogy levakarod a hátamról a sót? - kérdeztem tőle bár a hangsúlyomból inkább parancsnak hangzott.
|
[38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
