Új bejegyzés Frissítés

2015.01.08. 17:39 mirachan

Nyamvadt eső... egy ideig követtem az új barátomat, de aztán megakadályozott a folyadék, szörnyen taszító dolog az eső, főleg nekem, így hirtelen előjöttek a macska füleim és hátrahúzva néztem mérgesen az időjárásra így nem mordultam ki a teraszról. Addig mentem amíg elért a menedék és onnan figyeltem ahogy a fiú szép lassan tovább áll, bár nincs mitől addógnia hiszen az illata beleivódott az orromba, így ha akarom is megtudom találni. Viszont úgy gondoltam itt se maradhatok az túl unalmas lenne, így eső ide vagy oda elmentem, hogy körbenézzek másmerre is, legfőbbképp az iskola felé, arra fele vezető út eléggé árnyékolt, sok a ház, fa így lehet annyira nem ázok el, így Neko el~

2014.11.16. 13:01 Raara

Nem sokat ültem ugyan itt, de éreztem, hogy a fájdalom enyhül a mellkasomban. Rápillantottam a srácra rikítóan sárga szemeimmel, tekintetem elég sokatmondó volt, csak épp azt nem lehetett belőle kiolvasni mi az ami épp a fejemben kavarog.  - Már megszoktam, hogy mindig akkor törnek rám, amikor nem kellene. - álltam fel a falra támasztva kezemet. A hideg kezdett elviselhetetlen lenni és semmi kedvem nem volt halálra fagyni. Nem feleltem a kérdéseire, szerintem elég egyértelmű volt, hogy fázom, mivel nem vagyok jegesmedve. A másik kérdése meg egyenesen volt baromság.  - Én léptem cicafiú. - jelentettem ki és elindultam nyugodt léptekkel a kijárat felé, csak nem követ, ha csak nem egy újabb tapadós kis buzival van dolgom, akinek nincs jobb szórakozása, mint idegesíteni és a folyamatos ovis személyiségét fejleszteni azzal, hogy próbálkozik a beszólogatásokkal. Nem tudom, de úgy tűnik errefelé mindenki ilyen és még néha én is, hahh milyen dühítő. Az irányt a kolesz felé vettem, vissza abba a fertőbe a sok hülye közé. Néha már elgondolkoztam azon milyen jó lenne fölgyújtani az egész kócerájt éjszaka és végignézni, ahogy elég benne a sok kis gyökér. Biztosan kacagnék a hatalmas máglya mellett. De most, hogy belegondolok kezdek egyre jobban lenni. Felhúztam a csuklyámat a zuhogó eső ellen, bár sokat nem fog érni, egy perc után sikerült bőrig áznom, de ez zavart a legkevésbé. Elmélyült mosoly jelent meg arcomon arra az emlékre gondoltam...akkor is pont ilyen idő volt csak az eső lett véráztatta.

2014.11.16. 11:29 mirachan

Körbenéztem amíg vártam a választ, de közben a fülemen és a farkamon szinte egy pillanat alatt dúsabb szőr lett, ez ösztönös változás volt, ha megérzem a hőmérséklet változást és mivel kissé vizes vagyok és még tűzoltás közbe se száradtam, meg így hasznos volt a hő raktározása, bár a ruhám még nedves volt. Az lett volna a legjobb ha leveszem mindet, de nincs kedvem pucéran menekülni ha arra menne a társalgás, bár egyszer más sikerült teljesen macskává változnom, de az iszonyúan fájdalmas folyamat volt és azóta soha többet, így ezzel az opcióval nem próbálkoznék, de hogy egyszinten legyek a fiúval leültem a földre, bár én a talpaimat egymásnak nyomba ültem terpeszben és a combjaimon támasztottam meg könyököm, majd az államat a tenyereimbe helyeztem, úgy figyeltem a választ. Bár nem úgy tűnik, hogy haldokolna, azt általában megérzem, ha valaki a halálán van, tapasztalatból, hiszen elég sok ember, állat, végezte be sorsát kezeim által, ezért kicsit unottan néztem a fiúra.  -Bocsánat ha megzavartam csendes haldoklásod...-mondtam egyszerűen, mint ha természetes dolog lenne, hogy én másokat figyelek haldokolni, majd felszabadítottam az egyik kezemet és a fülemhez kezdtem el dörzsölni, majd a hajamat piszkáltam, hogy száradjak egy kicsit, aztán átfutott a hátamon a hideg, így felegyenesedtem hirtelen. -Te nem fázol? Elég rossz idő van kint...Te itt laksz? - kezdtem bele egy teljesen normálisnak mondható beszélgetésbe, bár nem mondhatom el magamról, hogy ártatlan társalgás ez, hiszen semmi sem ártatlan, amit kiejtek a számon, mindennek hátsó szándéka van és többnyire semmi se igaz, most talán az egyetlen dolog, ami igaz volt, hogy tényleg rossz az időjárás, bár én annyira nem mondanám hogy fázok, hiszen a macskáknak magasabb a testhője és a dúsabb bundám is segít a meleg megtartásában, de azzal hogy sokat beszélek, feltudok mérni sok mindent új játszó társamról.

2014.11.16. 10:37 Raara

Figyeltem ahogy egyre közelebb jön, így már az alakja is jobban kirajzolódott előttem. Összeszűkült szemekkel néztem rá, szavai ugyan elértek hozzám, de különösebb reakciót nem váltottak ki belőlem. Nem volt kedvem újabb óvodás vitapárbajba keveredni, valahogy éreztem, hogy ez az alak is olyan volna, aki belemenne az ilyesmibe. Az én hangulatom azonban egy másik szintre érkezett, ilyenkor hajlamos voltam elveszíteni a fejemet vagy rossz irányban és teljes őrület jött és mindent lemészároltam ami elém jött, vagy jobb irányban és olyankor mutatkozott meg a normálisabbik énem, amikor tudok egészen jó fej is lenni, bár nyílván ez a másik alaktól is függ. Egyébiránt valószínű, hogy mákja van a fickónak és az utóbbi következett be.  - Bocs, de nem szeretem, ha némán bámulnak egy sötét kanyarból. - néztem végig a fura szerzeten még egyszer, aztán csak halkan felsóhajtottam és egy pillanatra lehunytam a szemeimet. Letöröltem a vért a számról a felsőm ujjával és áthelyezkedtem törökülésből egy másik pozícióba, fél lábamat kinyújtottam a másikat pedig felhúztam. Kérdéseire egy halovány mosolyféle jelent meg sápadt arcomon.  - Ha választani kell inkább az első. - feleltem nyugodtan és rideg hangon, mintha ez semmi rosszat nem jelentene. Nem tudom mit akar itt a cicafiú, de nem is érdekel jelen pillanatban. Az este leszálltával egyre hidegebb lett ebben az átkozott kihalt épületben és mivel nem vagyok egy hájas alak, éreztem, ahogy a hideg átjár. Talán jobban járnék, ha nem itt üldögélnék, de nincs kedvem felállni sem. Ez alatt a pár gondolat alatt már nem törődtem az előttem levő alakkal, ha csak nem kezdett megint hülye kérdésekbe, amikre nem biztos, hogy válaszoltam is. Jelenleg az sem izgat, ha unalmas vén trottynak titulálnak, mert magasról teszek mások véleményére.

2014.11.16. 09:24 mirachan

"Dark never bothered me anyway" - jutott eszembe a híres mese dalszövege az én verziómba, mikor megkérdezte hogy itt fogok-e állni egész nap, mivel úgy tűnt ő nem lát engem, hiszen én nem is állok, hanem guggolok, de sebaj, így izgalmas. De én látom, ahogy szenved, látom, érzem a vért, ami szépen lassan beleivódott az orromba. Csodás illat volt, ezért úgy döntöttem felegyenesedek és engedelmeskedek a kedves kérésének, így nesztelen léptekkel haladtam felé, nem lehetett látni, csak hogy valami csáp, pontosabban a farkam mozog jobb és balra, mint ha vadásznék. Legszívesebben azt tettem volna, ha már végzik akkor miért ne tehetnék rá több lyukat, hogy mindenhonnan vérezzen, de végülis, úgy döntöttem ezt a gondolatot még félre teszem. Attól függ, hogy fog viselkedni a szenvedős barátunk. Ahogy közelebb értem láttam, hogy a földön ül törökülésbe, eléggé vicces látvány volt, így lenézni rá, de megtartottam a kellő távolságot, amíg nem tudom mi szerzet. -Nos, szívesebben bámulnám szenvedésed pillanatait, de ha már ilyen szépen meginvitáltál a privát showra, itt vagyok...-mondtam sunyi mosollyal az arcomon és nyújtózkodtam egyet. -Mond csak megfogsz halni? Vagy csak próbálkozol haldokolni? - tettem fel két egyszerű kérdést, mert ezek megválaszolása szinte biztosan elindít bennem egy gondolatmenetet, hogy mit fogon én itt csinálni, mert egyelőre unatkozom, kell valami játék, valami szórakozás. Erre megmozdult újra a farkam, ami nyugalmi állapotba volt addig, amíg fel nem tettem a két kérdést.

2014.11.15. 15:47 Raara

Leültem és hátamat neki vetettem a falnak, szemeimet lehunytam, fejemet felfelé íveltem. Úgy tűnt mintha aludnék, de csak pihentem, erőt gyűjtöttem. Nem használtam ki minden energiámat az ellen a kis senki ellen, mert annyit sem érdemelt. Most bizonyára úgy hiszi mindent tud rólam, pedig a felét sem tudja az én történetemnek és lényemnek valóját meg végképp nem érthei egy hozzá hasonló szimpla skizofrén depressziós alak, aki mindennek a negatívumát látja, holott annyi élvezet van....akár a vér. Igazi szenvedéllyel kell kiontani, nézni, amint a vörös bársonyos folyóként kanyarog végig az emberi bőr meleg felületén. Egy olyan, mint amilyen elveszett alak volt nem érthet semmit, csak a szavakat forgatja jól, mert bizonyára sokat gyakorolt. Egy élveteg vigyor kúszott a képemre. Legközelebb...igen legközelebb nem lesz ilyen könnyű dolga. Elárulta mi a képessége, már tudom és hát úgy volt fe, hogy én is így tegyek, tudja már, hogy a tűzzel tudok bánni, de azt nem, hogy milyen közel is állok én ahhoz az elemhez. Felköhögtem és a mellkasomhoz kaptam. Fél szememet nyitottam ki, sárga tekintetem átszúrta a sötétséget. Különös érzés futott végig rajtam, mintha valaki figyelne és a közelben lenne. Nehezen de felsóhajtottam és az ajkaimba haraptam kiserkentve egy pici vért belőle, így az végigfolyt államon, onnan le a nyakamra.  - Örökre ott fogsz állni és bámulni vagy idetolod a képed? - tettem fel az egyértelmű kérdést a sötétben lapuló alaknak. Nem sokminden látszott, így csak magam alá húztam a lábaimat és törökülésbe vágódtam. Ha nem szükséges nem fogok felállni, bármilyen elvetemült buckalakóval hozott is össze a sors. Könnyelmű ajánlat ez így, de nem féltem egyszerűen nem szeretem, ha kukkolnak néma idióták a félhomályban.

2014.11.13. 23:39 mirachan

Érdéktelen senki...fogyatékos...óvodás...hihetetlen jól sikerült saját magát jellemeznie én pedig elengedtem a fülem mellett, hogy igazából rólam mondta ezeket, amikor rá ugyanúgy igazak mint rám. Bár azért a lecsökkentett agyi szintnél már kezdett megtelni az a bizonyos pohár és visszaszóltam volna, de ekkor megéreztem, hogy valami olyan jön, ami nekem nem fog tetszeni, és nézd csak így is lett. Bemutatta a nagy tudását, és hirtelen kettőnk közé állt a tűz. Nekem hátsább kellett lépnem, növelve a távolságot a forróságtól, közben a fiú után néztem, mivel nem tudtam mást csinálni, átvetni nem fogom magam a tüzön csak miatta, annyira nem érdekel, így fogtam magam és felkapva a táskám a földről és a bizonyos névjegyre helyeztem a kezemet, majd ahogy lassan elkezdett recsegni a padló, ahogy égett vagy talán a kidőlt ajtók futásnak eredtem, bár nem azért mert féltem volna tőle, az a legkevesebb. De megtudtam mi lehet a képessége, legalább is megtudom tippelni és így akár fel is gyújthatom őt a saját kezeivel... így igaza van, amint helyre jövök... előbb vagy utóbb összefogunk futni, ezért a legközelebbi vészkijáraton én el is hagytam az épületet és eltűntem a sötétbe. Hát nem eleredt rendesen az eső? Macska füleimet hátrahúzva mentem Minori után amíg meg nem untam, nem bírtam tovább a vízbe lenni és a legközelebbi hely, ahova betudok menni hiszti nélkül az a szanatórium volt. Párszor jártam arra, mert kíváncsi voltam a rémhírére, de soha nem történt semmi izgalmas, most viszont ahogy a kerítésen végigfutottam és felugrottam egy épp haldokló fára láttam, hogy  fény szűrődik ki az épületből, bár tudtam hogy nem fény volt, mivel a szaglásom is jó, ezért tudtam hogy az a fénynél egy fokkal rosszabb és vagy kettővel melegebb. De miért akarná felgyújtani bárki is azt a helyet, mikor ez olyan jó portya hely. Láttam néhány fiút elrohanni a környékről, valószínűleg valakit megszivattak odabent, olyan unalmasak, de gondoltam megnézem a hisztit, hogy kijut-e vagy bent ég, esetleg eloltom a tüzet, nehogy már nekem itt tönkre tegye ezt a jó helyet bárki is... Így leugrottam a fáról és végigfutottam az ajtóig, majd megráztam magam, bár az kutyás dolog volt, de a hideg rázott a víztől, aztán körbe néztem, hogy hol tudnék bejutni, bár az egyetlen bejárat egy résnyire nyitott ablak volt, bár elég nagy rés volt, hogy beférjen oldalra döntve ahogy a mondás tartja, ha a macska feje befér az egész teste befér, így én is áttudtam préselni magamat az ablak nyíláson, majd a földre érkeztem elnyújtózkodva, aztán felegyenesedtem és fülelni kezdtem. Mozgás volt, valaki futott, aztán csörömpölés, hallottam valakit köhögni is, de csak vállat vontam. Majd néhány ott hagyott dobozt átkutatva találtam egy nagyon kicsi poroltót, de az is lehet hogy már belerohadt minden cucc, de még is a tűz felé vettem az irányt és megpróbáltam eloltani, bár már nagyobb volt mint amilyennek kívülről látszódott, így eltartott egy ideig, de sikerült megszüntetnem a tüzet, majd levágtam a földre a poroltót, amin benyomódott a fogantyú és kilőtte magát a tőlem ellentétes irányba. -Huppssz...- mondtam magamnak mosolyogva, aztán mivel a léptek megszűntek, a köhögő hang irányába kezdtem el ugrándozni pároslábbal, így igen csak furcsa hangot sikerül kiadatnom a padlóval, nem igaán lehet tudni, hogy miféle lény vagyok hiszen csak mindig  bamm...bammm...bammm...bammm hallatszott. Óhhh, mint ha egy óriás lennék, de menő. - gondoltam magamban aztán egy hanyarnál megálltam és körbe néztem, mivel megcsapta az orromat a vér szaga, de nem akartam rögtön odaugrani a forráshoz, így leguggoltam és csak a szemeim csillantak meg néha, akár csak egy macskának a sötétben.

2014.11.09. 12:35 Raara

Az ablakon át a sötétet bámultam, nem sokat láttam, idebent is lassan vaksötét volt, kintről is csak az apró fényeket fedeztem fel…de maga a sötét, oly káprázatos volt, magába foglalt mindent. Az üres agyú mögöttem nevetni kezdett, mint egy szellemileg leépült alak, bizonyára eszébe jutott, hogy épp az előbb égett le, vagy, hogy betojt és nem ártana pelust cserélni. Idegesített ugyan a folytonos és felesleges szövegelése, de valahogy nem érdekelt, mert volt nála sokkal izgalmasabb is…még az egyszerű szimpla sötétség is többet rejtett magában, mint ez akit sikerült egy másodperc alatt kiismerni. - Te egy érdektelen senki vagy. Ennél többet vártam volna tőled a kezdeti nagy fellengzésed után, de úgy tűnik, mindig csalódni kell a hozzád hasonlókban is. – jegyeztem meg sötéten, teljesen elváltozott hangon. Lassan fordultam meg a másik felé és egy hatalmas beteges vigyor volt szétterülve képemen. - Nem tudom,  egyébiránt, hogy csak ennyire fogyatékos vagy, vagy szimplán süket, de teljesen hidegen hagy a véleményed. Nem vetted észre, hogy semmi hatással nincs rám a dumád, he? Szerintem te még a szarkasztikus tréfát sem érted, ha azt hitted komolyan mondom a megerőszakolód dolgot…. – kérdeztem maró gúnnyal, mialatt szinte már nevetve beszéltem. Ezen a depressziós bambapofájú nyomorékon nem lehet mást. Nem mutatott mást csak lecsókolt, de azt is szánalmasan gyengén és szerinte ez már egy húúú de nagy cselekedet volt, meg a kis tapizása…azt hiszi ezzel sikert ért el, de ennél még egy tíz éves kölyök is kreatívabb, és elérte amit akart?…Ennyi reakciót várt csak tőlem, ennyivel megelégszik? Sokkal izgalmasabb vagyok én ennél kérem szépen, de hát mit is várok én ettől…aki még azt sem tudja, hogy kicsoda valójában és lefogadom, hogy a nap 24 órájában a jó kis dumáját gyakorolja be, hogy ne tűnjön olyan szánalmasnak és tudjon mit felelni. - Nos, további jó szórakozást van egy kis dolgom, ami fontosabb nálad. Majd ígérem még találkozunk és folytatjuk a kis szópárbajt, gyakoroljuk ezt az óvodás megoldást, de sajna nem érek rá egész nap hallgatni ahogy próbálkozol a visszavágásokkal. Ja….és mutatok valamit…mert te még a levegő felforrósítást is a buzi éneddel értelmezted…az én felfogásom jóval komolyabb a te lecsökkent agyi szintednél. – addigra sikerült a gyúlékony anyagot kijuttatni kettőnk közé, jobban mondva őt a fal és a majdani tűz közé, így előkaptam a zsebemből az öngyújtómat, majd hátrébb léptem és begyújtva ledobtam a földre, ami rögtön begyulladt és a kölyköt beszorította…talán kiugrik az ablakon, ha csak nem tűzálló és átmegy rajta. - Bye bye jó grillpartyt! Emlékül azért még ottmaradt a névjegyem, hogy emlékezz arra, aki már ivott belőled! – indultam el és bármit is mondott nekem vagy próbált megint sértegetni a felesleges szavaival elengedtem a fülem mellett, nem érdekelt, mert már unalmasnak tartottam azt, hogy csak pofázik meg enyhe ferde hajlamával próbálkozik és azt hiszi ez már hű de menő volt. Ásítottam egyet és még visszanézve a lobogó lángokra élveztem a látványt. Hamar eltűntem a kanyarban, de a lángok már előbb eltakartak a senkiházi szemei elől. Nem sokkal ezután álltam meg a sötétben és támaszkodtam neki a falnak, ahogy éreztem a mellkasomba hasító, égető fájdalmat. Összegörnyedve köhögtem fel egy kis vért, de mégis….arcomon ott volt a beteges vigyor, ahogy ebben az elmúlt időben, amíg a depissel voltam szinte egyfolytában. Nem sokáig vártam, csak arra tudtam gondolni, hogy jobban megkellett volna kínozni a dögöt, bár a harapás  így sem lehetett kellemes és a tűz sem, ha pedig menekülni akar, akkor az ugrás sem az ablakon át még ha nem is vagyunk magasan. Látszik, hogy végig eszelősen fájt mindenem, főleg mikor a nagy tehén rámnehezedett. Ha jobban leszek...hahhh...meglátjuk mit teszel majd.

2014.11.08. 23:11 mirachan

Hihetetlen élvezetes volt nézni a dühkitörést a szemébe, valahogy érdekesebbé tette a dolgot, bár amint kinyitotta a száját, mindentől elment a kedvem. Annyira egy idegesítő görcs, mint ha a nagyanyám morogna folyamatosan, ugyanaz megy monoton, mert nem tud mit kitalálni, de morogni azt akar. Lehet egy macska kellene neki is azt lenyugodnak. Erre a gondolatomra elvigyorodtam, amíg fel nem tűnt, hogy a zsebében matat. Tisztában voltam vele, hogy van nála valami fegyver, egy kés ha jól emlékszem, az igen az... most komolyan megakar támadni? Sóhajtottam egyet és már lendült is a keze a fémmel benne az enyém felé, amive lefogtam őt, de még időben elrántottam onnan, hogy ne vágja meg. Nem akarok itt elvérezni, bár így megkapta a lehetőséget, hogy egy lendülettel letoljon magáról, ezért a hátsómra esve, mondjuk felhúztam az egyik térdem és azon könyökölve fogtam a nyakam, ami még vérzett egy kicsit, sőt annyira nem is kicsit, ezért most hogy eszembe jutott hogy hoppá, fájok, elővettem a sálamat a táskámból és rátekertem a nyakamra, viszont mikor felém nyögte hogy bármit is akartam nem sikerült, nem bírtam ki, felnevettem, amitől még a folyosó is zengeni kezdett. Bár éreztem hogy a nyakamba olyan fájdalom hasított be, amit elég nehéz volt elviselni, így szépen lassan halkítottam a nevetésen, miközben letöröltem a könnyeim, ugyanis nagyon szórakoztatónak találtam. -Hogy nem értem el amit akartam? Ugyan, ki akarna meghágni egy olyat mint te, elértem, hogy érdekesebb legyen az arcberendezésed, ne olyan randa mint alapjáraton, úgyhogy én ezt sikernek könyvelem el, te vagy az aki rögtön arra gondol, hogy húúú egy csók és meg akar erőszakolni a bácsi... jaj te szegény... ha lesz időm sajnállak a primitív gondolkodásod miatt... -mondtam még mindig mosolyogva a fiúnak, aki az ablak stírölésével volt elfoglalva. Vajon van valami érdekes abba a koszos üvegbe? Mondjuk, most hogy odanéztem feltűnt, hogy igen csak besötétedett, én meg ilyen mocskos helyen csatangolok, amikor otthon kellene lennem, erre egy sóhaj hagyta el a számat, majd felkeltem a földről és leporoltam a nadrágomat. Mivel már visszakaptam a telefonomat, nem tudom mi maradásom lenne, bár elhallgatnám még a morgását, hiszen olyan unalmas estimesének jó, bár lehet, hogy még a holtak is végső nyugalomba szenderednek tőle. Erre a gondolatra körbenéztem, hogy tényleg vannak-e itt holtak, bár ez inkább olyan ösztönös volt, majd odamentem a fiú mögé és a válla mellől kinéztem az ablakon. -Van kint valami érdekes? Óóó...várj látom a tükörképem, így már tudom mi az érdekes...

2014.11.06. 19:25 Raara

Figyeltem az arcát miként reagál, de úgy tűnik a depresszió uralkodott el rajta. Végig olyan volt a képe, mintha temetésen lenne és siratni készülne, ezen nem lehet nem nevetni.  - Ne vágj ilyen pofát és nem fogok ennyire nevetni. - mondtam ki hangosan is elég szórakozottan, ami a gondolataimban járt. - Most olyan vagy, mint egy KGB ügynök, vagy, mint egy berögzött mániákus alak. - magyaráztam még mindig élvezkedő és beteges vigyorral a képemen mialatt a számról nyalogattam a vérét, a torkát már azóta eleresztettem, nem akartam, hogy szegénykém még annyit se szóljon, mint eddig. ~Csak szállnál le rólam tehénke, nem vagy épp tollpihe!~ jegyeztem meg magamban és készültem arra, hogy lerázzam magamról végre, esetleg képen töröljem vagy középsőn rúgjam, esetleg meggyújtsam a haját...vagy a késemet a hasába mártsam, evlégre elengedte végre ő is a nyakamat és mellém támaszkodott a képe ezáltal közelebb került. Mindezen előbbi tervem azonban meghiúsulni látszott, szavaira, hogy most ő jön, meg ő játszik majd velem csak unottan megforgattam a szemeimet. - Na, de kérem mi újat tudsz mutatni Mr. Depi? - kérdeztem rá érdeklődve, az viszont rohadtul zavart, hogy még mindig fölöttem volt. ~Talán tényleg buzulni akar bakker...jobb lett volna ájulásig szívni a vérét.~ amint ezt magamban elmondtam megéreztem a kezét a lábamon, erre máris összeráncoltam a homlokomat. ~Ha ilyen jó találatom lenne az ötöslottón...a k*rva élet.~ egyre feljebb húzta a mocskos mancsát rajtam és nem volt rest ott sem megállni, egyre feljebb és feljebb jött én meg éreztem, ahogyan elönt az undor. Lenyomott a földre, egy halkat nyikkantam erre.  - Szerintem egész máshogy értelmezed a levegő forrósítást buzikám. - vágtam oda fintorogva neki, de tekintetem még mindig azt árulta el, hogy akkor sem képes a jó kedvemet elvenni.  - Legközelebb karácsonyra gumibabát kérj, hogy azon töltsd ki perverz vágyaidat. - kezemmel ezalatt a zsebembe nyúltam, ahol a késem lapult, ideje szétvágni a bamba pofáját. Megfogtam a markolatát, kiakartam húzni, de ez sem jött össze rögtön. Egyre közelebb tolta a képét én meg nem tudtam hova elhajolni, meredt a szemembe, mint egy bluggyhal az akváriumban. Tikkelni kezdett a fél szemem és szóra nyitottam volna a számat, amikor a rohadt csőrét az enyémhez nyomta. ~Fúú, teee csupaszcsiga menj a picsába!~ morogtam magamban. Gyorsan hajolt el a kisköcsög, pedig arra készültem, hogy szembeköpöm vagy kiharapom a nyelvét...tényleg ez nem is rossz ötlet...csak jöjjön még egyszer és smacizzon le, rendesen megcseszi.  - És még azt mondtad nem szokásod a bosszúállás mi, akkor ez mi a franc te hülye kis köcsög? Nyalogasd meg simogasd a seggedet! - morrantam fel dühödten, úgy néztem rá, ha szemmel ölni lehetne már kiberhelve feküdne a földön, és azt a kezemet, ami még mindig a kést markolta hirtelen rántottam ki a zsebemből majd csaptam le vele a kölyök kezére, amivel fogott egy vágással. Gondoltam ezzel lazít a fogásomon, sőt el is enged és már csak az kellett, hogy egy lökéssel letoljam magamról végre. Felguggoltam és letöröltem a számat.  - Engem ugyan nem fogsz megerőszakolni meg semmi egyéb ilyesmi, bármit is akartál sajna nem jött össze! - vigyorodtam el majd rákacsintottam, ahogy a kést visszacsúsztattam a helyére, máris visszaszállt a jódkedvem az előbbi kiakadás után. Lassan felálltam és magasra szegtem a fejemet, majd úgy kezdtem méregetni, mint valami zavaró kis koszfoltot. Elfordultam tőle és az ablak felé néztem, egyenesen egy semminek akartam nézni mindezek után. Odakint már sötét volt.

2014.11.05. 22:50 mirachan

Nos valóban eleget tett kérésemnek, olyat mutatott, amire nem számítottam. Bár én hibám volt, közel hajoltam hozzá ő pedig kihasználta ezt a muzdulatot, így jobban fájt a nyakam mint azelőtt, mert volt pofája belém túrni a nyomorultnak. Tutira jobban vérzik most, király. Ennek nyoma fog maradni úgy érzem és ez nem tetszett, nagyon nem az se, hogy ő élvezi a vérem ivását. Kattant egy alakba sikerült belebotlanom az biztos. De éreztem hogy lassan végig megy rajtam a képességem minden érzelme, őrület, depresszió, most eljutottam ezeknek a csúcspontjára. Nem érzem már a fájdalmat se, azt valószínűleg, azért mert már annyira fáj, hogy az agyam kikapcsolta magát. Kapcsolja, legyen, de nem fogok elájulni mint Shun az biztos. Viszont mikor megkérdezte, hogy élvezem-e a helyzetet elengedtem a nyakát és a feje mellett támaszkodtam meg. -Tudod mit? Igen élvezem, te játszottál egy kicsit, most én jövök...-mondtam miközben az egyik kezemmel alám nyúltam, bár nem magamhoz, a fiúnak a combján húztam végig a kezemet, majd elértem ahhoz a ponthoz is aztán a hasán végighaladva felfelé a vállán pihentettem meg a kezem. De nem a legkedvesebb módon, mondhatni odanyomtam a földhöz a vállánál. -Felforrósítom én neked, ne aggódj... meghoztad a kedvem hozzá...úgy hogy én is kreatív leszek....vajon meddig leszel ilyen jó hangulatba? Úgy érzem ezen változtatnom kell, még ha undorító is lesz, amit teszek...-mondtam inkább csak magamnak jegyzetként, mivel amit tervezek csinálni, olyan dolog, amit nem akarok csinálni, vagy is hát tutira izgalmas reakciót fogok kiváltani belőle. Bár már így is elég véres voltam... kell nekem még ez is? Nem...de...vicces lesz, aztán majd megöl, tényleg... de jó lesz nekem, na sebaj, kijátszuk, turkált bennem én is turkálok benne. Így közel hajoltam hozzá, miközben folyamatosan tartottam a szemkontaktust aztán hirtelen mozdulattal ráerőszakoltam az ajkaimat a fiúéra, akinek még a nevét se tudom, bár ez mindennek mondható volt csak csóknak nem.  De utána elégedett sunyi mosollyal néztem le rá, mert elég gyorsan elhajoltam tőle, mielőtt kiharapna egy darabot a nyakamma, bár így nem feküdtem, de ültem a fiún, közben az egyik kezemet a nyakamra helyeztem, míg a másikkal lefogtam.

2014.11.05. 22:14 Raara

Mindjárt sírok ezen a szomorú történeten, már csak a buksiját kellene simogatnom. Érzéstelen képpel néztem rá, látszott, magasról teszek a szívszorító meséjére. Bizonyára próbálja elhitetni, hogy őt nem érdekli a halála, hát engem sem érdekel. Én már tulajdonképpen rég halott vagyok, a lelkem legalábbis biztosan, különben elengedném ezt a köcsögöt és hagynám, hogy magában depizzen, de így még köszönetet is mondhatna, ha sikerül kinyiffantanom. Jobban megszorítottam, végig ott volt a vigyor a képemen, szántam, hogy egy ilyen fafejre pazarlom tehetségemet, de most ez van. Egy hirtelen mozdulatot tett és mindketten a földre zuhantunk, tulajdonképpen ő rám. Elfintorodtam, amint fölém tornyosult ez a tohonya állat és legszívesebben azon a bizonyos érzékeny ponton rúgtam volna, csak, hogy utánzó majom lévén ugyanazt a fogást alkalmazta, amit én, nyílván jobb ötlete nem volt...rohadt kreatív te kis tetű! A vér illata szinte azonnal elvonta minden eddigiről a figyelmemet és hangja, amint folytatta a pofázást eltompult és meg sem hallottam az újabb igazság ligája dumát. Résnyire nyitottam a számat és végignyaltam élveteg képpel az ajkaimon. Mit is mondott? Olyan embert, aki nem ellenkezik? Újat mutassak? Kreatív....Egyszerre felnevettem, amiből egy igen ijesztő krákogó hang lett, mivel a fogása a torkomon erős volt. Látszott, hogy teljesen borult az agyam és minden hiába. Nem bírtam abbahagyni, lassan már majdnem megfulladtam, de annyira nevetséges volt ez az egész. Másik kezemmel, amivel nem a torkát fogtam a sebétről téptem le a kötést és a fogammal szó szerint belemartam elég rendesen a húsába, hogy abból jobban folyjon a meleg vér.  - Újat akarsz és kreatívat? - kérdezgettem szinte már magamtól nem is tőle mintha már nem is lenne ott, pupillám kitágult, majd a nyakából kiserkenő vért kezdtem lenyalni róla vagyis inkább inni.  - Hmm...édes és keserű...tele van a depis érzéseiddel....szenvedsz....az sem tudod mit akarsz...ölni vagy nem ölni? Döntsd el mit akarsz Hamupipőke...nem sokáig tart az álom, mert attól, hogy nekem szólogatsz be nem lesz jobb, már csak azért is mert teljesen hidegen hagy. - jegyeztem meg beteges hangon, mialatt egy pillanatra elhajoltam tőle, számról az ő vére csöpögött és teljesen elmélyülten vigyorogtam mely átfakadt lassú és ördögi nevetésbe, ami megint elfulladt a szorításától. Visszahajoltam hozzá, kihasználom, hogy azt hiszi biztonságban van pedig minél közelebb kerül hozzám annál inkább biztos, hogy megbánja. - Meddig tehénkedsz...rajtam vagy élvezed...a helyzetet?  - kérdeztem rá simán a szemeibe nézve, mert azóta is rajtam feküdt amióta elestünk. Nem valami fasza póz ez, a végén még rámmozdul, mert begerjed itt nekem. Én csak abból a szempontból élveztem, hogy kóstolót vehettem tőle. - Forrósítsuk... fel a levegőt ha? - érdeklődtem tovább szórakozottan ugyanúgy őrült hangon persze némileg akadozva a fogása miatt.

2014.11.05. 21:24 mirachan

-Igazad is van meg nem is...a félős kölyök, igen skizó... én vagyok a kitalált fele... árts nekem ha akarsz, tulajdonképpen csak egy kitalálció vagyok, bár a test ugyanaz, de ha megölöd Shunt...akkor  a testvérével lehet én pedig végleg eltűnök...-mondtam teljes egyszerűséggel miután elkezdte a nyakamat szorongatni, bár igaz eléggé nehezen sikerült kinyögnöm ezeket a mondatokat, sőt többször meg is akadtam, de nem akartam ellenkezni, belefáradtam, bunkó vagyok? Az... valószínűleg a képesség... elég sokat használtam mostanában pedig nem szokásom, így rám jött az is, ahogy befolyásoltam őket. Mai napon csak egy perc kellett volna és megöletek valakit a saját késével... vajon ezért van most nekem is halálvágyam? Undorító egy érzés, az is, hogy hagyom, hogy azt csinálja, amit akar. Ezért megfogtam a fiú mindkét kezét és egy hirtelen mozdulattal az egyik lábamat az övéi mellé emeltem, majd magam felé rántottam, aztán azzal a lendülettel kirúgtam a lábát és háta löktem. De mivel még mindig fogta a nyakam, így én sajnos rá estem, ami nem tett jót a nyakamnak se. Meglazult a kötés és lassan egy vékony vér csík folyt végig a nyakamon. -Nem gondolkoztál el azon, hogy...miért válaszolsz mindenre amit mondok? Miért kell visszavágnod mindig? Miért bassza fel az agyad? Ez is a gyengeség jele... tégy amit akarsz, de remélem elég unalmas lesz ha olyan embert ölsz meg, aki nem fog ellenkedni... remélem élvezni fogod, ha elérem hogy ne legyen hangom és a sikolyaimat se fogod hallani...jó szórakozást...-mondtam miközben odahajoltam a fiú füléhez. Bár az arcomon eléggé sunyi vigyor volt, mivel nem gondoltam komolyan, amit mondtam, de ez nem tükröződik, se a hangomból, se az arcomból. -De kíváncsi vagyok, ha ugyan azt teszem mint te... mutatsz valami újat? - kérdeztem tőle, miközben egyre nagyobb mosolyra húzódott a szám és elengedtem az ő kezeit, majd a nyakára helyeztem át a sajátjaim és ugyanolyan erővel szorítottam, amilyennel ő szorította az enyémet. Bár azzal, hogy most ilyen vagyok, sajnost Shunt napokig ki kell ütnöm, nem engedhetem vissza, amíg helyre nem jövök ezek után.  -Lássuk, mennyire vagy kreatív... - mondtam neki direkt provokáló hangon, bár tanultam önvédelmet, így ha fölém is kerülne, gyorsan áttudom fordítani a helyzetet, úgyhogy vicces játékba kerültem, amíg nem használja a képességét, de abból, ahogy beszél, nekem úgy jön le hogy nem sokszok szokta azt használni, mert meg van anélkül is, bár nem teszem rá az összes pénzem erre az állításomra az is biztos.

2014.11.05. 21:00 Raara

- Húúha, hogy oda ne rohanjak babám! - vigyorodtam el élveteg pofával a szavaira, hogy majd én magamat kínzom meg ilyenek...hát csak szeretné, elég nagy a fájdalom tűrőképességem ezzel nem nagyon lehet fenyegetni, rossz ponton próbál megcélozni. Ez már jobban tetszett, mint a másik szerencsétlen kis nyomi kölyök. Volt benne valami, de ez meg azt hiszi, hogy annyira ijesztő és félelmetes a pszichó dumájával. Mindegy jobb a semminél legalább van önbizalmas, csak ne tévedne ennyit velem kapcsolatban. Látszik, hogy nem tudja kivel áll szemben.  - Mert te olyan erősnek nézel ki mi? - kérdeztem vissza kényelmesen nekidőlve a falnak. - Csak a pofikádat jártatod és még nekem mondod, hogy nem csinálok semmit, nem értem mi jogon, de nem is érdekel! - vontam vállat mialatt felvontam a szemöldököm és gyűlölettől égő sárga szemekkel néztem a kölyök erőlködését, amivel engem próbált sértegetni. Szájhős barátom csak folytatta még és úgy tűnik nagyon okosnak hiszi magát, mert nem beleztem ki a haverját vagy a másik énjét, ennek még örülhetne is a nyomorék ahelyett, hogy itt vetíti nekem magát.  - Jó akkor most én is elemezlek...csak úgy árad belőled az egyszerű szokásos megjátszás, hogy nem érdekel semmi és senki....na és akkor ki volt az édes kis hasonmás? A skizo másik feled? Vagy netán fogyatékos vagy és ez valami depis lelkibetegség, hogy egyszer egy félős nyuszi másszor meg egy észjátszós halálosztó alak vagy? - néztem végig rajta szánakozva, sajna a szavai még mindig nem hatottak rám bármennyire is szeretne félelmet kelteni vagy leégteni, rajtam az ilyesmi rég nem hat, a száját teljesen feleslegesen jártatja.  - Ha ennyire kívánod látni a saját szerveidet akkor szívesen hozzásegítelek! - jelent meg arcomon egy ijesztően őrült kifejezés.  - Nekem veled ellentétben nem kellene képesség, hogy teljesen kicsináljalak, sőt még ez a kés sem! - vágtam bele a padlóba a pengét. Éreztem ugyan, hogy az oldalamba belenyillal a fájdalom, de ennek a nagypofájúnak meg kell mutatni, hogy a pofázása szart sem ér. Csak úgy áradt belőlem a megvetés furcsa aura lengett körül, és éreztem, amint elborul az agyam. Ha megakar dögleni hát megdöglik! Kiharapom a torkát és addig nem eresztem, amíg rángatózik! Tekintetemből már rég kiveszett minden jó, nem érzek megbánást sem, semmit...semmit csak gyűlöletet, de legfőképp azt, hogy kell a vér! Hirtelen mozdulatot tettem felé és jó erősen ragadtam meg a torkát, körülfogtam a gégéjét, mely a maga nemében igen veszélyes volt, hisz könnyű egy erősebb szorítással véget vetek a földi életének.  - Egyetlen mozdulat és simán összeroppantom a mocskos torkodat! - hajoltam a füléhez, amint ezt kiejtettem a számon teljesen elvetemült hangon. Már kiveszett belőle az előbbi némi érzékelhető érzelem. A nyakához hajoltam ahol a sebe volt, még éreztem rajta a vér szagát, mely csábítóan édes volt.  - Remélem bírod a véred látványát, mert az elkövetkezendő percekben sokat fogsz látni belőle. - jegyeztem meg, természetesen készen voltam az ellenállására is, talán beveti a nagy képességét is a gyáva férge, de akkor biztosan én is és élve égetem el, ahogy azt egy pokoli küldötthöz illik.

2014.11.05. 19:32 mirachan

-Eszem ágába sincs isten igéjét papolni, ne hidd hogy ennyire jó vagyok, ha akartam volna már megölethettelek volna saját magaddal, de az túl egyszerű és unalmas lett volna. Bár szívesen elnézném, ahogy magadat kínzod, ha már másokat is szeretsz nyúzni, de nem tehetem meg... szomorú, talán máskor...-mondtma neki unott hangon és egyszerűen vállat vontam. Ha azt hiszi, hogy engem olyan könnyű kiakasztani, mint Shunt nagyon is téved, jobb lesz ha valami mást talál ki, mert ha közel jön hozzám én tutira földhöz fogom vágni, szó szerint. Még ha újra vérezni kezd is a nyakam, nem érdekel, eléggé morcos hangosatba vagyok.  -Tulajdonképpen, te se tűnsz valami erősnek, úgy szédelegsz itt össze-vissza mint gólya ürülék a levegőben... remélem haláltáncodat járod, az sokkal viccesebb lenne...-mondtam neki sunyi mosollyal az arcomon. Magam sem tudom hogy direkt basztatom-e vagy csak ezt találom szórakoztatónak. Lehet már ennyire befolyásol a képességgem, hogy rosszat akarok, látni, érezni, hallani. Viszont nagyon kíváncsi vagyok, hogyan reagálja le, majd a dolgokat a kölyök. Úgy vélem, eddig mindenkit megtudott ijeszteni, na most tessék, íme egy nehéz eset, gyere és játsz... végigsimítottam az arcomon, így egy kisebb vér pacát is elkentem rajta és őrültemm vigyorra húzódott a szám. -Nem állok bosszút, az annyira visszamaradott gondolkodásra vall, sőt nem fogom a képességemet se használni, hogy megtámadjalak, de ha kell önvédelemből kinyírlak, most már nincs ki megállítson, mint korábban... kell a francnak a jóság és a szeretet, rohadtul elegem van mindből, a te kétszínű viselkedésedből is, mondod hogy milyen vérengző vagy és kibelezős erre csak megkarcolsz valakit egy késsel... kezdem azt hinni, hogy ennél még egy tündérkeresztanya is gonoszabb is csilli villi tütüjében...-mondtam neki gúnyos hangon. "Nem...miért? Nem akarom ezeket mondani, a francba... eddig még nem fajult el a képességem soha, más nem lehet ugye? Én nem ilyen vagyok ugye?" - pánikoltam magamban, bár ez az arcomon nem lászódott semmi.

2014.11.05. 19:08 Raara

Megálltam és a falnak dőltem, ahogy megszédültem. Minden forgott körülöttem, fogaimat összeszorítottam. ~A francba!~ morogtam magamban. Az a kölyök is csak feldühített, még rendesen sem lehet már szórakozni senkivel, mindenki olyan lagymatag tutyi mutyi idióta. Kezemet az arcomra tettem, ujjaim közül kivlágítottak aranysárga szemeim. Égtem a vágytól, hogy a vér látványa elkábítson. Lépések viszhangoztak a falakon visszaverődve értek el hozzám. Gondoltam, hogy vagy a kölyök jött revansot venni, bár ez visszagondolva nem lehetséges, inkább véltem azt, hogy egy újabb betévedt alak közelít meg. Nem fordultam meg, de amint megszólalt tudtam, hogy tévedtem, mégis hasonló volt sőt ugyanaz a hang mégis más volt a csengése, sokkal komolyabb és magabiztosabb. ~Talán megtáltosodott?~ kérdeztem magamban, majd halálosan unott pofával fordultam meg mert a szövegelése a szokott megváltom a világot a hozzád hasonló gonosz kis ördögfiókától duma volt. Letojom nagy ívben mit gondol, aki szánalmas az az, aki mindentől összerezzen, az ilyennek nincs értelme élnie sem. - Mi van jöttél nekem isten igéjét papolni? - kérdeztem rá felvonva szemöldökömet. - Ha olyan gyenge erősödjön meg, különben sem basztattam csak igazságot mondtam neki, elég szánalmas, ha már ennyitől a földre rogy és bőgni kezd.... - mondtam elhúzva a számat. ~Mi van még skizo is a srác? Bár mintha megváltozott volna...mindegy érdekel is engem.~ néztem végig a kölykön, majd félre biccentettem a fejemet és elvigyorodtam.  - Csak nem szeretnél bosszút állni az előbbiért? Ha dumálni jöttél nekem a jóságról meg a szeretetről....hidd el simán kibelezlek, vagy elégetlek, megkóstolom a véred az talán értékelhető, jobb esetben nem érdekelsz és hagyom had keringj az épületben egymagadban egyszer csak kitalálsz....talán. - fordultam el félig, tekintetem végig rideg volt, magasról tettem a srác érzéseire meg lelkivilágára.

2014.11.05. 18:25 mirachan

Lehajtottam a fejemet és próbáltam nem odafigyelni arra amit mond, próbáltam mindent kizárni és lenyugodni. Nem akartam újra kést látni, bár mikor mondta hogy elhagytam valamit felkaptam a fejemet és körbe néztem, át ha a közelembe van és itt volt. Előttem állt, pillanattal később felrángatott a földről én pedig ösztönösen fogtam a kezét, hogy próbáljam kiszabadítani a felsőmet, bár nem jártam sikerrel, így eléggé a falnak préselt, amire összeszorítottam a szemeim. Mikor nem történt semmi kinyitottam, megleptek azok a gyűlölködő szemek, pedig nem tettem semmi rosszat. Aztán a kést az arcomhoz tette és vágást ejtett rajta. Miután elengedett igen gyorsan a földre kerültem, mivel betelt a pohár és nem birtam tovább. Elnyelt a sötétség és a fájdalom...elájultam. Amint kinyitottam a szemeim megtöröltem az arcomat, ahol lassan csurdogált le a vér. Rohadtul nem voltam jó kedvembe, fájt a nyakam, most már az arcom is bizsergett, mi a francért kell Shunt basztatnia mindenkinek. Felkeltem a földről és fülelve merre mentek a léptek arra indultam el én is, bár nem jutott olyan messzire, így a kanyarnál a folyosó falának dőlve láttam is őt. -Szóval fogod magad, basztatod a gyengébbeket és csak úgy lelépsz? És még őt tartottad szánalmasnak...-mondtam a fiú után, bár ugyanúgy nézek ki mint Shun, de még se ő vagyok, mondjuk ilyen koszos, sötétebb épületbe, az se biztos, hogy megtud minket különböztetni. -Tudod már nagyon kezd elegem lenni a hozzád hasonlókból...

2014.11.05. 17:40 Raara

Hm? Ennyi elég is volt? Könnyebb lesz, mint gondoltam. Ott remeg a földön és meg se mukkan. Megforgattam szemeimet és abbahagytam a késem pörgetését az ujjamon.  - Na, mi van? - kérdeztem ré, hátha esetleg kicsalok belőle némi értelmes reakciót, de rre csak fogta magát és elhúzta a csíkot, de úgy, hogy egy gepárd is megirigyelhetné. Nem is értem miért lepődöm meg. Vágtam be a fapofát, amint eltűnt a folyosó kanyarjában.  - Ez most komoly? Ennél még az is értelmesebb lett volna, ha szembeköpsz....ne már, hogy ennyire szánalmas vagy! - kiáltottam utána, nem mehetett messzire, mert futólépéseinek viszhangja hamar elhalt. Ó he....ha újra szembetalálkozunk kiszögelem vagy eltöröm a lábait....esetleg levágom, nem akkor túl hamar elvérezne. Lepillantottam a földre. Szegény nyomi kölyök még a telefonját is itt hagyta annyira berezelt. Nevetséges, túlságosan szerencsétlen. Felkacagtam majd felkapartam a földről a mobilt és feldobva megpörgettem a levegőben.  - Hé, nem hiányzik valami? Nem akarsz telefonos segítséget kérni? - indultam el abba az irányba amerre elnyargalt. Nem értem mi baja...komolyan. Nem fogom kiberhelni, ha erre gondolt, nem rossz ötlet, de ennyire nem vetem el a sulykot. Elérve a kanyart bekukkantottam és nem lepődtem meg a látványon. Ott bőgött összekuporodva, pedig semmit nem csináltam még. Mi lesz, ha keményebb terorrba váltok? Manapság már senkivel nem lehet szórakozni. Elé léptem és az ölébe dobtam a telefonját, voltam olyan kedves és ide hoztam neki, ezek után igazán nem lehet panasza. Rohadtul dühített, hogy ennyivel feladja ebben semmi izgalom nincs. Hirtelen pattant el bennem valami és felrángattam a felsőjénél fogva a földről majd a falnak vágtam, tekintetem telve volt gyülölettel.  - Chh...veled még foglalkozni sem érdemes! De kapsz egy kis emléket tőlem is, hogyha legközelebb találkozunk messze elkerülj! - emeltem fel a kést az arcához és a hegyét alig érintettem hozzá mégis sikerült egy vágást ejtenem rajta. Elengedtem, had szenvedjen meg rohadjon meg itt, ha ennyire hülye. Elindultam zsebre vágott kézzel hátha ráakadok egy harcosabb kedvű fafejre.

2014.11.04. 22:38 mirachan

Mikor leguggolt hozzám egy pillanatra megilletődtem, ezért hátrább csúsztam, de őszintén amit mondott kezdte bennem felkelteni az értést, hogy visszavágjak, de mire megszólaltam volna folytatta az osztogatásom, mindennek elhordott, de annyiféleképpen, hogy kezdtem azt hinni hogy ő egy sétáló szótár. Végén kezdtem neki hinni is, hogy gyáva vagyok, de nem tudtam sokat gondolkozni rajta mivel felemelte az államat, amire a nyakamon lévő seb megfájdult, így lehunyjam az egyik szemem. Szerencsémre, eléggé gyorsan el in engedett és felállt, ezért készültem volna jómagam is felkelni végre a koszos földről, de megláttam nála egy kést és a testem teljesen megdermedt. Eszembe jutott, ami korábban történt és kezdtem szédülni, pánikolni, ezért a földön csúszva próbáltam hátrább haladni tőle, nem tudtam felállni. Most tényleg úgy éreztem, hogy félek, remegek. Nem akartam ezt az érzést. Nem akartam ezért gyorsan egy hirtelen fordulattal felkeltem a földről és elkezdtem futni, bár nem messzire, csak egy kanyarig, aztán nekidőltem a falnak és végigcsúsztam rajta. Nem akarom... erre tudtam csak gondolni, ezért ahogy lehunytam a szemeim, szerencsémre éreztem hogy elveszni készülök a sötétbe, az álomvilágba. Ez valahogy mindig azt jelentette, hogy megoldódik a helyzet, bár akkor mindig volt velem valaki. Talán ha azt hiszi hogy meghaltam békén hagy, még be is válhat. Reménykedtem, de valami mégis ébren tartott, a félelem volt. Féltem hogy ha nem válik be akkor mit fog velem csinálni. Bár valószínű most is elég ideges lesz főleg hogy csak úgy elfutottam. Most mi tévő legyek? Ő nem úgy néz ki mint valami normális ember, de lehet nem az ő hibája... nem bánthatom, bár nem is tudnám hogyan... nincs semmim ami támadó volna, telefonomat is ott hagytam valahogy nála. Uramisten... nem tudtam mi tévő legyek, ilyenkor hiányzott Shin ő tudna csinálni valamit. Erre apró könnyek gyűltek a szemem sarkába, én pedig megadtam magam nekik és hagytam hogy lassan végigguruljanak az arcomon.

2014.11.04. 22:15 Raara

Résnyire nyitottam a számat, amin kidugtam a nyelvemet és véginyaltam a számon, akár egy elvetemült, vagy egy éhes ragadozó, aki álmai zsákmányával áll szemben. Kár volt kinyitnia a száját, addig még lett volna esélye, hogy nézzem valamire. Annyira látszott, hogy egy kevés választja el attól, hogy alulról szagolja az ibolyát és megdögöljön itt nekem szívrohamban. Nem lenne élvezet, ha máris kinyúlna a szerencsétlenje, még szórakozni akarok vele, azt akarom, hogy könyörögjön majd, hogy hagyjam abba a szadizást, de én maga vagyok a sátán és nem fogom. Most meg fogta magát és a seggére esett, drága jó Luciferem örvendek, hogy egy ilyet küldtél ide. - Eltévedtél mi? Szerintem egyszerűen csak bezártak ide, mert vagy olyan hülye, hogy bejössz ide egyedül, amikor majd megdöglesz a félelemtől. Bizonyára valaki átcseszett....nem hinném, hogy magadtól tolnád ide a képedet. - nevettem fel gonoszan amint elé léptem és leguggoltam hozzá. Végigmértem nem zavartattam magamat, olyannyira tojtam le mit gondol rólam, hogy azt érdemes volna versbe foglalni. Kérdésére mely a szánalmas utolsó kis menedéke volt, felkacagtam és jobb híján egy ujjnyi hiányzott, hogy ne gördüljek a hátamra.  - Mit gondolsz hm? Majd elárulom neked? - hajoltam teljesen a képéhez, a vigyor egy percre sem mászott le arcomról. - Amíg ilyen szánalmas vagy addig ne is számíts arra, hogy kijutsz innen mert úgysem hagyom, mert én ilyen vagyok. Undorodom az olyanoktól, akik nem képesek megállni a lábukon...tanulj egy kis önállósodást, nem vagy te csecsemő! Ha meg annyira be vagy tojva húzódj az egyik sarokba és meg se lássalak, majd kinyiffansz! Tudod rajtam kívül még van pár elég veszélyes alak errefelé, akik talán nem szövegeléssel kezdik! - kaptam meg az állánál a kezemmel az arcát és emeltem meg, aztán egy rántással elengedtem és felálltam. - Szerintem játszunk egyet barátocskám! Mit szólsz? Bár az sem érdekel, ha nem vagy benne anélkül is kicsinállak, mert ehhez van kedvem!  - húztam elő a késemet a zsebemből és az élénél fogva pörgettem az ujjamon.

[23-4] [3-1]