[24-5] [4-1]
- Nem kérdeztél semmi rosszat, ne aggódj. Csak vannak dolgok, amiket nem akarok másokkal megosztani, de... ez nem rád irányul, úgyhogy ne haragudj. - Tettem hozzá, majd pillantottam félre. A továbbiakra néztem csak vissza és bólintottam.
- Jó lesz, ha elnézünk a szobába. Gyere. - Intettem neki és az ajtóhoz léptem. A kulccsal ki is nyitottam és a szobám felé vettem az irányt. A szemem sarkából viszont folyamatosan Nekot néztem. Végül is egész rendes, ha jobban belegondol az ember. Hm.
// Folyt. köv. Nano szobája (ha lesz :D) //
|
-Ah bocsánat ha olyat kérdeztem amit nem szabadott volna, csak hát... nekem már nincs senkim, testvérem se igazán volt vagy nem tudok róla... bocsánat, ha rosszat kérdeztem...-mondtam kicsit lehangolva, de mikor megkérdezte hogy megnézzük-e a szobáját felkaptam a fejem és kíváncsian csillogó szemekkel figyeltem rá. "Ó istenem miért ezt a fajta személyiséget szereti? Komolyaaaann" - mérgelődtem magamban, aztán mikor mondta hogy talán a többi diákot is meg kellene keresni elgondolkoztam.
-Mindenki az udvar környékén van, vagy a szobájába, ha engem kérdezel... de nagyon kíváncsi vagyok milyen egy itteni szoba, de ahm, rád bízom a döntést...- mosolyogtam rá kedvesen.
|
Hihetetlen, mennyit tud beszélni ez a macska, de tényleg. A szavait, kérdését hallva biccentettem.
- Persze, nyugodtan... - Ahogy témát váltott, meglepődtem. Valóban szó volt a testvéremről, de miért érdekli ez? Sóhajtottam egy aprót.
- Jóban vagyunk, de más szobában kaptunk helyet. Na meg... valahol jobb is, hogy távol vagyok most tőle. De ebbe nem mennék bele, ha nem baj. - Nem volt kedvem elmesélni, hogy a bátyám egy időben belém volt esve. Kicsit feszéjezne, ha továbbra is egy szobában kellene vele aludnom.
- Megmutassam a szobámat? Vagy... talán meg kéne keresni a többi diákot...
|
-Aahhhh....- még jobban megörültem mikor azt mondta hogy alhatok nála. "Nocsak nem is volt olyan nehéz, első fázissal meg is vagyok" -gondoltam magamban.
-Ah, ne aggódj miattam én akár fotelben is elalszom már az is sokkal jobb, mint a földön aludni... meg aztán nem akarlak kitúrni az ágyadból, de de ha épp órán vagy, kipróbálhatom az ágyad? Ígérem nem koszolom össze és csak alszok benne...-mondtam teljesen fellelkesülve. "Ó istenem, de nem szeretek jópacsizni... remélem többiek azért jobb helyzetbe vannak, bár lehet hogy ők jókat szórakoznak én meg itt szenvedek, irigykedem" - mérgelődtem magamban, persze ez nem befolyásolta az arcmimikám.
-Nagyon kedves vagy Nano, tényleg köszönöm...ah, jut eszembe nem azt mondtad hogy van testvéred? Hogy hogy nem vele alszol? Nem vagytok jóba? - kérdeztem tőle kíváncsian, mivel abba a hitbe éltem hogy a testérek mindig együtt vannak, ha kell ha nem, vagy azok az ikrek voltak?
|
Örültem kicsit, hogy vidámabbnak látom Nekot, de ettől még zavart. Titkok lengték körül és nem tudtam hova tenni. Eléggé meglepett, hogy megfogta a kezeimet, így zavartan pislogni kezdtem rá.
- Semmiség, ne aggódj már... - Félrenéztem, majd vissza rá. - Alhatsz a szobámban. Bár csak egy ágy van... ha nem zavar. - Jézus, osztoznom kell az ágyamon Vele? Nem is ismerem. Mindegy, a szavam már nem vontam vissza.
|
Mivel háttal áltam neki, nem tűnhetett fel Nanonak, de egy igen csak sunyi vigyor húzódott az arcomra, aztán miután lenyugodtam és befejezte a mondandóját, hálásan csillogó szemekkel fordultam vissza hozzá. Egy pillanatra felbukkantak a fülem bár most akaratom ellenére és kutya fül és farok volt, amit egy pillanat erejéig erőteljesen csóváltam, de magamban nagyon szitkozódtam, nem akartam, hogy megtudja, hogy mást is feltudok venni nem csak macskát, ezért reméltem hogy nem a farokra figyelt, hanem a fülre, mivel az hasonlít a macskához. "Túlságosan beleéltem magam a szerepbe, a fenébe.... vissza kell fognom magam" - gondoltam magamban, majd odaugrottam Nano elé és elkaptam mindkét kezét, majd hálásan fel s le kezdtem el őket rázni.
-Nagyon köszönöm, tényleg, hálás vagyok.... nem tudom hogyan hálálhatnám meg... de tényleg maradhatok? Nem viccelsz? Nem fogsz később kidobni? - kérdeztem tőle, miután elengedtem a kezét és zavaromba a tarkómat dörzsöltem és kicsit aggodó kíváncsisággal kérdezgettem tőle.
|
Meglepett, hogy odaadta a kulcsot. Sietve elkaptam, aztán indultam is volna az ajtóhoz, de a szavait hallva felébredt bennem a bűntudat. A földre néztem, majd a fiúra és nyitottam a számat, de ő folytatta. Az infó eléggé meglepett. Tök jó, én meg itt vagyok? Nekem miért nem szólt senki? Ahogy az ablak felé indult, utána léptem.
- Hé, várj már, Neko... - Kezdtem bele. - Hiszek neked, oké? És nem kell elmenned... mármint, ha akarsz, maradhatsz... engem nem zavarsz. - Talán még a szobámba is be tudom fogadni, ha arról van szó, bár ezt nem tettem hozzá egyelőre. Bűnbánóan figyeltem a fiút. Ha nem fordult meg, akkor csak a hátát tudtam nézni.
|
-Tessék...-elővettem a zsebemből a kulcsot és odadobtam Nanonak. - Végülis megszoktam, hogy mindig egyedül vagyok, miért is gondoltam azt, hogy itt lesz jó társaságom... menj csak nincs miért itt tartanom téged és bocsánat amiért úgy viselkedtem ahogy...-mondtam Nanonak, kicsit bűnbánó hangon és egy sóhaj hagyta el az ajkaimat, gondoltam ha már semmi se segít mondok neki pár infot, legalábbis azt amit itt is tudnak.
-Ami pedig a sulit illeti, azért nincs itt senki, mert valaki megtámadta az épületet és az is lehet hogy még mindig itt van valahol, de ne aggódj nem én voltam, ő sokkal erősebbnek tűnt, én meg csak egy kóbor macska vagyok...-fejeztem be végül a mondandómat és elindultam az ablak felé, hiszan ha ott jöttem be ott is fogok kimenni.
|
A stílusváltás kicsit elgondolkodtatott. Megjátssza magát vagy tényleg az az igazság, amit mond? Kezdtem megsajnálni, valahol mélyen. A fiúra néztem, ahogy mellém ért és végigmértem, aztán az utolsó kérdésére sóhajtottam.
- Fogalmam sincs, igazat mondasz-e... de ha igen, akkor sajnálom, ami veled van. - De ettől függetlenül segíteni nem is nagyon tudnék neki. Félrefordítottam a fejem.
- A kulcsot megkapom, vagy itt akarsz maradni a teremben? - Kérdeztem halkabban, nem nézve rá.
|
Hatalmas sóhaj hagyta el az ajkaimat aztán eltűntek a macska füleim és a farkam is most már tényleg, aztán kicsit lehangoltam a földre néztem, miközben Nano melletti padhoz sétáltam és felültem rá.
-Ami azt illeti, kivágtak otthonról, amiért szörnyszülött vagyok... gondoltam itt talán lesz valaki aki befogadna egy időre, mivel azt hallottam nagyok a szobák gondoltam megpróbálom... ezért jöttem be az ablakon, azt hittem valakinek vagy tán egy üres szobába kerültem, erre csak egy osztály terem. Már vagy egy hete nem aludtam rendes ágyba, tudod eléggé kényelmetlen a földön aludni... ah dehogy tudod ugye? Kétlem hogy te lettél volna ilyen helyzetbe az életed során...-mondtam egyre halkabban a mondandómat, miközben szomorúan páztázva a földet lógattam a lábamat előre, majd hátra.
-Tudom ám, hogy itt is nem kívánt személy vagyok, jobb is volna ha elmennék, nem igaz?
|
Nem tetszett az idegesség a fiú hangjában. Méghozzá nagyon nem. Ha őszinte akarnék lenni: kezdtem félni. A kérdésére félrenéztem, majd vissza. Oké, ez a srác tényleg nem a sulihoz tartozik, ezt már 100 %-ra vettem. A továbbiakra meg sóhajtottam.
- Oké, bökd ki, mit akarsz. Nem hiszem, hogy simogatásért másztál be ebbe az osztályterembe... bizonyára más szándékaid vannak, csak egyelőre nem jöttem rá, micsoda. Szóval halljam. - Nem voltam követelőző, egyszerűen... tudni akartam az igazat erről a Neko-fiúról.
|
-Nos Nano a probléma veletek van.... veled ellentétben, sőt valószínűleg a többséggel ellentétbe én képes vagyok befolyásolni a képességem, legalább is annyira hogy el tudom tűntetni a füleimet ha úgy adódna és megtudom idézni őket ha úgy adódna, tehát ne vágd hozzám, hogy nem vagyok normális, amikor ami én vagyok az aki normálisabb kettőnk közül... úgy se lehet ezt már visszaváltoztatni, akkor miért ne tanulja meg az ember használni a képességeit, nem? - mondtam a rövid monológomat egyre idegesebben így néha megvillantak a hosszabb állatias szemfogaim és meg is álltam a mozgásba, majd a pulcsim zsebébe helyeztem a kezeimet.
-Én se akartam hogy valósággá váljon ez hiszen úgy nézek ki mint valami fétis figura ezekkel a fülekkel, nem egy ember próbált letámadni, de nincs más választásom megtanultam kezelni... látod? - mondtam neki már nyugodtabb hanggal és egy pillanatra visszahúzódtak a füleim, majd visszajöttek.
|
- Nézd, kezdjük ott, hogy aki itt tanul, az valamilyen szinten már nem normális. Mármint érted. Mindannyiunknak van valamiféle képessége egy játéknak köszönhetően. És egyikünk sem akarta, hogy ez valósággá váljon. - Legalábbis így gondoltam. Láttam, hogy a kulcs a nadrágja zsebében köt ki, így kicsit elhúztam a számat. Hogyan szerezzem vissza? A továbbiakra felfigyeltem és eléggé meghökkentem. Eh?
- Hogy mondod? ... Mégis hol akarnál te megsimogatni? - Kérdeztem vissza egy enyhe mosollyal. Ne szórakozzon velem ez az alak... hátráltam, de beleütköztem a padba, így megálltam és megtámaszkodtam rajta.
- Oké, gyere. Ha csak simogatni akarsz, az nem zavar. De ettől még nem biztos, hogy kapsz viszonzást... - Vontam vállat egy félmosollyal.
|
-Nos, számomra te vagy egyre gyanúsabb, hiszen egyetlen normális ember, se utasítana vissza egy ilyen kérést.. hiszen az emberek, legyen az nő vagy férfi nyolvcvan százalékban oda vannak ezekért a fülekért és a farokért, mivel eredetiek, nem pedig valami roboti hasonmás...-magyaráztam komolyan, majd elkezdtem lóbálni a kulcsot, aztán belecsúsztattam a nadrágom zsebébe.
-Mondtam mit akarok... simogass meg, cserébe jó kis infokat kapsz, hogy lehet ilyen unalmas...de komolyan... vagy azt szeretnéd, hogy én simogassalak meg? -kezdtem meg a mondandómat először unottan, azért sunyi mosollyal tettem fel a kérdést és elindultam Nano felé előre nyújtott kezekkel, miközben az ujjaimat mozgattam, hogy felkészüljek a támadásra. "Unalmas...eh, lassan olyan leszek mint az a sunyi Dreamer, rám ragadnak a mondókái" -mérgelődtem magamban, de ez nem látszódott rajtam.
|
A szavai gondolkodóba ejtettek, de... akkor is hülye kérésnek tartottam ezt a simogatós dolgot. Semmi kedvem nem volt egy idegen fiút, aki bár macska, letaperolni. Nagyban gondolkodtam, mikor ellépett az ajtó felé. Ahogy az ajtót becsukta, értetlenül álltam a helyzet előtt.
- Mégis mit akarsz, Neko? Miért zártad be az ajtót? - Léptem közelebb, aztán végigmértem gyanakodva a fiút.
- Egyre gyanúsabb vagy nekem, Neko... - Jegyeztem meg neki, a számat elhúzva. Egyre biztosabb voltam abban, hogy Neko nem közülünk valósi.
|
-Hm alig ha... sajnos én olyan információk birtokában vagyok amikről még a diákok nem tudnak, tudod nagyon hasznos tud lenni néha az állati hallás, így azt is meghallom, amit nem akarnak hogy a diákság megtudjon, biztos nem gondolod meg magad? Nagyon puha és selymes ám a fülem....-mondtam először komolyan miközben elléptem oldalra, majd vissza Nano elé, hogy biztosan ne tudjon megszökni előlem, de közben a hátul a hajamba túrta és végigsimítottam így a füleimen is.
-Viszont ha te nem, akkor keresek mást, aki vevő, hasznos és fontos információkra, amit eltitkolnak a tanárok...-mondtam oldalra kitartott kezekkel és arrébb sétáltam tőle az ajtó felé és hátal nekidőltem a csukott ajtónak, majd elfordítottam a zárban a kulcsot szinte alig hallhatóan és kivettem belőle. "Így már nincs menekvés, akkor szórakozzunk" -gondoltam magamba miközben még az ajtónál vártam, hogy erre most mi lesz Nano reakciója.
|
Kíváncsivá váltam a szavaira, de hamar rájöttem, hogy nem kaphatok tőle infót. Azaz... a hirtelen közelsége hátrálásra készetett. Hátrébb hajoltam, aztán végighallgattam a fiút.
- Mi van? Elég érdekes kérésed van felém... és nem hiszem, hogy meg akarlak simogatni... - Érdekesen néztem rá. "Ez a macska-fiú nem normális". Könyveltem el magamban és félrenéztem, majd kis idő után vissza.
- Majd magamtól rájövök, mi folyik itt, ha te nem segítesz... - Vontam vállat, de nem mozdultam.
|
-Hm hm... nos hallottam ezt meg azt a történésekről, míg a fán pihentem, de valamit valamiért... -odaugrottam Nano elé, bár guggolva érkeztem, azonban hirtelen fel egyenesedtem, így szemtől szembe találtam magamat a szőkeséggel, akinek szintén vörösek voltak a szemei, akár csak az enyémet, bár neki nem macskásak, mint amilyen most az enyém.
-Nos Mr, középpontban szeretek lenni Nano, ha simogatsz egy kicsit, elárulom mi folyik a könyéken...-mondtam sunyi mosollyal az arcomon, de csak alig észre vehetően, ezért később oldalra billentettem a fejemet és mosolyogva vártam a fiú válaszát.
|
Már valóban kezdtem elszégyellni magam a fiú szavaira, a számat is elhúztam és bűnbánóan figyeltem. Ám a "mutatványára" érdekes tekinteteket vetettem. Mire várt? Tapsra? Hát.. izé... inkább kihagyom. A meggyanúsításra sóhajtottam.
- Sajnálom, igazad van. Ugyan abban a helyzetben vagyunk mindketten. - Ettől függetlenül vállat vontam, aztán a mosolyára én is elmosolyodtam.
- Jól van. Én... asszem pont az ellentéted vagyok. Szeretek a középpontban lenni. Igaz, nem annyira, mint a bátyám - Nevettem el magam a végén, kicsit kínosan, majd lemásztam a padról.
- És... nem tudod véletlenül, miért üres most majdnem az egész suli? Elég aggasztó... - Húztam el a szám és néztem el a folyosó felé.
|
-Milyen feltételezés ez? Szégyeld magad, nem is ismersz és gonosznak tartasz, pedig a megoldás egyszerű, nem szeretek az ajtót használni, de mit vársz tőlem, mit látod macska vagyok itt-ott, szeretek magas helyeken járkálni, így a fán pihentem ami ott van kint, és beugrottam mikor elkezdtem unatkozni..-magyaráztam Nanonak kicsit megsértődött hangon, bár mind színjáték volt, de nem zavart, hiszen nagyon is jó színjáték volt. Aztán úgy döntöttem mozgok egy kicsit, így egy hátrabukfenccel indultam, de féluton felnyomtam magam és egy kisebb ugrással talpra álltam, majd széttártam a kezeim mint ha csak egy mutatványt csináltam volna és tapra várnék, de mikor nem jött taps egy sóhaj kíséretében kezdtem el fel s le sétálgatni hátul összefont kézzel, közben a füleim néha megmozdultak.
-Örvendek Nano, de mond csak, honnan tudjam hogy te itteni diák vagy? Még nem találkoztam veled, akár te is lehet betörő, aki kirabolni készül mindenkit... Na látod, fájó ha meggyanusít valaki...-mondtam komoly arccal, gyanakvó hangsúllyal, de aztán lenyugodtam és csak Nanora mosolyogtam.
-Bízhatsz bennem, itteni vagyok, csak nem szokásom a tömeg középpontba lenni, meg mint más macskák sokat alszom, így órákra se járok be....
|
[24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
