[71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
Ahogy láttam vacilált azzal hogyan is mondhatná el jobban. Végül csak annyit éreztem hogy átkarolva engem írt valamit egy kis cetlire. Először nem értettem hogy mért pont egy cetlire írt, de ezt inkább ráhagytam. Majd végül odatolta hozzám a centlit elolvastam ami benne állt. Elég érdekesen írta le a dolgokat. De a lényeget értettem. Szóval ha leolvad akkor történik valami rossz. Ezen nem lepődöm meg hogy mindig az ereje miatt aggódik. Végül csak akkor lepődtem meg eléggé amikor odahajolt hozzám és megnyalta az ajkaim szélét. Hirtelen nem tudtam hova tenni, de aztán elmosolyogtam. Majd én sem voltam tétlen én is ugyanúgy végignyaltam finom ajkain. De végül ránéztem az egyik kezemmel finoman megfogtam az arcát. - Nem kell ennyire félned az erőd miatt. Nem lesz semmi baj, nagyon gyengéd leszek. - Mondtam miközben egyre közeledtem az ajkai felé. - Látom rajtad hogy élvezed.. De egy szavadba kerül és abba hagyom. - Suttogtam halkan halvány mosollyal az arcomon készültem arra hogy újra megcsókoljam de ha azt mondja hogy hagyjam abba, abbahagyom.
|
Mikor lepillantottam Rinre akkor már iszonyú közel volt hozzám és éreztem ahogy a mellkasa az enyémhez simult, ötletem se volt hogy hogyan tudnám elmondani, amit elekartam volna mondani, most hogy ilyen kusza nálam minden. Gondolkozni kezdtem hogy hogyan is tudnám elmondani amit szeretnék, letettem a kezemet Rin válláról mivel eddig ott pihent, miután kicsúszott a kezem a hajából, ahogy a nadrágomhoz tettem a kezem éreztem hogy van egy tollam, ezért megcsillant az ötlet csíra. Odanyúltam a tapasz papír zacskójára és elkezdtem rá eléggé nehezen firkálni, mivel át kellett karolnom Rint, így kicsit csúnya, remegő kezes írással felírtam ~leolvad ->fagy ->pánik~ ennyit sikerült a cetlire alkotnom és csak reménykedni tudtam hogy Rin megérti miután odatoltam neki a cetlit. "Amilyen jól csókol... nem csoda hogy elfelejtek beszélni" - gondoltam magamba, miközben figyeltem hogy hol ő szuszog egyet hol én, ezért gondoltam meglepem, amíg a cetlit nézi, így oda hajoltam hozzá és óvatosan megnyaltam a szájának a szélét.
|
Éreztem ahogy a hajamba túr. De nem zavart inkább örültem neki. Ugyan úgy folytattam a tevékenységem és csókokkal halmoztam be testét. Jó volt hallani a kéjes sóhajait és kisebb apró nyögéseit. Mert tudtam hogy élvezi még ha próbálta is takarni zavarodottságát. Az viszont még mindig aggasztotta hogy bántani fog a képessége miatt. Már pont érkeztem volna a gyengepontjához de akkor megszólalt. Bár alig értettem mert dadogva beszélt ráadásul nem fejezte be. Abbahagytam a csókokat majd felnéztem rá nagy szemekkel pislogva. - Ha így folytatódik akkor mi lesz? - Kérdeztem meg közbe kicsit közelebb férkőztem hozzá, hozzá simultam a testéhez az arcunkba ismét közel volt egymáshoz. Alig pár centi volt közöttük.
|
Mikor Rin mondta hogy szemüveg nélkül jobban nézek ki, kicsit meglepődtem, majd oldalra fordítottam egy kicsit a fejem és a szemimet is. Belül minden vészjelzőm bekapcsolt, mikor óvatosan levette rólam a nagy pulcsimat. Nem csak, hogy a képességem miatt aggódtam, de még jobban zavarba jöttem, hogy Rin így lát. Próbáltam ösztönösen takarni magamat, de csak az egyik kezem volt használható, másikat a szám elé helyeztem, hogy ne adjak ki olyan zavarbaejtően kéjes hangokat. Szerettem volna mondani Rinnek, hogy ez lehet nem olyan jó ötlet, de az agyam blokkolt mindent, ami negatív, nem engedte, hogy másra koncentráljak, a a szabad kezemmel Rin hajába túrta, ami meglepően puha és kellemes tapintású volt. "Istenem... Mio szedd össze magad... kontrolláld magad, legalább hideget ne árassz, ne bántsd..." -utasítottam magamat fejbe, hogy mit kellene csinálnom, de ahogy egyre több csók érte a testem, úgy éreztem minden apró nyom izzik rajtam, mint ha csak forró viasz csöppent volna rám, így néha egy picit megmozzant a testem, bár ennek az is az oka lehet, hogy néha olyan ponton talált el Rin, amit érzékenyebbnek éreztem. De gondoltam tényleg figyelmeztetnem kéne Rint, ilyenkor sajnálom, hogy nem telepátia a képességem.
-Ah...hah...ha...í...így folytatódik...l...lehet, hogy én...- próbáltam kimokogni, hogy leolvadok és kicsit máshogy fogok kinézni, de nem igazán jutottam el addig, túl sok volt a hirtelen új érzés, hirtelen jó érzés.
|
Még egy ideig folytattuk a csók csatát majd végül abbahagytunk, csendben figyeltem ahogy leveszi a szemüvegét majd a székre teszi. Ekkor megláttam türkiz kék szemeit, ahol néhány helyen sötét tengerkék szín is pompázott. - Tudod, szemüveg nélkül jobban nézel ki. - Jegyeztem meg egy halvány mosollyal az arcomon. Majd végül nem vártam tovább levettem a hosszú pulcsiját amit a földre raktam. Így Mio még csak fél meztelen volt. Tetszett is a látvány ahogy zavarodottan pislant rám nagyokat. Éreztem azokat a szokásos fel-le ingadozást, vagyis hol árasztotta a hideget hol nem, bár nem csodálom hiszen látszik rajta mennyire össze van zavarodva. Újra közelebb hajoltam hozzá majd végül újra megcsókoltam. Az egyik kezem megmozdult majd végig simított Mio felső testén majd a csókot abbahagytam és csókolgatni kezdtem itt-ott.
|
-Mmm...m....magadévá....? -dadogtam ki utána a szavakat, aztán nyeltem egyet, bár nincs tapasztalatom ilyen dolgokba, de láttam tv-be hasonlót bár ott nő és férfi volt, így ötletem se volt, hogy nekem mit is kéne csinálnom, ezért kicsit aggódtam bár reméltem hogy Rin megmondja mit kell csinálnom. "Eh... várjuk tényleg miért megyek bele ilyen gyorsan ilyesmibe?" - kérdeztem magamtól aggódva, hiszen nem gondoltam volna, hogy kedvelem Rint vagy hasonló, csak ma találkoztunk, az is inkább becserkészés volt. Megfordult a fejemben, hogy csak ki akar használni, de mivel eddig nem mutatta jelét, hogy hazudna, inkább eltemettem a gondolatot és ha már azt mondta barátok vagyunk, hiszek neki és bízok benne, bár lehet hogy előbb vagy utóbb nagyot esek majd emiatt, de gondoltam megkockáztatom. "Eh, várjunk... barátok csinálnak ilyeneket? Mio miért oktatott ki senki ilyesmiről?" -mérgelődtem magamba, mivel nem akartam most megszégyenülni tudatlanságom miatt, de nem tudtam sokat agyalni ezen ugyanis, hallottam az ajtó kattanását. Egy pillanatra kihagyott a szívem egy ütemet, aztán visszajött hozzám Rin. Próbáltam kicsit arrébb menni mikor átölelt, bár ez ösztönös volt, féltem hogy fagyok, bár ha ez így folytatódik, akkor megint leolvadok mert melegem lesz és később fogok fagyni. Mikor végignyalt a nyakamon újra és újra halkan sóhajtottam, de már nem nyögtem mert kezdtem megszokni, hogy fagyinak néz. Azonban néhány nyalás után eltávolodott tőlem és a szemével az arcomat, majd az ajkamat kezdte el figyelni, ekkor pislogtam párat, aztán egyre csak közeledett, míg az ő forró ajkai eggyé nem váltak az én hűvősebb ajkaimmal, bár kicsit még éreztem a szám szélénél a kellemetlen érzést a seb miatt, de az agyam teljesen leblokkolt és nem foglalkozott mással, így hagytam hogy Rin az ágyra toljon és teljesen megadtam magam, kicsit lihegtem két csók között, mivel úgy éreztem egyre jobban melegem van. Mikor épp egy tiszta pillanatomba voltam, levettem a szemüvegemet és letettem az ágy mellett lévő székre.
|
Végül megkérdezte hogy mit fogunk csinálni. Ezen elmosolyogtam majd a füléhez hajoltam. - A magamévá teszlek. Vagyis amit korábban mondtam még a folyosón.. Elkényeztetlek. - Suttogtam a fülébe úgy hogy más ne hallja meg csak ő. Majd végül eltávolodtam tőle és megfogtam a kezét. Majd az ágyhoz húztam. Szerencsére nagy ágy volt így elfértünk rajta mindketten. Elengedtem a kezét majd az ajtóhoz mentem és kulcsra bezártam. Nem szeretném hogy valaki megzavarjon minket. Majd visszamentem a fiúhoz ismét átöleltem majd újra a nyakához tértem vissza de most már többször is végignyaltam rajta. Majd végül fejemmel eltávolodtam a nyakától majd az ajkait vettem célba. Persze vigyázztam a sebre ami az alsó ajkán tátongott. Közben lassan levetettem őt az ágyra, folytatva a csókot.
|
Abba hagyta a nyalogatást, de közelebb rántott magához így egy pillanatra hidegebb lettem a kelleténél, de aztán újra eltűnt a hidegség, viszont most nem nedveset éreztem a nyakamon, ezért kicsit oda pillantottam. Láttam hogy Rin a nyakamat és a vállamat csókolgatja. "Semmi rosszat? De mégis mit fogunk csinálni? Mit akar csinálni?"- kérdeztem magamba, mivel soha nem történt velem ezelőtt ilyen, legalább is ilyen körülmények között nem. Ekkro egy pillanatra teljes hideg hullám futott át a termen, de aztán eszembe jutott, hogy ez nem a legjobb alkalom arra, hogy a múlton agyaljak, ezért úgy döntöttme inkább megkérdezem Rint, hogy mégis mi a helyzet.
-De....de mégis...mit fogunk csinálni? - kérdeztem halkan miközben minden csók után egy erotikus sóhaj hagyta el az ajkaimat. Kicsit féltem hogy mi következhet még, de valamiért úgy éreztem nem fog bántani ez a ragadozó.
|
Amikor odakapta a kezét a nyakához fejemet elemeltem onnan majd ránéztem. Szemei szorosan csukva voltak hallottam hogy a szíve erősen kalapált. - Ne félj semmi rosszat nem fogok csinálni. - Nyugtattam meg majd a szabad kezemmel körbe fontam a derekát így jobban magamhoz húztam testünk szinte összesimult. Ugyan úgy folytattam a hasán lévő tevékenységet majd egy idő után kivettem a pulcsija alól a kezem majd a válláról húztam le a pulcsit mivel ez a pulcsi nagy volt rá tőkéletesen kilátszódott hófehér selymes bőrre. És így jobban hozzá fértem a nyakához és a válához. Odahajoltam a nyaka másik oldalához majd csókolgatni kezdtem a nyakát. Végül a vállára is rátértem.
|
Szemmel figyeltem, ahogy Hikaru elhagyja a helységet, így nem figyeltem egy pillanatra Rinre és máris előttem teremt, mint ha a képessége a teleportálás volna, bár tudtam hogy én vagyok ilyen béna hogy elfelejtem figyelni, hogy mi történik magam körül. Próbáltam egy kicsit hátrább menni mikor közeledett, de egyenesen a szekrénybe ütköztem mivel nem akartam eltőrni semmit kénytelen voltam közelebb lépni Rinhez. "A....már megint?" - kérdeztem magamba, mivel ugyanúgy sarokba lettem szorítva mint a folyosón. Mikor hirtelen megragadta a sálamat ösztönösen lehunytam a szememet, ekkor éreztem megint azt az ismerős nedvességet a nyakamon, mire újra valami furcsa nyögés hagyta el az ajkaimat, így gyorsan oda kaptam a kezeimet a számra, bár így szabad terepet adtam Rinnek, hogy könnyedén hozzáférjen a pulcsimhoz. Pillanatokkal később valami meleget éreztem a hasamon. Bár a képességem ismét elveszett a hirtelen pulzus ugrásomtól, de még így is éreztem hogy ami a pulcsim alá mászott az valószínűleg Rinhez tartozik.
-Ahh...de....ehh? - próbáltam valami értelmeset kinyögni, de nem igazán jött össze, hiszen a szívemet a torkomba éreztem és ötletem se volt hogy mit tegyek.
|
Végig vigyorogva kémleltem a szilva arcát. Próbálta leplezni de legbelül fortyogot a dühtöl. Tetszett ez a látvány. - Neked is lábtörést. - Vigyorral az arcomon képleltem a képét, míg végül el nem ment. Majd sóhajtottam egyet de aztán Mio megszólalt hogy ne emlegessem azt a dolgot ami történt a folyosón ezen akaratlanul is elmosolyogtam. Majd megindultam felé végül ugyanaz úgy sarokba szórítottam a szekrényhez. Mivel a közelében volt nem tűnt még fel neki hogy megint nem tud elmenekülni. Meragadtam az egyik kezemmel a sálját majd a nyakához hajoltam és újra végig nyaltam rajta. Amire ismét felnyögött de nem hagytam abba a másik kezemmel pedig benyúltam a pulcsija alá és a hasát kezdtem el simogatni.
|
Figyelmesen hallgattam a történések elmesélését és helyeslően bólogattam hogy igazat mond, bár azért zavart hogy csak úgy elkaptak, de gyorsan elfelejtettem a bánatos gondolatokat, mivel válaszolt Rin a kérdésemre, amire teljes zavaromba felhúztam a sálat az egyész arcomra hogy mindent takarjon, miközben a két tenyeremmel ott tartottam az anyag darabot. De mikor hallottam a telefont óvatosan lehúztam és kukucskáltam, hogy mi történt. Aztán mondta Hikaru, hogy mennie kell, kicsit elszontyolodtam mivel örültem hogy látom, de szólította a kötelesség, úgyhogy nem tarthattam itt.
-Vigyázz magadra Hikaru...-mondtam neki is mert ki tudja, mi lesz a barátaimmal, hiszen van pár rossz akarom, ezt Rin is láthatta, ők ismertek és csak a kezdet volt... ezért belül nem akartam velem barátkozzanak, nehogy bajuk essen, de jól esett a társaság, ez fájó kettőség volt, ami bennem zakatolt, de szerencsére nem mutattam ki, bár ha ki is mutattam a sálam tökéletesen takart mindent, mivel újra az mögé bújtam.
-Ne juttasd az eszembe....a...azt a zavarba ejtő dolgot...-motyogtam a sálba, miután a nyak nyalogatás emlegetése újra az eszembe jutott és tényleg zavarba ejtő volt, még csak rá gondolni is, ezért se akartam elismételni szóba újra.
|
- Meséld csak be magadnak, nyugodtan. - egy áll, még is kihívó mosolyt öltök magamra, úgy nézek farkasszemet a vöröskével. Legszívesebben kitekerném a nyakát. "Nyak... hogy mit csináltál? Te kőbunkó szemétláda-" folytatom sorjában a szitkozódást magamban és próbálok ebből semmit sem kimutatni, de belül azon vívódom, beverjek-e neki vagy sem. Mert ha eddig nem ütötték meg, én szívesen megteszem helyette. Ám ekkor megcsörren a mobil a zsebemben és amint látom, hogy a kijelzőn az igazgató neve van, kénytelen vagyok felvenni és az egyik kis csöndes sarokba húzódni.
- Igen. Persze... megpróbálom. Igen. - hadarom gyorsan el, hogy visszatérhessek az eredeti tervemhez.
- Mio. Vigyázz magadra. - húzom fel újra a mosolyt magamra - Mint mindig. Csak mosolyogj és ezzel húzz be a rosszakaróidnak. -. - Te pedig legközelebb törd ki a nyakadat. - ugyan azzal az idióta vigyorral beszélek Rinhez is, mint amivel eddig a hőherceggel. Teszek két lépést, így pontosan előtte vagyok, egy pillanatra még a szemébe nézek és úgy siklok el mellette, hogy nem felejtek el még a vállammal az övébe egy jó nagyot belelökni, azzal elégedetten trappolok ki a helyiségből.
|
Kuncogni kezdtem. Attól hogy még az arckifejezése nem mutatta ki a hangja igen. Nagyon el volt tájolódva. - Ahogy mondja. Úgy tűnik a szemeddel jól látsz de túlságosan lebecsülsz. - Meresztettem rá egy ördögi vigyort. - Látszik az igazgató nem kevert bele a történésekbe. A folyosón ahol történt az esett azt mind én okoztam. Olyan nagy erővel vettem be annak a gyereknek hogy az neki csapódott a falnak egy jó nagy lyukat hagyva maga után. A másik kettőnek akik fogva tartották Miot a testükben lévő összes ért elzártam így mozgás képtelenek voltak. Ennyi a történet.. Remélem hogy így felfogtad mi a képességem.. Ám de ha nem vagyok óvatos a szervezetem is megbánja. - Meséltem el neki ami a folyosón történt meg egy kicsit a képességének is hogy értse mért nem vagyok 100%-ig. Majd amikor Mio kérdezte tőlem hogy a szilva mért lenne féltékeny.. Ezen perverzül elvigyorogtam magam.- Mert nem bírja elviselni hogy veled vagyok.. Jaa.. És hogy megízleltem a finom nyakadat. - Mondtam vigyorogva miközben végignyaltam az ajkaimom. Na erre mit fog lépni?
|
Mikor Rin felállt kicsit aggódva pillantottam rá, mivel eddig a földet is néztem lecsúszott a szemüvegem így visszatoltam azt a helyére és néztem a történéseket. Nem tetszett ez a agresszíb vibrálás kettejük között, féltem hogy előbb vagy utóbb egymásnak esnek, akkor tuti nem tudom mit csinálnék, aztán mikor Hikaru mondta hogy nem vertél meg eléggé Rint kicsit oldalra fordítottam a fejemet értetlenül.
-Eh? Rint senki nem verte meg... -de aztán leesett, hogy valami féltékenységről van szó, amiről nekem az esett le, hogy valami olyat tettem amit nem kellett volna és hirtelen minden igen csak romantikus és perverz dolog futott végig a kis buksimba, minek következményeképp elvörösödtem, bár szerencsére az egyik oldalon a tapasz védte az arcom, másikat pedig a sálam takarta, így nem volt olyan feltűnő, kivéve ha valaki közel hajol hozzám, mert akkor a fülemen biztos látja zavarom jeleit.
-Ahm... nem hiszem hogy H...Hikaru féltékeny lenne... miért lenne az? - kérdeztem Rintől mivel nem tudtam hogy mégis mi oka lenne rá Hikarunak, hiszen nekem úgy tűnt hogy Arminnal jobban elvan, meg aztán ki tudja mi történt kettejük között miután elaludtam. Magam sem tudom hogyan jukadtam ki idáig, de megráztam a fejem picit, hogy tereljem a gondolataim, így is eléggé zavarba kergettem magamat.
|
- Ezt mi már megbeszéltük. - ejtek Mio felé egy apró mosolyt, visszautalva a néhány nappal ezelőtti udvari jelenetünkre, ahol mindkettejüket kézre fogtam. Igen, én úgy tekintek rájuk, mint barátokra. Az egy dolog, hogy hármónk közül az egyikkel... mondjuk úgy, igen meleg viszonyban vagyunk, de hát, ilyen az élet. Aztán hallgatom tovább a kis meséjét, a barátságról. "Én képes vagyok öt perc után összebarátkozni valakivel. Persze ebbe a körbe ez a Cápa nem tartozik."
- Én? Féltékeny? Csak ugyan miért? - vágok őszintén értetlen fejet. Jó, nem igazán őszintét, de azért a színészi képességeim mindmáig makulátlanul pontosan működnek. "Igen, zavar a Miohoz való közelsége, de közben nekem még is csak van valakim, az a valaki meg tuti biztos kinyírná szegény srácot. Tényleg, megkérhetném Armin-chant, hogy picit ijesszen rá. Ezekkel a töltényekkel én legfeljebb csak kinyírni tudnám váratlanból, ameddig nem használja a pitiáner kis képességét. Én legalább gyakoroltam, puskákkal, pisztolyokkal, gránátokkal, ez az idióta meg játszott valamivel és azt hiszi, most ő az ász."
- Téged meg úgy látom, nem vertek el eléggé. - az arcomra egy halvány mosoly ül, ahogyan rá nézek. "Babám, az emberedre találtál." Lassan végig mustrálom minden porcikáját, mit rejthet a ruha, aztán még inkább csak mosolyogni tudok. - Fogalmam sincs, mi okod van rá, hogy így fönt hord az orrodat.
|
Esküszöm ezt a fickót a kukába hajítom. Legszívesebben használtam volna a képességem hogy felforjam egy kicsit a vérjét és itt essen hanyat. De még arra sem méltó. - Én legalábbis a barátomnak rátalál, hogy ez a szilva annak tart-e én azt nem tudom. - Ahogy észrevettem az előbb a szilva mintha ökölbe szórította volna a kezét mikor Miohoz beszéltem. Ezen elvigyorogtam... Majd hirtelen felálltam. Attól hogy még nem jöttem rendbe bármennyire is fáj tudok mozogni. - Héé Szilva.. Csak nem vagy féltékeny valami miatt? - Kérdeztem ördögi és egyben örűlt vigyorral a képemen.
|
Felfújtam az arcomat mint valami hörcsög és puffogtam magamban. "nem vertem be a fejem, legalábbis azt hiszem... bár elég nagyot kaptam, de attól még nem kattantam be" - mérgelődtem magamban, aztán sóhajtottam egyet és a könyökömet támasztva a szekrényen belehelyeztem a tenyerembe a fejem és morcosan néztem Hikarut. bár lehet hogy igaza van, amekkora ütést kaptam lehet még megártott, ezért aztán lehunytam a szemem, majd kicsit később Rinre pillantottam mikor azt mondta hogy vannak barátaim, amire pislogtam párat mivel valahogy nem tudom ezt elhinni, hiszen alig ismerem őket.
-Szóval...te...ti, a barátaim vagytok? - kérdeztem érdeklődő tekintetekkel, de ahogy kezdtem lenyugodni úgy a képességem is lassan előjött és kezdett hidegebb lenni, mikor látam hogy megfagyott a könyököm alatt egy picit az asztal gyorsan lekaptam róla és felhúztam a sálamat az orromra.
-Ahm... ne haragudjatok lehet illetlen volt a kérdés... de hallottam már ezt a mondatot... hogy barátok vagyunk és nem lett jó a vége, így kicsit nehéz elhinnem hogy ilyen rövid idő alatt baráttá lehet válni, ahm de ....de én örülök ha barátnak gondoltok, de tényleg... csak...-itt megszakítottam a mondatomat mert nem igazán akartam befejezni úgyhogy inkább lógva hagytam a dolgot.
|
Csak hallgattam Mio mondanivalóját. Ezt már eddig is elkönyveltem, hogy valami kisebségi komplexusban szenvedhet, mindenesetre tényleg nem ártana, ha picit megtanulná kordában tartani a fagyát. Mikor azonban az a bizonyos Rin megszólalt, hirtelen ökölbe szorult az öklöm. Miből gondolja, hogy hozzá fog jönni ezzel? De jobb, ha inkább kussban vagyok.
- Első látásra és másodjára is ugyan azt látom. Hidd el, ha másban nem, ebben a két szemgolyóban megbízom. - unottan mutogattam a két szempárba, miközben kisiskolás szinten magyaráztam el neki a szituációt. "Egy arrogáns vadbalek ez is, semmi több, csak elveszik az ember energiáját." Visszatérve Miohoz. Engem mitől kéne megvédeni? Azt még megérteném, hogy a vöröskét mitől, hisz szegénykét jól elagyabugyálták, de azért én is adnék neki egyet úgy igazán bele a gyomorszájába. Aztán a kis lila bozontú hóherceg csak úgy, mint egy idegbeteges komoran ránk mutogat. "He?"
- Mio-chan... biztos nem verted be valami másodat is? - hitetlenkedem.
|
Egyátalán nem tűrtem hogy a pápaszemes megszólalt arról hogy nem jöttem teljesen rendben. Így Mio is szomorúan nézett vissza felénk. Rideg tekintettel figyeltem a szilva gyereket. Majd egy ördögi vigyort vágtam felé. - Mint mondtam nem kell elítélni első látásra. Ez csak egy kis belső karcolás nem több. Egyébként mondtam hogy nem lehet egykönnyen a föld alá tiporni. Vágesz? Szilva gyerek?! - Mondtam egy nem törődöm stílusban. Majd Miora néztem aki komolyra fordította a szót. Ezen csak elmosolyogtam. - Nem vagy haszontalan, mint mondtam csak félsz.. De sok sikert hozzá. Alig várom hogy úgy jössz hozzám hogy Rin végre sikerült elsajátítanom. - Elkezdtem kuncogni rajta. De tényleg kíváncsi voltam hogy mit hoz ki magából. - Szerintem te is észrevetted már hogy akadtak barátaid. - Néztem rá halvány mosoly kíséretében.
|
[71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
