[134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
Elhúzom a szám a válaszára, majd félrenézek.
- De miért? Akkor eljöhetnél velem bárhová... és nem kéne folyton odabent punnyadni. Neked is jót tenne néha egy kis levegőváltozás... - A végére elhallgatok. Megint túl sokat fecsegek, ki fog akadni! A földet kezdtem figyelni, miközben hallgattam a válaszát. Uhm, nem normális az a nő. A szemem sarkából pillantok rá végül.
- Más miatt sem kéne meghalnod, oké? Vigyázz magadra. Én... aggódom érted. - Miért? Mert.... mert aggódom. Kint körbenézek párszor.
- Egyébként merre van a suli, te tudod? - Nézek fel ismét rá, majd ismét átölelem a karját.
|
-Venni új cuccokat? -nézek le a fiúra enyhén megemelt szemöldökkl. ÚJ cucokat? minek nekem új cucc? Nem szándékozom többet utcára menni, mint eddig...Dehát nem is hagyhatom egyedül...Nem tudom, mennyire képes kezelni a képességét, satöbbi....
-Nem kellenek új cuccok...-vonom meg a vállam. Én szeretem a kabátocskámat, szerintem gyönyörű, és a rajta lévő vér csak még egyedibbé teszi... Nagyot sóhajtok a kérdésére. Úgy látom mg kell neki mondanom..
-A neve Kasumi... MIndenkivel kötözködik, folyton ott tűnik fel az a hülye feje ahol nem kellene... És engem előszeretettel cseszeget. Vagy azzal, hogy milyen kapcsolatban vagyok Dreamer-el, vagy bármi egyébbel... Még sosem bántottam komolyabban, csak egyszer-kétszer raktam helyre... De egyszer addig mondja, amíg kinem nyírom a pi...-inkább elharapom a szó végét.
-Nem fogok feleslegesen idegeskedni. Így is van miért, nem pont Kasumi miatt patkolok el agyvérzésben...-vonok vállat ismét, és zsebredugom a kezeim. Nem. Ezt az örömöt nem adom meg neki. ELég nekem Aaron miatt aggódni. Már vagy...nem is tudom...Pár napja nem láttam, és ez a lényeg. Plusz...Akkor ment el mikor nem voltam magamnál, de azt tudom, hogy nagyon szarul nézett ki, mikor utoljára láttam. Vajon mi lehet vele? Nem kéne neki gyógyszert vinnem? És Akito? Ő hol van? Miért nem láttam már jóideje azt az albínó fejét?
|
A hajborzolásra elmosolyodok és visszaigazítom a tincseim a helyükre. Hazard tényleg aranyos néha. Nem tudom, miért nem tud mindig ilyen lenni. Utána lépek és úgy hallgatom a szavait.
- Hmm... ha veszek neked új cuccokat, felveszed? - Pislogok fel rá. Szeretném, ha kicsit szocializálódna~ vagy micsoda. Aztán közelebb lépek hozzá, kicsit átölelve a karját egy pillanatra.
- Egyébként az előbbi nő... ő ki volt? Elég... érdekesen nézett ki. - Na jó, mint egy út széli.... .... talán az is volt. Mindegy. Hazardot figyelem halvány mosollyal.
|
-Akkor jó. -összeborzolom a haját, miközben ellököm magam a faltól. Pont ekkor nyílik ki a lift ajtaja, és én egyből ki is lépek rajta. Itt már nem kell a kabátom alá rejtenem a szöszit, jöhet magától is.
-Kiyo remélem sejted, hogy nem nagyon mehetek emberek közé így... -kezdem el begombolgatni a kabátomat, aminek az aljából már ki sem jön a vér, így mindig vöröses egy kicsit. Pont mint a sálam...
-Remélem tudod miért...-nézek egy pillanatra hátra rá, majd bevárom. "Szóval kedves lennék...Meg rendes.... Azt hiszem senpai ennek nem fog örülni... De csak abban reménykedem, hogy amíg a munkámat rendesen végzem, addig nem lesz gond."
|
Hazard keze után pillantok, majd fel rá. A suttogására biccentek egy aprót. Remélem, ki fogom tudni annyira ismerni, hogy tudjam, zavarom-e. Félrepillantok, majd vissza rá, a mosolyát érzékelve. Most... most aranyos. A kérdéseire meg elgondolkodok. Hogy félek-e tőle? Kicsit megrázom a fejem.
- Nem félek. Ha... félnék, már tegnap elfutottam volna, amikor rám mordultál. - Válaszolok az utóbbi kérdésére. Az meg, hogy mit gondolok róla... hát... mit is? A földre pillantok, majd fel rá és őt kezdem figyelni.
- ...és nem tudom. Néha tök kedves vagy, meg rendes, máskor meg ijesztő, de... valamiért úgy érzem, nem akarsz rosszat. - Aztán felnevetek zavartan. - De lehet, naív vagyok. Ugye...? - Miért vagyok ilyen? Félrefordítom a fejem és elhúzom a számat.
|
Elengedem az állát, és a feje mellé támaszkodom kezeimmel.
-Egy idő után tudni fogod mikor zavarsz... -suttogom halkan, egy csibészes mosollyal, amit régebben annyira elbűvölőnek, és veszélyesen csábítónak tartottak.
-Mit gondolsz rólam Szöszke...? Hm...Félsz tőlem? -egyenesen a szemébe nézek, miközben már kissé gonoszkásabb a mosolyom. Kíváncsi vagyok a válaszára. Érdekes kölyök ez a Kiyo-chi...
|
Kicsit meglepődök, ahogy megfogja az állam. Félve felpillantok rá, majd figyelni kezdem a szemeit. A szavaival ismét csak meglep. Zavartan elmosolyodok.
- N-nincs semmi bajom, csak nem akarok az agyadra menni a sok fecsegésemmel. Én... nem akarok gondot okozni neked, Hazard... - A hangom fokozatosan el is halkul, de azért halványan még mosolygok. Ha már mellette lehetek, akkor azt teszem, amit ő szeretne. Kicsit meg hátrébb hajolok, mert elég közel van hozzám.
|
Oldalra bicentett fejjel nézek Kiyora. Elélépek, és lehajolok, hogy egyvonalban legyen az arcunk. Az álla alá nyúlok, és kicsit megemelem a fejét, majd jobbra balra forgatom.
-Nem vagy te esetleg beteg? Sápadtnak tűnsz... És nem beszélsz olyan sokat mint szoktál...Talán...Megijedtél tőlem? -kérdezem talán kissé feszengve is. Valahogy nem nagyon akarom, hogy a szöszke féljen tőlem. Egésszen az arcába hajolok, és végig a szemébe nézek. Tényleg megijesztettem. Basszus.
|
Csak kapkodom a fejem Hazard és a nő között. Nem csináltam semmit Hazarddal, nem "zaboláztam" meg vagy ilyesmi! Sőt, Hazard is olyan furcsa néha velem. Szóval... de mindegy is. Mivel Hazard már húz is a lift felé, így elhúzom a szám és a földre pillantok. A késes jelenetét nem is figyelem, csak a lift oldalához simulok, mint aki el akar tűnni jelenleg a világból. A kérdésére bólintok egy aprót.
- Jó. - Nem is tudom, merjek-e több mindent mondani. Végül is közölte, hogy sokat fecsegek és mivel nem akarok neki gondot okozni, jobb, ha befogom a számat. Amúgy is, az előbb is biztos gondot okoztam neki azzal, hogy nem hagytam érvényesülni. De én akkor sem szeretem a fölösleges vérontást... összefonom magam előtt a karjaim.
|
Lepillantok a szemem sarkából Kiyo-ra, aki már a derekamat öleli át. Hát nem tudja, hogy ezzel csak hátráltat a mozgásban?! Így nem tudok egyből ugrani, mert visszatart!
-Ő az enyém...-nézek vissza a nőre, aki a háta mögé teszi a kezeit. Ez rosszul kezdődik.
-Tényleg? És rajta van a neved? hahahaha.... Hé Hazard... Miért kezeled úgy az embereket mint a tárgyakat...Mint valami játékszereket....-néz rám sunyi mosollyal Kasumi, miközben lassan leengedi az egyik kezét maga mellé. A kezem amiben nem a fegyver van, ökölbe szorul.
-Fogd be a pofád...--sziszegem halkan, és egyre idegesebben. Kiyo megint megszólal...Még hogy ne rendezzek vérontást?! Folyon a kurvák vére! Már úgy is ki akartam nyírni, legalább lesz indokom....
-Hahaha, úgy látom pórázon vagy tartva....-dobja át fekete haját a válla felett.
-Megöllek...-nézek rá szikrákat szóró szemmel.
-Hajrá....-vigyorodik el. Tudja hogy nem tehetem, mert én fogok kapni érte. Te aljas ribanc.... Kiyo karjait érezve a derekamon nagyot fújok, majd felemelem a fegyverem, és el is teszem. Azt az önelégült mocskos pofádat te...!
-Valakinek sikerült megzaboláznia Hazardot, a lázadót, aki csak Dreamerre hallgat! -tapsikol a lány, mire Kiyot a vállánál megfogva a lift felé tolom. Kétszer rácsapok ököllel a hívó gombra, majd ahogy kinyílik az ajtó betuszkolom Kiyot, aztán visszafordulok, és a kabátom belsejéből előkapva egy tőrt, a lány felé hajítom, mire az bele áll a lábába. Hangos sikoly, szitkozódás, de mire felnézhetne már csukva van a lift ajtó, és most az én arcomon virít egy kárörvendő mosoly.
-Szóval előbb a cuccaidért, jó?
|
Megyek utána, na meg magához is húz és a szemem takarja. Nem szólok erre semmit, elvégre így jöttünk be is. Nem tudom, mi lenne, ha meglátnám, mi van körülöttünk.. ekkor ragad meg egy kéz, így nyekkenek egyet és ijedten nézek fel a nőre, aki elkapott. Aztán el is enged, így Hazardra nézek. A fegyver láttán dobban egy nagyobbat a szívem. Jézus, ne kezdjen el itt öldökölni! De visszalépek szorosan mellé, majd mögé és onnan lesek el a nő felé. Aztán átölelem Hazard derekát is. Oké, kicsit félni kezdek, tekintetem kettejük közt váltakozik, mígnem Hazardon áll meg.
- Hazard... - Most olyan aranyos. Azaz... izé... csak megvéd, nem? Mert vele vagyok, semmi több. Gondolom. A földre pillantok, majd vissza rá, végül a nőre. Kicsit nézem, majd megölelgetem Hazardot.
- Menjünk, jó? Ne rendezzünk vérontást... - Húzom el a szám. Legalábbis, miattam tényleg nem éri meg bajba kevernie magát, meg gyilkolászni és egyebek. Nem érek annyit, sem az életem. Viszont körbe ezek után sem nézek.
|
-Okéé...-elindulok előre, és Kiyot, szorosan magam mellett tartom, befogva természetesen a szemeit. Egyszer csak érzem, hogy valaki hátra rántja a fiút, de még pont elkapom a csuklóját, másik kezemmel meg a fegyveremet veszem elő, és szegezem rá az illetőre. Egy nő áll velem szember, aki a fegyver láttán elengedi Kiyot, mire egyből magam mögé húzom.
-Héé Hazard....-mondja egy csábos kísérettel a nőci. Sosem bírtam őt, már sokszor olyan közel sodort ahhoz a gondolathoz hogy kinyírjam, hogy talán Dreamer se tudott volna leállítani.
-Húzz vissza a sarokra Kasumi...-morranok a lányra, miközben magam mögé terelem a fiút.
-Na de Hazard...Friss húst hozol, és nem osztod meg velem? -fekete haját átdobja a válla fölött, és látom, hogy csak Kiyot bámulja, ami valamiért nem nagyon tetszik.
-Veled nem osztok meg semmi...-szűröm a fogaim között. A kezem amiben a fegyvert tartom, nem remeg, teljesen biztosan fogom, és kinyírom ezt a ribancot, ha egy lépést is tesz felénk...
|
Változatosság? Nem tudom. Ahogy a hajamhoz ér, felpislogok rá. Ilyenkor úgy érzem magam, mint valami ártatlan, kawaii kislány, akit pesztrálnak. A kérdésére és a mosolyára kicsit elmosolyodok én is.
- Uhm, rendben. - Bólintok is neki egy aprót. - Menjünk el előbb a cuccaimért. - Legalább megtudom, merre is kell menni. Bár, azt a sulit nem fogom innentől sűrűn látogatni, valószínűleg. Ezen el is merengek, majd visszanézek Hazardra. Ha elindul, akkor lemászok az ágyról és követem is.
|
Megdörzsölöm az arcom. -Ne sajnáld...Nem kell sajnálnod. Kell egy kis változatosság az életembe, nem? -pillantok le rá, majd odalépek hozzá, és megérintem a szőke tincseket. -Elkísérlek rendben? -mintha egy gyengéd mosoly jelenne meg a szám sarkában, de egy pillanat múlva el is tűnik. -Elmegyünk a cuccodért és visszafelé eszünk valamit... Vagy fordítva? Mit gondolsz? -kérdezem, miközben lehuppanok mellé az ágyra.
|
Sóhajtok egy aprót és a fejemet csóválom a szavaira. Akkor sem lehet gyors kaján élni! De... ha nincs konyha, nem tudok én sem csodát tenni. Kár, hogy a képességem nem jó főzésre vagy kaja előteremtésre. A szavaira nyekkenek.
- Sajnálom. - Hogy sokat fecsegek. Ezek szerint kevesebbet kéne, igaz? A földre pillantok, majd vissza rá.
- Ahogy neked jó. De ha elmegyek a mekibe, akkor egy úttal elmehetek a cuccaimért is. - Jegyzem meg neki, de ennyiben is hagyom. Azaz, Hazardra hagyom a döntést. Ha elküld, akkor megyek és majd... egyszer visszaérek. Bár... azt majd megkérdezem, merre kell menni, tekintve, hogy tegnap is eltévedtem...
|
-Itt nincs...Elszoktam menni gyors büfébe...vagy ilyesmi...Vagy volt már hogy senpai fejbe dobott egy szendviccsel...Nem szoktam sokat enni. -vonom meg a vállam, majd felállok, és nyújtózom egyet. Felveszem a fekete kabátom, majd az asztalra nézek, amin a kütyüim vannak. Majd...folytatom...Ha a szöszi is alszik...Vagy ilyesmi.
-Ugyan. Hasznos lehetsz még nekem. Cseppet idegesít a folytonos fecsegésed, de idővel hozzászokom. -pillantok hátra rá egy gonoszkás félmosollyal.
-Mindenképpen főzni akarsz, vagy bemész nekem egy mekibe vagy mi a szösz...
|
Ez a "már nem" nem valami biztató, de nem akarok vele veszekedni, vagy ilyesmi, így nem mondok rá semmit. A válaszra meg sóhajtok.
- Buta egy képesség, ha tönkreteszi a használóját... - Dünnyögöm duzzogva, majd oldalra döntöm én is a fejem. Hm? Miért ilyen meglepő, ha reggelit akarok csinálni?
- Majd én fogok... ha szabad. - Nétek rá cuki tekintettel, de a végére nyekkenek. - Ühm, miért? Nincs konyha vagy ilyesmi? - Pillantok körbe kíváncsian, majd vissza rá. Egyedül amúgy sem mászkálnék ezen a helyen. - Ha van konyha, megmutatod, hol találom? Tényleg szívesen csinálnék valamit.... cserébe, amiért befogadtál. - Vagy micsoda. Aranyos tekintettel fürkészem Hazard arcát.
|
-Már nem. -rázom meg a fejem, mivel tényleg nem érzem már hogy fáj. Kérdő tekintettel figyelem ahogy kiveszi a zsepit a kezemből és lassan törölgetni kezdi az arcom. Sóhajtok. -A képességem miatt. - visszakötöm a szememre a kötést. -Hogy? Reggeli? -oldalra biccentem a fejem és úgy nézek rá. -Még senki nem csinált nekem reggelit...-nézek rá elgondolkozva. Megvonom a vállam. -Ha akarsz... bár nem tudom hogy fogod csinálni...
|
Ezek szerint nem haragszik rám? Ettől fellelkesülök és elmosolyodok. A visszakérdezésére bólintok egyet. Igen, arra gondolok. Aztán a magyarázatát hallva elhúzom a számat.
- Ez... ez nem hangzik valami jól. Akkor fáj is, igaz? - Ahogy elkezdi kioldani a csomót, félrekapom a fejem. Nem akarom látni szegényt úgy... de csak visszapillantok lassan és inkább felülök.
- Sajnálom... - Átveszem tőle a zsepit, ha engedi és elkezdem törölgetni az arcát. Nem lehet jó így élni. - Miért nem gyógyulnak be ezek a sebeid? - Nem kezeli őket, vagy miért? Aggódom. - Ahm, csináljak valami reggelit? - Jut eszembe a kérdés, amit egy mosollyal fel is teszek.
|
Látom, hogy sikerült ráhoznom a frászt a srácra. Hát...Ez még sokszor elő fog fordulni.
-Úgy sem sokáig aludtam volna...-vonom meg a vállam, majd lassan felülök. Se egy póló, se semmi, csak a szokásos kötés a mellkasomon, nyújtózom, majd a hajambatúrok, és a fiú felé fordulok.
-Hm...? Hogy ez? -bökök rá a kötésre. -Semmi különös...Sok helyen van rajtam állandó kötés, mivel vannak sebeim amik nem akarnak gyógyulni, ezért folyton véreznek. -megint vállat vonok. Unott képpel beszélek a fiúhoz, hisz ez is csak egy szokásos téma. Hátra nyúlok, és kibontom a csomót, ami a kötést rajta tartja a fejemen, majd lassan kioldom, és leveszem a szememről. Egyből végig gördül az arcomon egy vércsepp, mintha sírnék. A párná alá nyúlok, és egy zsepivel letörlöm az arcom, mielőtt odaszáradna a vércsík. Ezenkívül a szemhéjamon és a egy kicsi részt a szemem alatt van egy apró heg is.
-Nos ezért van letakarva. Nem mindig folyik, de sokszor előfordul, mint ahogy most is.
|
[134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
