Név:Arukoru Jun
Kor:17
Beállítottság:;uke
Különleges képesség:
Támasz:Képes másokat egy kicsit erősíteni, mondjuk gyorsaságot adni, vagy erőt, illetve hat a reflexre is, jobb lesz az ember látása, hallása vagy szaglása, de egyszerre csak egyet tud használni és magára egyáltalán nem tudja.

Külső jellemzők:Igen. Jun meglehetősen kicsire teremtette az ég, alig százhatvanöt centiméteréből. Végül is, a jóból keveset osztanak, nem de bár? Alkata pedig, a családjából kifolyólag törékeny, de még is kimért. Tartása egyenes és magabiztosan sétál, mindezek mellet még sem érződik fölény rajta.
Régebben, egy fotózás alkalmával hercegi hatást keltő öltönyt adtak rá, amibe azonnal bele szeretett. Ha nem is hétköznapokra, de amikor teheti, azt veszi fel. Általában meg szereti a márkás ruhákat, a divatot és a puha anyagokat. Nem hiába, látszik rajta, hogy mindent finanszíroznak a szülők a háttérből.
A jobb kezén egy kemény karkötő van egy szív medállal, aminek a közepébe egy lyuk van, amit a hozzá tartozó nyaklánc kulccsal lehet kinyitni.

Személyiség:;Nagy merő szeretetbomba. Vágyik a figyelemre, a simogatásra, az ölelésre és az érzelmekre. Mindezek mellett azért figyel, kivel áll szóba. A nagy taplókat ő is messziről elkerüli, még sem áll le jópofizni mindenkivel, viszont ha szükség esetén valaki a segítségét kérné, képességeihez mérten szinte azonnal ugrana is. Ezért sokszor mondták már rá, hogy naív és túl jó szívű. Utóbbit azért, mert szinte mindent kialszik. Ha valaki megpróbálja megerőszakolni, egyet alszik és reggelre már is ugyan olyan közvetlen az illetővel. Ezeken kívül pedig egy kiscicát rejteget a szobájában, mert megesett rajta a szíve és a szabályt megszegve magával hozta és azóta is vele él a kis fekete-fehér teremtés nőstény.

Egyéb felszerelés:;Laptop, tablet és minden hiperketyere a táskájában.

Extrák: különösen jól ért a hightech cuccokhoz, bárkit képes megtalálni bárhol, bár a matekhoz és egyéb reál tantárgyakhoz cseppet sem konyít, inkább ír.

Iskolán kívül modellkedik.

Történet:
Apa-anya szinte úszkálhatna a pénzben. Szó szerint. Óriási, már-már kastély szerű otthonba csöppent bele egyedüli gyermekként a pici Jun, 17 fényes évvel ezelőtt. Onnantól mindent megkapott. Új, divatos ruhákat, dadák foglalkoztak vele a nap 24 órájában és a legjobb taníttatásokat kapta. Vagy is kapta volna. Utált magolni, azok az istenverte könyvek felett görnyedni és trigonometriát tanulni naphosszat. Ekkor történt az, hogy inkább a játékvilágba menekült, ahol legalább még barátokra is lelhetett. Mizumi, Hatanaro és Kego, a három legjobb barátja volt, amíg játszott. Meg persze ugye csapat kellett hozzá, a képességei, amiket úton-útfélen megszerzett, közel sem voltak hasznosíthatóak egyedüli környezetben. Így őt megvédték, ő pedig felerősítette a többiek képességeit, jó biznisz volt. Ekkor, a gyerekek unszolására az egyik délutáni napon megszökött a kémia különórája előtt és elment az utolsó küzdelemre még egyszer szórakozni. Nem tudta, mi lesz belőle. Ezek után, mint a legtöbb játékos, ő is a kísérleti laborba került, ahová bőrszíjakkal lett egy fapadra kikötözve. Ha úgy nézzük, vele tulajdonképpen nem is csináltak semmit, de akiknek látványos képessége, például nagy mértékű ereje, elementál képessége vagy valami komolyabbja volt, azok nagyon sok fájdalmon estek át. Felvágták őket, különbféle injekciókat juttattak a szervezetükbe és a tűrőképességüket vizsgálját. Na, ezt ő első sorból nézte végig, mert hozzá úgy döntöttek, nem nyúlnak.
A többi meg már friss, csupán az iskola újdonságai, amibe egy nagy lélegzetvétellel veti bele magát.

Kép: