[209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
Kissé fájt, ahogy az arcomat összenyomta...a kezeimmel próbáltam egy kicsit enyhíteni a fájdalmat. És próbáltam nem kimutatni zavarodottságomat..Az utolsó mondatomra csak legyintett Neko, majd a telefonját vette elő..csendtem néztem ahogy beszélgett az illetővel. Nagyokat pislogtam amikor hallottam hogy az a valaki éppen ordibál neki a telefonban, de ki is nyomta. Öhm..oké...szóval sok embert ismer..Bologattam egyet, majd elindultunk ismét a kollégium felé.
(Folyt.Köv. kollégium.^^)
|
Hirtelen elkaptam Yamada arcát két oldalról és össze nyomtam, majd azzal a lendülettel el is engedtem.
-Tudsz te mosolyogni... de igazad van jobb ha megyünk, utálom az esőt...- vigyorogtam rá aztán elindultem a szélnek köszönhetően felvettem a kapucnimat és egyenesen a zsebeimbe helyeztem a kezeimet. Yamada mellett sétálva, dudulásztam valami dalt, ami hirtelen eszembe jutott és kicsit szökdécseltem is. Jó kedvem volt, végre rendesen körül nézhetek a suliba és nem zavar meg senki mint legutóbb. Aztán mikor emlitette, hogy be kell iratkoznom előkaptam a kezemet a zsebemből és legyintettem vele, hogy ez nem szükséges. Elővettem a telefont és tárcsázni kezdtem.
-Hm...arról a szivességről lenne szó... igen....igen... most...beköltözöm....tied minden felelősség..- mondtam a telefonos illetőnek, aki a végén hangosan utánam kiabált, bár már nem értettem mit akart.
-Semmi probléma, el van intézve. Akad néhány ember odabent, aki tartozik nekem...igazán hasznos dolog információkkal üzletelni... -mondtam miközben már mindkét kezemet a tarkómhoz tettem.
-Nos akkor vezess... irány a kollégium... vagy ahova akarsz menni....
|
Felnevetve és tapsolva kaptam vissza jelzést tőle. Egy kicsit összeráncolt szemöldökkel néztem rá..hisz komolyan gondoltam..majd csak vártam hogy mit felel az ajánlatomra.Nagyon is jó okom van rá..mért akarom megkeresni.Csendben hallgattam végig..de szerencsére bele ment. Nagy megkönnyebülés volt részemről.A ne állj az utamba dolognál rápillantottam.Mondta hogy milyen a képessége..végülis elárulta.Egy nagy mosolyal bologattam egyet.- Ne aggódj..nem fogod észre venni hogy ott vagyok. - Fejeztem be az alkut.
-Akkor...szerintem menjünk..amíg nem zudul ránk még egy zuhany..- Próbáltam egy kis mosolyt csalni az arcomra, azzal el löktem magamat a fáról, majd felvéve a kapucnimat zsebretett kézzel indultam meg. Ha már fúj a szél ne kocólja össze jobban a hajamat.
-Egyébként..először be kell hogy iratkozz..és kérned hogy a mi szobánkba tegyen be..
|
Igazából a hely elfoglalásnak is volt célja, ott látták utoljára, tehát megeshet, hogy oda is megy vissza...vagy Aaront keresi, de utóbbi az jelenleg kizárt, mivel ő Angliába játszadotik a kis testőrjével. Mikor válaszoltam volna valamit az első megszólalására, jöttek a feltételek és kivánságot, hogy mit kell tennem, hogy ott tartózkodhassak a szobájába. Meglepedten pislogtam, amig végig hallgattam a mondandóját, majd hangosan elnevettem magam és tapsolni kezdtem.
-Bravó...bravó... az ember nem nézné ki belőled, hogy milyen akaratos vagy...- mondtam, majd lassan abbahagytam a tapsot, de a mosolygást nem. Egy ideig csak hümmögtem, jelezve, hogy gondolkozok az ajánlaton. Végül is tudtam, hogy hasznos a képessége, segitségnek segitség lehet az biztos, de nem tudtam megállni, hogy ne szögezzem le.
-Ami az embereket illeti, igazad van egyedül nem lehet megtudni kiben lehet bizni... éppen ezért nem bizok senkiben, hiszen minden ember hazudik, átver, összetör, elárul... egyszerűen ilyen a természetünk... ha megbirkózol azzal, hogy igy érzek, legyen... elfogadom ajánlatod és segithetsz nekem... - mondtam neki először komolyan, majd lágyabb hangsúlyot ütöttem meg.
-De nekem is van egy felfételem... ha összetűzésbe kerülnénk valakivel... ne állj az utamba... - jelentettem ki szörnyen hideg hangon és a tekintetem is egy pillanatra olyanná vált, mint egy vadászó tigrisé. Ezzel jelezve, hogy ha úgy adódik ölök, mert nem számithatok mindig arra, hogy működni fog a képessége. Ha a suliba van valószinűleg még nem irányit mindent tökéletesen.
-Ez igy okés?
|
Amíg beszéltem ő a telefonjával volt elfoglalva..de így is értette amit mondtam. Lenéztem a földre amíg gondolkodtam hogy amikor használtam rajta a képességem milyen emlékei vagy érzései voltak..Sóhalytottam egyet, majd fölkaptam a fejem amikor eszébe jutott az hogy az én szobatársam legyen..öhm..mért is?
-Nem hinném hogy örülne neki ha elfoglalná más a helyét..bár szerintem neki teljesen mind1 lenne a dolog..- Gondolkodtam el azon hogy velem hogyan bánt..- De..egy fetéltelellel...ha segíthetek neked kideríteni hogy merre lehetnek.. - Néztem rá komoly tekintettel. - Az emberekről nehezen tudnád egyedül kivenni hogy ki az akiben megbízhatsz..ki az aki hazudik és ki mondja az igazat..ha kell használom a képességem...- Ha úgy veszem..valamire hasznos..hisz mindent megtudhatok egy személyről..és sok dolgot tudok megjegyezni.- Ha nem vagy benne, nem egyezek én se bele..- Néztem rá újból.
|
Mikor Yamada helyeselt a kötözködésre, majdnem elnevettem magam, élmény volt hallgatni, hogy nem változott semmit, mióta nem láttam, aztán belekezdett a történetbe, ami mondhatni az utolsó emléke volt Vektorról. "Szóval megpróbálta másra kenni a nevet, ahelyett hogy megölt volna mindenkit...nehezebb utakat választja" - gondoltam magamba, miközben fejbe próbáltam lejátszani az eseményeket, amik ott zajlódhattak. Végül is nem csodállom, hogy ez lett a vége, egy olyan személyiséggel kevés ember birkózik meg, főleg az ott bentiek, akiket jóra nevelnek nem. Na mondjuk az is igaz, hogy Aaronnal se nagy puszi pajtások. Kinyitottam a telefonomat, mivel az üzenet rezgése egy pillanatra megzavarta a gondolataim, majd olvasás közbe egyre furább, őrültebbnek látszó mosoly jött az arcomra, amit eltakartam a fél kezemmel, aztán Yamadára pillantottam.
-Őszintén nem attól tartok hogy nem tudja magát megvédeni mástól, a probléma az hogy saját magát nem tudja megvédeni önmagától... ezért jó néha rálesni mit csinál... és ezért gyanús ha eltűnik....azt hiszem én is beköltözök abba a kollégiumba... mond... lehetek az új szoba társad? Igérem nem látsz sokszor...- mondtam eleinte elgondolkozva aztán kedvesebb hangnemre váltottam, bár semmi kedvesség nem volt gondolataimba. Ki akartam verni az infót másokból, ez a célom a kollégiumi költözéssel.
|
Amikor mondta hogy kötözködő egy pillanatra csak néztem..majd bólogattam. - Az nem kifejezés.. - Szólaltam meg.De amikor mondta hogy meséljem el hogy mi történt vele, próbáltam össze szedni az emlékeimet. Hátra dőlve a fának néztem el..aztán újra rá amikor már megszólaltam. - Nem tudom...Legutoljára akkor láttam amikor betört hozzánk két fiú..gondolom kollégisták voltak ők is. Az ajtót szépen betörtént..mondták hogy valami Vektort keresnek. Persze ő rám akarta kenni ezt a nevet..- Mondtam halkan. - Azóta hogy mi van vele..vagy hogy hol lehet fogalmam sincs. De megtudja magát védeni..ahogy a többiek is..szóval biztos hogy nem esett semmi bajuk. - Fejeztem be a mondani valóm, majd az égre pillantottam. Az eső már halványult viszont a szél még igen erősen fújt. Szép kis időnk van.. - Vagy történt valami..a kollégium belül, vagy üldözik őket.. - Gondolkodtam el..hogy vajon hol lehet..
|
Miközben a gondolataimba merültem, hogy visszaidézzem, kit-mikor láttam utoljára, annyira elvesztem a pillanatba, hogy fel se tűnt Yamada mozgása. Sőt nem is számitottam rá hogy figyel arra amiket én itt össze hordok, ezért mikor megszólalt majdnem előrántottam a késemet a zsebemből védekezésképp, de végül üresen húztam ki a kezem a felsőmből, majd oda fordultam Yamada felé.
-Hmm...igen érdekes, hogy az a sötét aurás Vektor is képes volt beszélgetni, félre ne értsd nekem nincs vele bajom, de tudom, hogy olykor kötözködős tud lenni...szóval ő volt a szobatársad... mi történt vele? - érdeklődtem végül az eseményekről, ugyan is reméltem, hogy most hogy kiderült, hogy közös ismeretségünk van csak megmondja mi lett Vektorral. Szeretnék tudni infokat az úgy nevezett társaimról, akik csak úgy eltűnnek.
|
Nem is tudom mennyi idő telt el azóta amióta Neko megszólalt volna...Nagy szemekkel néztem rá, ahogy sorolja azokat a neveket..viszont egy valamin meg akadt a figyelmem..Vektor...?! Akkor jutott eszembe hogy amikor az a két fiú akik betörték a szobánkat..valami Vektort kerestek..és Akito rám fogta..akkor az csak is ő lehet. Lenéztem egy pillanatra magam elé. Ezek szerint nem csak ő tűnt el..bár..úgy az egész kollégium "eltűnt".
Tudtam hogy megtudja magát védeni..bár amennyire önfejű szokott lenni néha..Beletúrtam a hajamba, amíg elgondolkoztam azon amiket Neko mondott.Hasonlítok valakire..? Ennyire nem változhattam meg..vagy igen? Megráztam a fejem, majd felálltam..- Jól hallottam amit mondtál? - Szólaltam meg, amíg ránéztem..biztos voltam benne hogy megint az a bunkó stílusa lesz..épp ezért újra megszólaltam. - Ne értsd félre...Vektort én is ismerem..egyedül őt..ő a szoba társam. - Világosítottam fel, amíg észre vettem hogy már nincs macska alakja..jól van jó szeművegem van ha csak percekkel után veszek észre mi történik.
|
Végül az eső erősödésének köszönhetően feladtam a macska formát, eltűntek a füleim és a farkam is, úgyhogy most már emberként mászkáltam fel s alá. Végül hagytam Yamada morcosságát, magának és saját magammal kezdtem el beszélgetni.
-Vajon mi lehet a többiekkel? Hazard, Dragon, Brain, Shadow...Vektor... - soroltam fel neveiket, majd egy pillanatra megálltam és az égre pillantottam. -
-Gyanúsan rég hallottam felőlük, bár ha elhaláloztak arról csak tudnék...hmm...-hümmögtem magamnak, aztán eldöntöttem, hogy megnézem, hogy merre jártak és mit csináltak eddig, miután elállt az eső.
|
-Nem hiszem hogy annyira fontos dolog lenne, hogy az orrodra kössem. - Mondtam halkan. A mondtatot persze nem fogom tovább mondani..elégedjen meg ennyivel..
Csendben néztem az eget és vártam hogy el álljon ez az eső, és hogy vissza mehessek végre a koleszba egy jó kiadós alvásért..
|
-Hm..hm? Mi lesz ha valakinek sokáig a szemébe nézel? Tudod hiába motyogsz halkan a macskáknak is jó hallásuk van, úgyhogy hallom, amit mondasz... - mondtam Yamadának miközben fel fordultam és jobban összehúztam a kapucnimat, majd leguggoltam hozzá.
-Hihetetlen mennyire negativ személyiség vagy... esküszöm emlékeztetsz valakire... csak tudnám kire... -mondtam miközben elgondolkozás jeleként a mutatóujjamat az ajkaimhoz tettem.
-Kiüldözted a szobatársad? Vagy meghalt? - kérdeztem végül kiváncsiskodva, mert szeretem a drámai pletykákat.
|
-Ha sokáig nézek valaki szemébe..- Mondtam el halkan. A gondolkozási menetét kezdtem valahogy megszokni..de semmit nem mondok rá. Ha már ennyire unatkozik..- Csak volt.. - Válaszoltam röviden a kérdésére. Hátra dőltem majd a fejemet fel szegeztem az égre. Az a kellemes esős illat jól esett a fejemnek.
|
-Nincs jobb dolgom, úgyhogy igen ezzel...-válaszoltam egyszerűen a fiú kérdésére miközben lassan letöröltem a hajamról a néhány csepp vizet, amely rá került, aztán jött, hogy semmit se látott, amire kérdően felvontam a szemöldököm.
-Nos, ezt alig ha hiszem el...azt mondtad megfogadtad, annak kell lennie egy okának, hogy miért fogadtad meg, meg kinek fogadtad meg... magadnak... vagy másnak...- mondtam elgondolkozva a teóriámat, amit igaznak gondoltam, bár csak megérzésből, meg a fiú szóhasználatából, de aztán az is lehet, hogy tévedek.
-És amúgy egyedül laksz? Mármint gondolom a suli ad valami lakhelyet...de ad mellé társaságot is? -váltottam hirtelen témát
|
Leültem a fa alá, lábaimat magam elé húztam egy kicsit..egyik karom az egyik térdemen volt, a másik pedig a földön maradt. Néztem a nagy semmibe, ameddig a szem el lát..a parkot fák vették körül.- Még mindig ezzel vagy elfoglalva? - Tettem fel egy igen egyszerű kérdést. Néztem ahogy le s fel sétálgat..
Asszem itt ragadtam amíg az eső el nem áll. Ha csak nem feláldozom magam és elázok. Bár akkor órára se kell mennem.. - Egyébként, semmit nem láttam..
|
Mikor jobban eleredt az eső felvettem a felsőm kapucniját és elkezdtem követni a fiút a fa alá. Őszintén nem volt jobb dolgom, unatkozom. Aaron eltűnt, többiek rám se hederitenek, valahogy ki kell élnem vágyaimat és sajnos Yamada rosszkor volr rossz helyen. Elkezdtem a fiú előtt fel s le sétálni, bár nem hagytam el a fa takarását.
-Csak nem olyat láttál, amit nem kellett volnya? -mondtam kicsit macskásabban a végét, bár fel se tűnt a dolog.
-Tulajdonképpen ez nem megfogadtam vagy sem dolog, hiába próbálod kerülni az emberek tekintetét, előbb vagy utóbb elkapsz egy szempárt és olyat látsz ismét, amit nem kéne...de próbálkozni lehet...-vontam vállat.
|
Hallgattam ahogy próbálta kitalálni a múltamat..csak megváltoztam..Amikor hirtelen elkapta a felsőmet és magához rántott próbáltam nem meglepett fejet vágni. Csak reztelen arcal néztem rá. Megragadtam a kezét ami a polómat szorongatta, majd elrántottam. - Szó sem lehet róla...- Mondtam határozottan.
Amíg ment köztünk ez a kis vita, addigra az eső is jobban el eredt.- Keress más elfoglaltságot..ne velem foglalkozz.. - Mondtam halkan. - Megfogadtam hogy többet nem fogom használni..és ez így is lesz. - Néztem el más fele. Elengedtem a kezét, mivel azt még mindig tartottam, majd felálltam és egy fa alá mentem, hogy az eső ne nagyon érjen el. Amíg az ég nem dörög addig biztonságos a fa alatt.
|
Ahogy Yamada is én is az égre pillantottam és láttam a felhőket. Mint macska elfintorodtam mikor megéreztem az arcomon az egyik cseppet, amit azzal a lendülettel le is töröltem, majd figyeltem, ahogy elpakol a fiú és felkészült arra, hogy elhagyja a helyszint.
-Ugye tudod, hogy ez a "milyen vagy" meg az "olvastam a fájtátokból" kifejezés nagyon is szemét húzás... ha nem lenne jó a megérzésem azt mondanám gazdag családból származol és azért hordod ennyire fent az orrod, de tudom hogy nem igy van... de le merem fogadni, hogy nyugodt életed volt, mindkét szülővel, mint könyvmoly lehet még jó tanuló is voltál... de azt mondod, hogy rá tudsz jönni milyen vagyok? Csak abból, ahogy viselkedek... - mondtam miközben szép lassan felkeltem a padról és a mondandóm vége felé elkaptam Yamada felsőjét és közelebb rántottam magamhoz.
-Na lássuk mennyire van igazad, használd a csodás képességed...
|
Amikor hirtelen megéreztem hogy a lábait az enyéimre tette megrendülve ugyan, de leszállítottam magamról a lábait. - Szerintem ezt nem kell elmondanom...hisz tudod te magadtól is.. - Válaszoltam egyszerűen a kérdésére.
Ahogy telt az idő, úgy a levegő is egyre hüvösebb lett. Felpillantottam az égre..szép fekete felhők..jönni fog az eső. Elraktam a könyvet a táskámba..ha már nem tudok olvasni mert valaki nem hagy..jobb ha ezt későbbre hagyom. Nem sokkal később pár szem csepp esett le az égről..tulajdonképpen nem zavar amíg nem szakad jobban.
|
Nem igazán hittem el, hogy nem lenne összetörve attól amit látna, vannak pillanatok az életembe, amire nem vagyok büszke és nem emlegetném, főleg ami fiatal koromba történt. Azért hogy ne láthassa az eltorzult arcomat elfordultam amig felmászot egy padra és a támlára ült. Fél szemmel figyeltem, majd leültem a lábához, ami elég gyorsan fekvésbe ment át, igy a lábaimat az ő lábaira helyeztem, harjaimat a tarkómhoz tettem.
-Na mond csak, még is milyen vagyok? Kiváncsivá tettél...
|
[209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
