[134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
- Egy gumikacsa hadsereg... - motyogom ábrándozva. Vajon melyik lehet a jobb? Ahogy Ryu közli, hogy nem váltunk át Halálos Iramban XX-ba, csalódottan lebiggyesztem az ajkam, de tökéletesen megértem az indokokat, szóval nem is nyaggatom őt tovább, inkább csak élvezem az elsuhanó tájat. Ahogy végre megérkezünk a kollégiumhoz, lepattanok Ryu mögül és lehúzom a fejemről a sisakot, majd jó alaposan megrázom a fejem, mint egy kiskutya, hogy még inkább összekócoljam narancssárga tincseim.
- Aha, ez tök buli volt! Egyszer elvihetnél egy körre, amikor nem tartasz már annyira a zsaruktól. Meg egyszer szívesen kipróbálnám, milyen lehet elől ülni, biztos tök menő - csacsogom lelkesen. Teljesen felbuzdultam a motorozáson, lehet, hogy a bicajomat is le kéne váltanom. Apropó, bringa... Leteszem az ülésre a sisakot és Kyou-hoz sietek a bicajomért.
- Köszi, hogy elhoztad! - mosolygok a fiúra, és pár hanyag mozdulattal lelakatolom a bicajt a bicklitárolónál, majd visszafordulok a másik kettő felé. Mindent összevetve mozgalmas és jó kis délelőtt volt. - Farkas éhes vagyok, kell lennie még egy fél szelet pizzának az ágyam alatt, ha Mumus-san nem ette meg, szóval megyek és ellenőrzöm.. Később meg még találkozunk!
Ez mindkettejüknek szól, de Kiyohoz külön odamegyek és megrázom párszor a kezét, ha hagyja.
- Örülök, hogy megismertelek, Szöszke-chan!
|
Mivel nincsenek tőlem olyan messze, így minden szóváltásukat hallom. Viszont nem nagyon reagálok rá, hisz nem is nekem szól, szóval csak azt nézem, merre tartunk. Tehát erre kellett volna jönnöm... akkor nem tévedek el. De... akkor Hazardot sem ismerem meg. Hozzá még biztos visszajövök párszor... ahogy visszaérünk, lefékezek a bicajjal és megállok valahol, majd le is szállok.
- É-én igen...
Pillantok oda Ryura a kérdésre, majd a biciklit kitámasztom valahova. Nem az enyém, szóval nem tudom, mi legyen vele. Elnézek a páros felé, majd a földre.
|
- Ahhoz igen, olyan ügyesnek kell lenni. De hogy kitörd a nyakad, elég egy szimpla Momo is. - jegyzem meg kicsit szarkasztikusan és magamban nevetek a reakcióján. Remélem nem bántottam meg ezzel Kiyot, de tényleg nem szeretnék baleseteket. - A végén abból is gumikacsa lenne, ahogy téged ismerlek. - vigyorodom el és lecsapom a bukkosisak szemvédőjét, majd rá lépek a beindító pedállra, amitől drága fekete járművem egyből felberreg. - Menjünk. - szólok és már is mindkét lábam a mocin és egyre inkább magunk mögött hagyjuk a sivár, kihalt helyet. - Elég kemény fejű vagy, hogy ne tudja levinni. - cikizem. - De nem megyek gyorsan. Először is, nem akarom, hogy rám szálljon a rendőrség. Másodjára meg ott van Kiyo mögöttünk. Nem halálfutamon van a biciklivel, hogy loholjon utánunk. - olyan tempóban megyek, hogy alig egy méterre van a két közlekedési ezköz egymáshoz, végül mindenkit sikeresen eljuttatok az iskola épületéhez. - Mindenki él még? - lehúzom a fejemről a hajamhoz hasonló színű bukkósisakot, ami után kicsit helyreigazítom picit izzadt tincseimet.
|
Teljesen megdöbbenek Ryu szavain. De... miért? Most kéne elmenniük, én meg tekernék utánuk és úgy tennék, mintha minden rendben lenne. Akkor miért alakult mégis így? Ráadásul Kiyo is rábólintott, nem vágta ki a hisztit, nem ölt le a pillantásával... Beharapom az alsó ajkam, hogy ne sírjam el magam.
- Ezt úgy mondod, mintha béna lennék... Pedig baromi ügyesnek kell ám lenned, hogy úgy és akkorát ess, mint én szoktam! - feleselek a vörössel a motorhoz lépve, és felülök mögé. Tétován átkarolom a derekát, halkan szipogok. Totál meghatódtam, a fenébe is... Ryu túl kedves, és Kiyo is. Bömbölni tudnék, mint egy óvodás, de azzal egyrészt tök bénán festenénk a motoron, másrészt eláztatnám Ryu felsőjét. Szóval igyekszem visszafojtani és nem kihasználni, hogy ilyen rendes velem. Tényleg a saját testi épségemért teszi, mert a bicajjal komolyan képes lennék újabbat zúgni, amilyen kis béna vagyok.
- Talán megidézhetnék egy oldalkocsit... - jegyzem meg merengve. Ha látnám magam előtt, mondjuk egy újság vagy plakát lapján, már rutinosan menne, de vajon fejből nem vagyok képes ilyesmire? Egyszer ki akarom próbálni... Tök menő lenne, ha bármit létre tudnék hozni, ami csak az eszembe jut. - Nekem lesz az első kacsahadseregem... - dörmögöm hangosan, de amúgy kapaszkodok, ha elindultunk, nehogy levigyen Ryu mögül a menetszél.
- Ne menjünk túl gyorsan, jó? Vigyázz rám, leviszi az okos fejem a menetszél! - nyafogok az elején, de körülbelül másfél perccel később már hangosan ujjongok. - Juhhhúú, mééég, adj még neki, lépj a gázra, érezd a szelet az arcodon, ez állatiiii!
|
Kicsit bűntudatom van, hogy itt hagyom Hazardot, de úgy érzem, nem neheztel rám. Momora meglepődök meg a sisakra.
- Uhm... - Elpillantok Ryura, a szavaira meg kicsit elhúzom a szám, de aztán mosolyt erőltetek magamra. - Persze, nem gond...
Akkor a biciklihez lépek és megfogom, majd a földet kezdem figyelni. Ryut talán tényleg nem érdeklem úgy, ahogy... áh. Elpillantok Momoék felé.
- Akkor majd követlek titeket.... és remélem, nem tévesztelek szem elől, mert fogalmam sincs, merre van a suli - Teszem hozzá és nem is hazudok. Tényleg eltévedtem. Még visszanézek Hazardra és ha ott van, akkor integetek neki. Ha a többiek meg elindulnak, követem őket. Próbálok nem lemaradni.
|
- Akkor eldöntve? - kicsit feljebb rántom a bukkósisakot, ezzel is gyorsítva kicsit a menetelést. Nyomasztó ez a hely, és amúgy sincs keresnivalónk a semmi közepén. Aztán jön Momo és kihalássza a kezemből a tárgyat, majd ahelyett, hogy felvenné, inkább a szöszkéhez lép és az ő fejére nyomja. Ezt most nem értem. Akkor nem jön velem? Padlizsánt, mintha a föld nyelte volna el, úgy eltűnt. Viszont én nem vagyok olyan, aki csak úgy hobbiból gázolna át valakin. Momo viszont szerintem, szerencsétlenségéből fakadóan tíz méterenként megtenné. Igaz, inkább biciklivel, mint motorral. - - Az maradjon rajtad. -szólok Kiyonak. Azt hiszem, amit Barack uraság most tervez, nem igazán fog összejönni. - Ezt a gyereket tegnap igen ramaty állapotban vakartam fel a földről. Ma is esett egy nagyon. Nem lenne szép, ha hazafele menet kitörné a nyakát. - ezt félig a bőbeszédű, hiperaktív példánynak, félig meg a szőkének szánom. - Szóval ne haragudj, de őt vinném a motoron. - megvakargatom a tarkómat idegességemben. Nem akarok bunkónak tűnni, de nem szeretnék baleseteket. És nem, nincs hátsó szándékom. (trololoooo) - Tudhattam volna, hogy kell egy oldalkocsi... - mérgelődöm.
|
Meglep Ryu közömbössége, de úgy látszik, a szöszinek így is sikerül döntésre jutnia. Elhúzom a szám, aggódva pillantok Hazard után. Aggaszt egy kicsit, hogy megint egyedül maradt, pedig úgy tűnt, egészen bírják egymást a szöszivel. Amikor Kiyo megígéri, hogy eljön meglátogatni Hazardot, magamban eldöntöm, hogy én is így fogok tenni.
- Nem ütünk el senkit, maximum az időt! - dorgálom meg a mutatóujjamat lengetve a lilahajút, aztán egy mosollyal Ryuhoz lépek. - Na, akkor... - kezdeném vidáman, de aztán elkezdem járatni az agyam, minden baj forrását. Eszembe jut ugyanis, hogy elég gonosz dolog biciklire ültetni Kiyot. De hát Ryu értem jött el, engem követett, hogy hazavigyen, nem? Ez erős féltékenységet ébreszt bennem, ugyanakkor mégsincs szívem azt mondani a szöszinek, hogy "nesze, itt a biciklim". Elvégre a szöszi miattam nem döntött volna úgy, hogy hazamegy... Ryu miatt változtatta meg az álláspontját. Igaz is, hiszen ők ketten már régebbről ismerik egymást... Ezek szerint... megint egyedül maradok...
- Jól van, indulás! - kapom ki egy vidám mosollyal Ryu kezéből a sisakot, és a szöszihez lépve a fejére nyomom, becsatolom az álla alatt. - De aranyos vagy benne! - kuncogok. - Kicsit nagy rád, de elhagyni nem fogod. Aztán vigyázz rá, Ryu, nehogy elhagyd hazafelé! - szólok szigorúan a vörösre, miközben a motorhoz tolom a szöszit.
- Menjetek, majd ott loholok mögöttetek a bicajjal. A sulinál találkozunk! - integetek fülig érő mosollyal.
|
Sóhajtok. Sejtettem, hogy ez lesz a vége. Közelebb lépek a fiúhoz, és a füléhez hajolok.
-Ha bárkinek beszámolsz erről a helyről...Tudni fogok róla, és kénytelen leszek érted menni...-felegyenesedem, majd megrázom a fejem.
-Menj csak...-vonom meg a vállam. Intek néhányat, nekik, majd lassan elindulok visszafelé. Aggódom kicsit senpaiért. Rég láttam. Nem tudom hol van, mi van vele...Akito sem mondott semmit... Rossz előérzetem van a dologggal kapcsolatban.
-Ne üssetek el senkit...-zsebre teszem a kezeim. Remélem azért elütnek valakit.... Az olyan izgi!
Ha beértem, telefonálok Akitonak, hogy mi van senpaial. Én ezt már nem bírom...Mi van ha...Ha belezakkant hogy valami van a nképességével? És emiatt kárt tett magában, vagy megölt valakit?! Aaaaa....Senpai után még fel is takarítanék szeritnem....
|
Ryu szavaira inkább félrenézek. Csak úgy süt az aggódás meg az egyebek a hangjából. Nem mintha aggódnia kéne értem... csak egy kölyök vagyok a számára. Ahogy Momo csacsogni kezd, odapillantok és oldalra döntöm a fejem. Azon agyalok, hogy bír ennyit beszélni.
- ...tudok biciklizni. - Adom meg a választ, bár ez tulajdonképpen teljesen mindegy. Ha megyek, akkor... Elnézek Ryu felé, majd Hazardra. Tétovázok egy sort, aztán csak megszólalok.
- N-nagyon.... nagyon haragudnál, ha.... elmennék? - Húzom el a szám, de reménykedve figyelem. Viszont mielőtt megszólalhatna, folytatom. - Eljövök hozzád néha... szeretném tartani veled a kapcsolatot... - A földre pillantok, majd a szemem sarkából Ryura.
|
- Akkor nem ártana eldöntened. - vonom meg a vállamat. Tulajdonképpen azt csinál, amit akar. Nem fogom erőszakosan elhurcolni egy ilyen krapektól, de utána sem fogok járni kémkedni, hogy jól van-e. Ha itt marad, akkor itt marad. Közben pár lépéssel arrébb megyek, ahol a fém járművem parkol szépen és az ülésére hányt bukósisakot veszem a kezembe. Kicsit megforgatom, aztán a pántokat a mélyedésből kipöckölöm és a fejemre igazítom a tárgyat. Ott még megmozgatom, hogy biztosan jó helyre kerüljön majd bepattintom a kapcsot az állam alatt. Hm. Már csak egy motoros bőrdzseki kéne rám és azt hiszem, bomlanának utánam a fiúk. Heh. Na jó, nem vagyok egoista, de szeretek macsó lenni.
Erre a gondolatmenetre egy halvány, gúnyos mosoly húzódik az arcomra, miközben a másik, tartalék sisakért nyúlok és elvéve a két fiú felé mutatom.
- Na? - Szabad karommal a tarkómat megnyomkodom kicsit és kicsit kíváncsian nézek. Nekem túl nyomott ez a hely, ráadásul még a Padlizsán sem igazán kedvel (Nem mintha én rokonszenveznék vele). Ha mást nem, akkor én megyek el egyedül innen. Valószínűleg még is csak kibírják egymást. Azt hittem durvább szituációk lesznek itt.
|
. - Az más, mert rólad van szó, te jó fiú vagy - legyintettem. Azt kellett volna mondanom, hogy "téged ismerlek", de igazából Taitot előbb ismertem meg, mint Ryut, szóval... - Abba viszont bele sem akarok gondolni, ő milyen szadista lehet az ágyban - csóválom meg a fejem a lilahajúra bökve, majd mivel Ryu is belemegy, távozóra fogom. Intek még egyet búcsúzásként a párosnak és menetirányba fordítom a biciklimet, de Ryu még visszafordul a szöszihez. Érdeklődve hátrapillantok a vállam felett, hogy lássam őt, amikor válaszol. Nem tűnik túl határozottnak, szóval amíg végiggondolja a dolgot, felpattanok a biciklimre, és ha Taito figyel, onnan még egyszer nyelvet öltök neki. "Bibí, nekem bringám is van, neked meg nincs! Vagy lehet, hogy van, de úgysem használod!"
- Ha velünk tartanál, jöhetnél a bicajommal, szerintem én jobban járok, ha nem ülök rá többet, és Ryu majd elvisz a motoron, így én sem sérülök meg, és a bicajomat sem hagynám csak úgy itt - fejtem ki a véleményem, habár pont én vagyok az, akit senki sem kérdezett. - De ha itt maradsz, az is jó, mert legalább a lilahajú nem lesz egyedül, meg azt mondtad, te sem. Habár én nem maradnék egy ilyen helyen, főleg olyan ártatlan pofival nem, mint ami neked van... De ha itt akarsz maradni, végül is azt is megértem. Viszont ha velünk jössz, akkor gond lehet, ha nem tudsz bicajozni. Tudsz bicajozni? -csacsogok összefüggéstelenül.
|
-Én is így gondoltam. -zárom le ennyivel a témát, majd leporolom mellkasomon a kabátot. Nekem Ő a legszebb, és legtisztább kabát, akárki, akármit mond. Én szeretem. És dögös vagyok benne. AHogy minden másban is. A vörös pedig jól mutatna egy szájkosárral, vagy ilyesmivel...Hmpf.
Lenézek Kiyo-ra, majd sóhajtok egyet, és zsebre dugom a kezeim. Az ő döntése. Vagy megy, vagy marad. De ha megy is, figyelnem kell rá. Már tud a lenti helyről, és ha ezt kiszivárogtatja, akkor nekem is, és neki is annyi. Ha magától nem tudná ezt, idővel kénytelen leszek felvilágosítani erről a csekélyke problémáról.
|
Ahogy Hazard megcirógatja a hátam, meglepve felnézek rá, majd vissza a többiekre. EKkor kapom meg Momotól, hogy vigyázzak erre a hülyére. Ühm... ja. A földre pillantok, majd lassan Ryura a kérdését hallva. Hát... ez volt az eredeti terv, nem? Hogy... maradok. De elég tanácstalanul ácsorgok, hol Ryut, hol Hazardot figyelve, tök csendben. Nem tudom, mi legyen. Elveszettnek érzem magam. Végül lenézek a földre és lehajtom a fejem.
- Én... nem tudom. - Vallom be végül, majd elpillantok Hazard felé. Tudom, hogy megígértem, hogy vele maradok, de elbizonytalanodtam, erről meg nem tehetek. De... talán nem lenne értelme elmennem végül. Vagy igen? Pillantok el Ryu felé a végén. Bár, ő Momoval van, nem?
|
- De még így is tálcán kínáltad magadat nekem. - húzom fel az egyik szemöldökömet, ahogyan végig pörgetem a temérdek alkalmat, amikor célzott bizonyos dolgokra. Hát igen, nem kell ahhoz nagykorúnak lenni, nem igaz? Legfeljebb csak jogi viszonylatokban. De alán erről nem is kéne beszélnem, ezért gyorsan be is fogom a számat és inkább a padlizsánra figyelek tovább. - Sajnálom Ő Felsége, hogy hozzá mertem nyúlni makulátlan öltözékéhez. - A legkevésbé ssem lehetne azt mondani, hogy nem árad csupa szarkasztikusság a hangomból. Most miért kell ennyire felkapni a vizet, ezért mert hozzá mertem nyúlni? Annak a szerencsétlen ruhának ugyan csak nem tudnék mégtöbbet ártani ennyivel. Aztán a baranc uraság már menekülőre is fogja a dolgokat. Most komolyan, ennyiért jött? Eh. - Felőlem okés. - megvonom érdektelenül a vállamat és már meg is fordulok, mikor a fiú Kiyohoz kezd beszélni. Jaj tényleg, ő is itt van. Félig megfordulok, bár inkább csak a fejemmel és a felsőtestemmel csavarodok ki, hogy rá tudjak nézni. - Te maradsz?
|
Ryu közbelépésére érdeklődve felpillantok rá, de kell pár másodperc, mire leesik, mit mond.
- Eeeh, de én még nem vagyok nagykorú! - háborgok félig méltatlankodva, félig riadtan, majd Ryu derekába kapaszkodva talpra vergődöm. Bosszús arckifejezéssel dörgölöm a nyakamon a foltot, de mindegy, mennyit gyötröm, nem akar lekopni, sőt, csak pirosabb lesz. Viszonozom a lilahajú nyelvöltését, hosszabban és gyerekesebben, majd egy sóhajjal felpillantok a vörösre.
- Menjünk, Ryu? - igazából nincs okunk maradni, nekem legalább is nincs, mert amit akartam, azt megtettem, amit vettem, azt elhoztam, és arról is meggyőződtem, hogy a lilahajú nincs egyedül, az meg, hogy a szöszivel mi lesz, nem az én dolgom. Szabad akaratából van itt, így nem kell megmentenünk. Érdeklődve figyeltem Ryu-t, hogy ő végzett-e mindennel, amiért idejött, aztán elbattyogtam inkább a magára hagyott és felborult bicajomig. Felállítottam, lepöcköltem róla a katicákat és egyéb bogarakat, aztán visszatoltam a nyolcasozó első kerékkel együtt a többiekhez.
- Vigyázz erre a hülyére, jó? - fordultam Kiyohoz egy fülig érő vigyorral, és a hüvelykujjammal a lilahajúra böktem, jelezve, hogy igen, ő az.
|
Valaki megragadja a kabátomat hátulról, mire elkerekednek a szemeim. Magamtól állok fel, és lököm el magamtól az idegen kezet.
-Ne érj hozzám...-sziszegem, halkan, majd mielőtt neki esnék itt a Vörinek, hátrébb állok, Kiyo mellé, kissé féloldalasan, feléfordulva. "Hogy mer hozzám nyúlni...chh..." Úgy vagyok vele, hogy most még nem töröm el a kezét, amíg sokan vagyunk itt...Nem tennék ilyet Kiyo és Momo előtt....Na jó, talán még is.
Lenézek Kiyora, és mivel elég közel állok hozzá, nem nagyon látni, de megcirógatom a hátát. Biztos velem akarsz maradni..? Ezt választod Kiyo? Miért gondolja, hogy egy gyilkossal jobb lesz, mint bárkimással. Szerintem egyébként a Vöri azért jött, hogy haza vigye... Hát...Nem tehetek semmit..Az ő dolguk. Azaz Kiyo-é. Az ő választása. Momora pillantok, és kinyújtom rá a nyelvem. Momo-chan vicces...
|
Csendben ácsorgok. Már azon agyalok, hogy tovább indulok egyedül a cuccaimért. Hazard úgyis tök jól elvan, Ryu sem foglalkozik velem nagyon... aztán megszólal, ráadásul hozzám, így rápillantok először a szemem sarkából, majd a fejemet is felé fordítom.
- ...eltévedtem. Hazardtól akartam megkérdezni a visszafelé vezető utat, végül itt maradtam. Talán vele is maradok... így nem vagyok... egyedül.
Elgondolkodok egy pillanatra, majd rámosolygok. Igen, ez így... így van jól. Aztán már megy is és intézkedik Hazardot illetően. Egy sóhajjal közelebb lépek, Hazard mellé, de nem teszek semmi egyebet. Tekintetem Ryukai és Hazard között váltakozik.
|
Na jó. Momo "Szöszke-kun"-jára nagy vigyor jelenik jelenik meg az arcomon és még egy jóízűt is kuncogok rajta. Na talán ezt át is veszem tőle. Momo aztán tényleg jókor tud jó kifejezést használni. - Ha éppen egy veszélyes helyre megy az ember, még szép, hogy nem nézem jó szemmel. - kicsit értetlenkedem el előtte, mert eddig azt hittem, ez egy természetes dolog. Vagy csak én vagyok ilyen jó fej mindenkivel? Franc se tudja. De képessége? Milyen lehet ennek a padlizsánnak? Na jó, azért elég érdekes, hogy meg akarja harapni, bár ettől a gyerektől semmi normálisat nem tudok elképzelni. - He? Isten? Mi? - kicsit nagyra tágulnak a szemekkel bámulok rá, hogy ez a seprűfej meg mit hadovál itt össze-vissza. - Én csak egy ember vagyok, de jó érzés mindenki felettinek érezni magamat. - vigyorodom el. Hát na, tényleg jó érzés lehet. Aztán meg nézem a kis jelenetüket, a nyakharapáson és Momo-chan támadásán tovább. - Jah bocs, most pont otthonhagytam a tollgyüjteményemet. - kicsit oldalra fordítom a fejemet és figyelem, hogy még is mit művelnek. Meglehetősen furcsa látványt alkotnak, az biztos. - Tényleg, Kiyo. - egy másodpercre elfordulok a fiúktól. - Hogy kerültél ide? - Ide, az isten háta mögötti kis szétrobbantott, vérben fürdött egérlyuknak sem mondható romhalmazon? Bezzeg, ennyi kellett nekik. Hogy elforduljak. Ez a leteperős téma nekem már nagyon nem tetszik így inkább megragadom Taito pólóját hátulról és felhúzom Momo-chanról. - Ha pornót akarok nézni, akkor majd a gépen keresek valamit. - jelentem ki olyan egyszerűen, mintha ez semennyire se lenne a mai Japánban tabu téma.
|
Természetesen annak rendje és módja szerint olyan ügyetlen vagyok, hogy a lilahajú könnyedén leteper, meg sem kell erőltetnie magát, úgy vágódom el alatta, mint egy zsák krumpli. Nagyot nyekkenek az eséstől, majd - kivételesen - néma csendben, kerek szemekkel hallgatom a szavait.
- Te... te.... te... ez... FANTASZTIKUS volt! Ez elképesztő! Mint egy igazi karate-fiú! Egy karatézó padlizsán! Ezt muszáj megtanítanod nekem! Bárkit el tudok így fektetni ezzel a mozdulattal? Karatézó barack, nagyon menő lenne!! - lelkendeztem alatta természetesen hangosan kiabálva és jó sokat, hogy még véletlenül se teljesüljön, amit megparancsolt nekem. Viszont ahogy végighúzta az ujját az államon azzal a fenyegetéssel, hogy kiszívja a nyakam... tudatosult bennem, hogy a harapása foltot fog hagyni.
- Miii? Neeem, úgysem mered! - háborogtam, teljesen elfelejtvén, hogy az előbb is ezzel a kijelentéssel szívtam meg. - Szent szalmaláng, ez foltot hagyott? Foltot fog hagyni! - kezdtem el dörzsölni a nyakam. Egy picit sajgott a harapás helye, így biztosan tudtam, hogy nem úszom meg folt nélkül. Nagy, kövér krokodillkönnyek ültek ki a szemem sarkába, de nem csordultak ki, csak a harag odaparancsolta őket.
- Te nyomi padlizsán, a ronda nyomod most ott lesz rajtam tuti pár napig, mint ökrön a billog! Nem vagyok ökör!! Shana-chan ki fog nyírni miattad, te agyalágyult! Azt mondta, egy karcolás, és... de ez végül is nem karcolás. Nem karcolás, ugye? Ryuuuu! - a vöröshajúhoz menekültem, miután Hazard leszállt végre rólam.
|
A jelzőkre.csak.hangosan felnevetek. Mi? Nyak-porszívó? Megint a markomba röhögök. Hogy pattog a kiskölyök! Nagyon vicces! Ahogy nekem ugrik, kibillent az egyensúlyomból, de gyorsan korrigálom a problémát. Megfogom a fiú karját, megrántom magam felé, másik kezemmel, mikor má dől a föld felé, megnyomom a mellkasát, és a földre fektetem. A mallkasára térdelek és sa szemeibe nézek.
-Egy...: Halkabban...Kettő: Kevesebbet.. Három: Ne merészelj megint nekem.ugrani, különben nem.ilyen lassan.teszlek le a földre...-egyik kezemmel elengedem a csuklóját, és arrèbb húzom a nyakáról a pólóját.
-Tudod mit? Én is tudok neked egy jó büntetést Kisbarack...-az ujjamat vègig húzom az állán. -Legközelebb kiszívom a nyakad, ha nem viselkedsz...-elmosolyodom, majd leszállok róla, és távolabb állok tőle. Kiyot nézem. Nem tetszik ahogy a vöröst bámulja... nem engedhetemel, most hogy tud a reptérről... bár senpai Momot is elengedte...
|
[134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
