[209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
Végül is egyet kellett értenem Shikivel mivel tényleg ő nem várt vele, de azért szólhattam volna ha már tanár vagyok minimum hogy figyelek a diákokra, bár fura mert azt hiszem idősebb mint én, legalább is úgy tűnik és mégis tanára vagyok, ez néha még meglep, de próbálok hozzászokni a gondolathoz, miközben sétáltam vele aztán hirtelen meglendült a keze amire egy pillanatra felugrottam mivel megijesztett. Mellkasomhoz tettem a kezemet és sóhajtottam egyet, majd az autómata felé néztem és odasétáltam Shiki társaságában, majd előtte megállva figyeltem az italok sokaságát, de utána az égre pillantottam, feltűnt hogy kezd lemenni a nap, amitől ez a kis park is hirtelen fénybe borult, mivel a fák nem takartak annyit hogy hirtelen sötét legyen, de tudtam hogy előbb vagy utóbb vissza kéne menni a suliba, mivel ez a hely este nem biztonságos.
-Nos, mit kérsz? Én azt hiszem iszok egy teát...-mutattam a zöld dobozra amire rá volt írva hogy forró és hát jól esett volna most valami meleg, bár nem fáztam, de úgy éreztem hogy kell.
|
-Akkor menjünk az automatához, aztán majd meglátjuk...-indulok el utána.-Mellesleg, lehetett volna annyi eszem, hogy tíz perccel tovább bírom a fejfájást, amíg megtaláljuk az automatát, nem pedig magamba erőszakolom a bogyót ahogy tettem...Egyszóval nem a te hibád. -mosolygok le rá így a végén, majd felemelem a fejem, és a távolban meglátom az automatát. -Nézd! -lendül előre a kezem. -Ott van! -mutatok a gép felé. Nem gyorsítok lépteimet, egész jó tempóban haladunk, hamar odaérünk. -Ismerős a környék...tuti jártam már itt... -kezdem a dörzsölgetni az állam, miközben az emlékeim között kutatok, hogy mégis van-e különösebb jelentése az utcának. Történt-e itt valami...
|
-De miért magadnak? Miattam erőszakoltad le azt az igen kellemetlen ízű gyógyszert innivaló nélkül, mert buta voltam, minimum hogy meghívlak, amúgy ha jól emlékszem talán van a környéken egy kávézó, ahova beülhetünk ha szeretnéd, ha nem akkor arra...-mutattam el az egyik irányba.
-Arra kellene lennie egy autómatának,mikor utoljára erre jártam még volt, remélem nem lopták el...-mondtam elgondolkozva, bár elég fura gondolat volt tőlem, ezért csak zavartan mosolyogtam és elindultam az autómata irányába, biztos ami biztos menjünk valamerre időközbe még eldönheti Shiki hogy mi a cél, mivel a kávézó is arra kell hogy legyen.
|
-Hé! -állok fel kissé lassabban, majd leporolom magam és Shin elé lépkedek. -Veled megyek. És nem kérek semmit. Mármint de, de én majd veszek magamnak. - mosolygok rá a fiúra. Nem hagyhatom, hogy meghívjon. Nem szeretem ha meghívnak. Senkitől nem fogadom el. -Menjünk valami boltba vagy nem tudom. Veszek magamnak egy energia italt, aztán oké...-vonom meg a vállam, majd megropogtatom az ujjaim. -Na menjünk...-indulok el random az egyik irányba. -Mellesleg hol is láttad azt az autómatát vagy mit...? -fordulok vissza kínos mosollyal az arcomon. Ez az Shiki azt se tudod merre, de azért elindulsz.
|
Mikor megköszönte volna Shiki a gyógyszer mondtam volna hogy semmiség, de mikor elkezdte a nevet mondani enyhe fájdalommal fűszerezett mosoly futott végig az arcomon, majd elkezdtem a hajamat piszkálni, hogy ezt ne lássa Shiki. De hogy tereljem a dolgot.
-Uramisten ne haragudj, hozhattam volna valami innivalót... azt hiszem láttam egy autómatát a közelben, szeretnél valamit? Bár már igazából ezzel elkéstem ugye? De de... leöblíteni biztosan jó lenne valami... - ezzel a lendülettel felpattantam a földről és leporoltam a hátsómat.
-Nos mit szeretnél? Hozok valamit ha már olyan buta vagyok hogy azt elfelejtettem...valami gyümölcsös, buborékos, hideg vagy meleg italt? - kérdeztem Shiki kívánságát, bár ahogy mondta hogy a fejfájás kifog rajta valahogy kedvem támadt volna nevetni, magam sem értem miért. Mint ha belül nevettem volna a dolgon, gondolatba. Fura érzés volt ezért megráztam a fejem és egy nyújtózkodás kíséretében a tarkómhoz tettem úgy vártam a választ.
|
Elképedve nézek rá.
-Milyen ügyes cucc! Ngyon komoly! Nem lehet minden boltban ilyet kapni, az biztos.-bólogatok elsimerően, majd elveszem a kis tablettákat.
-Mmmm.....Nem leszek rosszul. Csak fáj a fejem, hányni meg ilyesmi, azt még nem szoktam...-vonom meg a vállam, majd godolkozni kezdek. Vízem nincs..Másom sincs. Basszus. Elhúzom a szám, majd bedobom a tablettákat a számba, és fintorogva igykszem lenyelni őket. Oké Shiki. AZt mondtad nem szoktál hányni. Akkkor most sem fogsz, igaz?!
Sikerül lekűzdemem a torkomon a fájdalomcsillapítókat, aztán elfordítom a fejem, Nem fogok hányni. Nem, nem nem. Hé, nem is volt olyan rossz! (Dee...Borzalmas volt.)
-Köszönöm Shi...-motyogva lesütöm a szemeim, majd mintha mi sem történt volna, visszanézek a fiúra.Persze ez elég gyorsan zajlott le, nem biztos hogy észrevette tévesztést.
...Shun...Megmentettél. Nem bírom a fejfájást. Többnyire bírom a fájdalmat, -bökök rá az egyik piercingemre. -De a fejfájás...Na az kifogott rajtam. De mindig is így volt. Sosem bírtam.
|
-Eh..ahm..azt hiszem megvédeném...bár nem valószínű hogy megtudnám...nem vagyok olyan erős, hogy képes legyek rá, de biztosan próbálkoznék...-mondtam elgondolkozva, majd mikor azt mondta Shiki hogy vihar lesz felkaptam a fejemet és felé fordítottam miután feltette a kérdést. Gondoltam hogy azért kérdezi mert fáj a feje, valószínűleg az időjárás miatt, bár ebbe meg is erősített rögtön a kérdés után, ezért aggódva kezdtem el keresgélni a válltáskámba ami nem igazán szokott feltűnő lenni, mivel ugyanolyan színű mint a pulcsim és nem a legnagyobb fajta. Szokott nálam lenni hasonló esetre valami...pár pillanattal később elővettem egy fém dobozt, ami majdnem úgy nézett ki mint valami cukorkatartó. Kipattintottam és egy mini elsősegély készlet volt benne. Csak a fontosak, egy kis olló, kötszer és fájdalom csillapító, meg kis üveg alkohol fertőtlenítésre. Kivettem a kis kerek magenta színű pirulákat és odanyújtottam Shikinek.
-Ez biztosan jó lesz a fejfájásodra... bár nem tudom neked mennyi idő alatt fog hatni, ez ember függő azt hiszem, de ha nem vagy jól elmehetünk valahova hogy pihenj ahm...vagy valami, nem akarom hogy itt legyél rosszul...
|
-Gondolj bele, lesz még ember aki fontos lesz neked...Csak megvédenéd őt nem? -vonom meg a vállam. Dörzsölgetni kezdem a homlokom, mivel elkezd fájni a fejem.
-Azt hiszem vihar lesz...És nem miattam...-a képességem velejárója, hogy frontérzékeny vagyok. Imádom. De tényleg. A fejfájás...A kedvencem.
-Te frontérzékeny vagy? -nézek le rá érdeklődve. -Nekem már most fáj a fejem. -elkezdek kutakodni a bőrdzsekim belső zsebében, majd a külsőkben is egy kis fájdalomcsillapító után kutatva, de ehol sem találom.
-Hát ez fasza...-morgom az orrom alatt, bosszankodva.
|
-Eh? Nem hiszem hogy bennem meglenne ez az alap ösztön... ha úgy történnének a dolgok hogy én járok pórul én úgy vagyok vele hogy megérdemeltem, hogy rossz történjen velem, így nincs miért védekeznem... nem hiszem hogy képes lennék bántani bárkit is... - mondtam elgondolkozva, bár egy röpke pillanatra átsuhant az aromon a bánat Shin emlékével együtt. Mióta nincs velem úgy vagyok vele ha bármi rossz történik velem azt megérdemlem, mert biztos bántottam valahogy az illetőt, még ha nem is így van hajlanmos vagyok bemesélni magamnak. De kizökkentett Shiki mikor összekócolta a hajamat és megdícsért, ezért egy kicsit elpirultam és oldalra fordítottam az arcom, miközben zavaromba a hajamat dörzsölgettem a tarkómon.
-Köszönöm azt hiszem...vagy eh...khm...
|
-Ha meg kell védened magad, akkor nem ara gondolsz először, hogy milyen cselekedet felelne meg a személyiségednek nem? -kérdezem lepillantva rá, majd sóhajtok, és a fa törzsének döntöm a fejem.
-Gondolom ezt azért tudod. Alap életösztön csak van benned is. -mosolyodom el. Halkan kuncogni kezdek. Shin morgós? Oh, igen. Az egyszer biztos. De milyen édesen tud morogni...
-Kívánságom? -ez elgondolkoztat. Felvetődik bennem a kérdés, hogy mi is lenne mostanság amit kívánnék. Pénz? Boldogság? Egészség? Világbéke? Áh, ezek olyan szokványosok... Nehéz kérdés. Inkább azt kívánnám, hogy legyen még végtelen kívánságom! Igen, ez jó.
-Oh, tudod nagyon aranyos vagy ám. Te tényleg értesz a boldogság előidézéséhez. Nem is kell hozzá énekelned. -mosolygok rá, és összeborzolom a haját. Ja. A tanárom. Igen, tegezem. Majd ha őt zavarja akkor rám szól. Azért mégis csak furcsa.
|
-Ah én csak pozitívat tudok...nem hiszem hogy képes lennél negatív érzelmeket kelteni valakiben... egy ilyen képesség inkább Shinre lett volna jellemző, ő néha igen csak morgós volt...-mondtam Shikinek de aztán kérdezte hogy tényleg koncertezek-e meg rosz sztár vagyok-e amire csak egy nagyobb vigyor húzódott az arcomra. Büszke voltam arra hogy van annyira jó hangom hogy másoknak is bemutassam, bár tény, hogy igen ritkán van koncertem, de akkor eléggé nagy szokott lenni. Mikor mondta hogy még nem látta a szívárvány végét mert csak random jön kicsit elszontyolodtam, de annyira nem zavart, de vicces volt elképzelni ahogy egy Shiki kaliberű srác szívárványt idéz, hogy megkeresse annak a végét.
-Sebaj egyszer majd megkeressük együtt a végét, át ha teljesül valami kívánságod...-mondtam mosolyogva, majd hozzá tettem. - Amúgy annyira nagy sztár nem hiszem hogy vagyok, de örülök ha többen meghallgatják a hangom, jó érzés, ha más arcára is mosolyt tudok csalni...
|
-Áhh...Ne mondd már, az érzelmek irányítása nagy hatalom ám... Véleményem szerint, nem csak a boldog érzelem magját lehet elültetni valakiben...Depresszióba eshet az illető, vagy csak egymás ellen fordíthatsz két embert.... Ez igen is komoly dolog. -nézek le Shun-ra.
-Tényleg? Koncertek meg minden? Szóval egy igazi rock sztárral van dolgom? -kérdezem nevetve. Ez azért igen. Ő is pöttöm, nem gondoltam volna, hogy még koncertek meg mi a szösz..
-Dehogyis! Én csak szivárványt csinálok, olyan rendeset az égre, de még én sem tudom, hogy hol van a vége...Hisz, nem én irányítom, hogy hol jelenjen meg... Én csak előidézem. -vonom meg a vállam.
|
-Wwoaa...időjárás mi? Pedig az tényleg szuperhősnek való képesség ám, enyém az tényleg semmiség ehhez képest, csak jó kedvet tudok varázsolni másokra a dalaimmal vagy megnyugtatni őket, elméletileg minden jó érzést beléjük tudok rakni egy-egy dallal... bár van hogy csak úgy aktiválódik van hogy nem, amúgy köszönöm a dícsértet, de tudod nem lennék ének tanár ha nem lenne jó hangom...-mondtam csábos vigyorral, bár csak viccelődtem nem szoktam ilyen egoista dolgokat mondani.
-Amúgy a rendes foglalkozásom nem énektanár, tulajdonképpen koncerteket is szoktam tartani meg hasonlók, csak jobb szeretem elrejteni másokban a zene tanulás élvezetének a csíráját, hiszen a zenével elég sok mindent ellehet érni. Mosolyt lehet csalni mások arcára, de akár szomorúvá is tehet másokat, pedig csak hangok sokasága... -mondtam kicsit jobban melemerülve a gondolataimba mint kellett volna, ezért megráztam a fejemet, hogy eltereljem a gondolataimat.
-Még szívárványt is tudsz? Az tényleg szuper, találtál valaha manót a végén? Kinccsel a kezében?
|
Mosolyogva hallgatom a dalt, miközben lassan enyhül a szél ereje. A dal után összeborzolom a haját. Azért ez vicces...Végülis ő a tanárom, nenem? -Nagyon jó hangod van sensei!- veregetem vállon bólogatva a fiút. -Egyèbként nem nagy cucc amit csinálok. -vonom meg mosolyogva a vállam, és felnézek az égre. Az nem sokkal később ismét elkezd beborulni, de aztán újra ragyogó kék lesz. -Az időjárás...-mosolygok rá Shunra. -De én bírom, tudok szívárványt csinálni, meg viharokat, meg minden...Tök izgi. -döntöm neki a hátam a fatörzsének. -Nem vagyok valami szuperhős, de ha akarom, tudok nagyot alkotni. -kacsintok Shunra csibészes mosollyal az arcomon.
|
Felkaptam a fejem mikor mutatott valamerre Shiki és mondta hogy nézzek oda, ezért oda is néztem és figyeltem a leveleket ahogy lassan felkapja őket a szél, ami eddig nem volt a környéken se és körbe-körbe táncoltatja a színes lehullott leveleket. Szép látvány volt, mondhatni ihlető volt. Kedvem támadt volna énekelni, bár kapart kissé a torkom, viszont ha tudok koncentrálni, hogy ne aktiválódjon a képességem akkor nem fog elmenni a hangom, de arra nagyon kell figyelnem. Ezért lehunytam a szemem és vettem egy nagy levegőt, és folyamatosan figyelve hogy ne kerítsen hatalmába az érzés hogy aktiválódik a képességem elkezdtem először dódolászni majd énekelni.Úgy gondoltam ez a dal nagyon jó lesz a hangulathoz, amit a levelek árasztottak és Shiki is a kedvességével hoz ezzel próbált meg felvidítani, úgyhogy ezért viszonoztam a kedvességet és énekeltem neki egyet. Szerencsére nem aktiválódott a képességem, így nem fog még jobban fájni a torkom szerencsére.
-Köszönöm... mármint gondolom te csináltad, azt azt, ami szuper volt ám, hogy ezzel akartál felvidítani...-magyarázkodtam miközben össze-vissza viccesen mutogattam minden félét.
|
Csak morgok magamra, ahogy meglátom Shun bánatos arcát. Ezt frankón elcsesztem. MIndenesetre úgy látszik értek ahhoz, hogyan keserítsek el embereket. Ahogy leránt maga mellá a fatövébe, felszisszenek, mert nem tudtam tompítani eléggé ezt a lecsüccsenést, és bevertem a hátsóm. Aucs. Lenézek Shun-ra. Nem nagyon tudok neki mit mondani, mondhatnám, hogy átérzem a fájdalmát, de akkor hazudnék. Aki még nem vesztette el valaki szerettét, az nem tudja milyen lehet az érzés, ezért nem is hozakodok elő ilyenekkel. Amúgy se lenne túl sok értelme. Felsóhajtok ismét, és töri kezdem a fejem, mivel is dobhatnám fel Shun hangulatát. Óvatosan meglököm a vállát, majd magunk elé mutatok, mivel kiszúrtam egy kupac falevelet a járdán. Igazából ez önmagában is egész jól néz ki, a levelek színei miatt. Sárga, vörös, vagy van köztük olyan levél is, amelyiken mindkettő színből van.
-Nézd csak...-mutatok a kupacra, majd koncentrálni kezdek, mire feltámad a szél, és a levelek ilyen...tölcsér alakban kezdenek körbe-körbe repkedni. ELmosolyodom, és SHunt figyelem, hogy hogyan reagál erre.
|
Követtem Shikit a park irányába, miközben hallgattam őt, ahogy mesél, sőt néha még válaszoltam is neki, mik vannak~ Ahogy telt az idő arra lettem figyelmes, hogy természet vett minket körül, fák, szökőkút, fű minden ami egy parknak a jellemzőjének mondhatható. Viszont természet anya irányti csodálatomat megzavarta Shiki kérdése, miszerint szeretem-e a száguldást és a versenyautókat, erre egy pillanatra megtorpantam mivel lesokkolt a kérdés. Nos igaz nem említettem neki hogy én is ott volt az autóbalesetnél és az én hibám Shin halála, ezért csak köhintettem egyet és elkomorodva néztem el a másik irányba, amerre nem suhantak autók.
-Bocsánat, nem vagyok már az autók híve, sőt semmilyen jármű híve se, maradok a biztonságos sétálásnál vagy a görkorizásnál, na jó talán még a bicikli belefér...-magyaráztam neki hallhatóan bánatos hangon, de aztán lehunytam a szemem és pillanatok alatt újra mosolyogtam. Elkaptam Shiki kezét és húztam magammal egy nagyobb fa törzséhez és lerángattam magammal a földig. Szerettem nézni a tájat, fa alól, elgondolkozni a dolgokon, de azt hiszem meg kellene neki magyaráznom kicsit jobban a dolgokat, ha már a suliba belekezdtem most pedig előhozta az autókat.
-Nos...ahm... az én hibám hogy meghalt Shin. Autóbalesetnél én vezettem és lehajtottunk az útról, ezért nem szeretem a járműveket...
|
Bár SHun még rácsap egyet a hátamra, nem nagyon érzem meg, de ahogy lenézek rá, és látom sértődött arcocskáját, elmosolyodom. Igazán aranyos. Vajon Shin is ilyen bájos mikor mosolyog? Tudtommal mindenki az, ha vidám. El kéne érnem, hogy lássam a feketeséget mosolyogni... Igen, jól hallottad. Mivel még alálkozni fogok a Pöttömmel! Ha törik, ha szakad... És őt, kérdőre fogom vonni...Mi az hogy meghalt?! Engem aztán nem tesznek hülyévé! Nem tudom, hogy csinálta, de...Akkor is magyarázatot követelek!
Nem sokára kiérünk a parkba. Az idő, amíg odaérttünk, vidáman telt, elbeszélgettünk azért közben... Körbenézek, de nem látok.
-Hey, a sensei bírja a versenyautókat? -nézek le egy pillanatra mosolyogva, mivel mgláttam az előbb egy nagyon csinos kis verdát elhajtani vagy 200-l itt előttünk. Jut is eszembe, valahol a közelben parkolhat a motorom is.
-Én imádom a száguldást... -teszem hozzá csillogó szemekkel. Ez igazán meg tudott fogni. Már a gyorsaság.
|
Az ablakban ülve figyeltem a fiút, aki csak szótlanul feküdt az ágyon. - Na mi az, nem öltözöl fel? - kérdeztem, majd beleszívtam a cigimbe. - Vagy szeretnél még egy menetet? Szívesen megduglak újra. - vigyorodtam el és kidobtam a csikket az ablakon. Lemásztam az ablakból és löktem magam a faltól. Lassan odasétáltam a fiúhoz, közben a hajamba túrtam. - Na, gyerünk már..nem érünk rá egész éjjel. - dobtam oda a nadrágját. - Ne félj, nem végeztünk még mára..de nekem is pihennem kell. - néztem rá vigyorogva, de Tori továbbra sem mozdult meg, csak arcát az ágyba temetve feküdt, mozdulatlanul. "Na nemár.." vakartam meg a tarkómat és sóhajtottam egyet. Talán kissé kemény voltam hozzá? Igaz is, még sosem volt férfival. Sőt, biztos vagyok benne, hogy lánnyal sem. Ismét egy sóhaj hagyta el a számat. - Remélem nem bánom meg a következő cselekedetemet. - mondtam, alig halhatóan, inkább csak az orrom alatt motyogva. Odaléptem a fiúhoz és óvatosan vissza adtam rá a nadrágot, az inget összegomboltam. Az álláért nyúltam és magam felé fordítottam az fejét. Szemei könnyesek voltak, és láttam bennük a félelmet. Nem szóltam semmit, csak felvettem én is a pólómat. Most meg miért érzem magam rosszul? Hiszen ez csak egy kölyök. Csináltam már ilyet. Megcsóváltam a fejem. "Kezdek begolyózni." Végül lassan karjaimba vettem a fiút és elindultam vele egyenesen a lakásom felé. "Most meg mégis mi a fenéért viszem haza?" futott át agyamon. (És akkor folytassuk Shoutanal?! :))
|
Belegondolni sem akartam, hogy a cuccost lenyalta az ujjáról...undorítóóó! Én még a sebes ujjamról se nyalom le a vért! Pfuhj! És miközben ezen undorkodtam, megéreztem, valamit a hátsómba, egyre mélyebben. Akkor jöttem rá, hogy ez...: - FÁÁÁÁÁÁÁJ!! - visítottam fel, és úgy szorított a hátsóm, mint állat. És az ember elgondolkodik, hogyha ennyitől így üvölt a vakarcs,akkor mivan ha beteszik...? Hát ez..:
Úgy éreztem, hogy beledöglöm. Szétfeszült a hátsóm és szétcincáltam a lepedőt. - M-m-mamiiiiii!!!!!! - ordítottam kínomban, és mikor felszakadtam kicsit, még a hangom is megszűnt, de táttott szájjal kínlódtam. És ha ez még mindig nem lett volna elég... durván kezdett mozogni.
Azt hiszem én itt szörnyet döglöm... Mégis kezdtem felizgulni kicsit, mert volt valami, amit néha elért bennem, és olyankor keményedtem kicsit.
|
[209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
