[20-1]
// Nanot elviszem, mert régóta megállt a játék és máshol úgy tűnik, szükség lesz a karakterre //
|
Sóhajtok egy aprót, majd magam felé fordítom.
- Aggódás helyett inkább adj egy csókot. Mit szólsz? - Kérdezem egy pajkos mosollyal és közelebb is hajolok hozzá, de az ajkaim nem érnek az ő ajkaihoz. Egyszerűen várok rá, hogy ő mit is akar. Na meg terelni akarom a témát. Soraru jó fej, meg fogja érteni a helyzetet, tudom, ismerem. Tényleg fölösleges aggódni. Bár tudom, én vagyok az, aki eddig aggódott, de akkor is. Közben kisimítok egy tincset Kano arcából.
|
Hirtelen annyit éreztem meg, hogy valami a derekamhoz ér ezért lenéztem és Nano karjait láttam meg. Majd megérzem hogy a hátamra hajtotta a fejét. Nagy szemekkel néztem hátra de persze nem láttam Nano arcát. Az hogy ne aggódjak nem tudom hogy menne..de ha tényleg nem lesz semmi baj akkor Nano kedvéért megpróbálok mindent és nem fogok ez miatt idegeskedni. De annyira gondolkoztam hogy nem figyeltem fel arra hogy Nanoval együtt dölök vissza az ágyra. Felpillantok rá, és a bemutatásos szóra kicsit meglepődtem. Oké..csak nem lehet olyan nehéz..csak ott állsz és bámulsz vagy micsoda.. - Rendben van.. - Válaszoltam neki, majd kezeimet az övére raktam amik továbbra is öleltek. - Remélem hogy azért nem lesz dühös vagy valami. - Néztem fel a plafonra.
|
Hagyom, hogy felüljön és kíváncsian utána nézek, majd félig felülök én is, a hátam mögött megtámaszkodva az alkarjaimon. Kicsit meglep a kérdése és az is, hogy ennyire aggódik. Végighallgatom, majd hirtelen felülök és így ölelem át hátulról a derekát, majd a hátának döntöm a homlokom.
- Kano... - Kicsit elmosolyodok. Annyira aranyos, hogy így aggódik értem és Sora miatt. - Sorarunak meg kell értenie, hogy veled vagyok. És... tudom, hogy meg fogja érteni. Emiatt ne aggódj, oké? Minden rendben lesz. Csak... beszélnem kell vele végre. - Visszadőlök az ágyra, de húzom magammal őt is, hogy ismét megölelgethessem.
- Majd bemutatlak neki, mit szólsz? - Gondolkodok el. Persze, mielőtt bemutatnám, négyszem közt akarok vele beszélni. Csak hogy megtudjam, mi van vele és közölni vele, hogy velem mi van. Nem akarok nagy ledöbbenést és veszekedést. Jobb megelőzni a bajt.
|
Mikor mondta hogy tud vigyázni kicsit megnyugodtam. Akkor nem kén le aggódnia miatta. De beavatott a részletekbe is. Nem is kicsit lepődtem meg. Ezért csak nagyokat pislogtam, úgy figyeltem Nanot. Nagyon még a cirogatása sem tudott kizökkenteni. Felültem az ágyon török ülésbe. Háttal voltam neki. -Értem..de ha Soraru megtudja hogy mi ketten....nem fogtok veszekedni? - Az előbb m9ndta hogy nem akarja elveszíteni..ha a testvére megtudja biztos veszekedni fognak. Végig magam elé néztem, amíg ezen gondolkoztam. - Nem akarom hogy miattam megszakadjon a kapcsolat köztetek..- Szólaltam meg ismét.
|
A csókja meglep. Nem igazán számítottam ilyesfajta megmozdulásra tőle, de azért viszonzom neki. Látom, hogy zavarban van. A kérdésére elgondolkodok.
- Azt hiszem, tud. De attól még... - Aggódok. Cirógatom tovább Kano arcát, haját, majd folytatom. - Soraruval kicsit bensőségesebb volt a kapcsolatom régebben, tudod? Aztán... aztán közölte, hogy... szeret. Igen, "úgy". Akkoriban úgy meglepődtem, hogy valahogy kitáncoltam az addigi szoros kapcsolatunkból. Féltem, hogy lesz köztünk valami... többre tartottam őt egy kalandnál, vagy bárminél. A testvérem. És... és azóta olyan távolságtartó... és félek... nem akartam megbántani és nem akarom elveszíteni... - Tényleg nem. Azt akarom, hogy tudja, rám ugyan úgy számíthat a továbbiakban is és szeretem, mint a testvéremet. Amúgy nem tudom, miért mondok most el hirtelen mindent, de kijött belőlem.
|
Végighallgattam Nanot amikor már válaszolt a kérdésemre. Elhiszem hogy aggódik a testvére miatt. Bár nem tudom hogy milyen érzés lehet mivel én mindig is egyedül voltam. Az hogy minden rendben van valahogy nem hittem el. Vagyis akkor nem agyalna ennyire a testvére miatt. Lehet csak én gondolom így nem tudom. De most leginkább azon agyaltam hogy hogyan is tudnám ha csak egy kis időre is de elfelejtetni vele a testvérét. Hogy valami másra gondoljon. De akár hogyan is agyaltam semmi se jutott az eszembe. Csendben figyeltem Nano arcát ahogy rám mosolyog. Nem mertem megkérdezni se. Ezért feljebb hajoltam majd meg is csókoltam. Bár az hogy ezt csináltam persze hogy elég zavarban voltam. Miután elváltam tőle csak a szemébe néztem. - Neaggódj, biztos jól van tud magára vigyázzni nem? - Szólaltam meg halkan.
|
Bízok benne, nem arról van itt szó. Inkább arról, hogy egy kapcsolat elején vannak dolgok, szabályok, amiket jó tisztázni. Vagy nem?
- Rendben van, ez a minimum, nem? - Hogy én is betartom ezt a "szabály"t. A kérdésre elgondolkodok, majd kicsit megsimítom a karját és csak ezután válaszolok.
- Leginkább a bátyámon agyalok, de nincs baj. Csak elég régóta nem láttam... pár hete... és... régen mindig a nyakamon lógott. Félek, hogy történt vele valami. De az is lehet, hogy remekül megvan nélkülem... - Bár ha az utóbbi van, akkor az valamiért rosszul is esne. - Szóval ne aggódj, minden oké. - Halványan rámosolygok, majd az arcára csúsztatom a kezem és azt kezdem cirógatni.
|
Csendben figyeltem Nano arcát. Volt egy olyan érzésem hogy ha máshol aludnék azt ő nem engedné meg. Azért annyira ki ismertem hogy ezt tudjam róla. Ledől mellém èn meg szépen figyelem minden egyes mozdulatát. Hirtelen már arra eszmélek fel hogy a mellkasán fekszem. Csendben átkarolom, majd a mellkasához döntöm a fejemet. Ahogy simogatott az nagyon jól esett, behunytama szemem és élveztem a helyzetett. Kicsit majd nem sikerült elaludnom de meghallom Nano hangját így felpillantok rá. Csendben figyelem végig és persze meg is hallgatom. Kicsit meglep, mert így olyan, mintha nem bízna bennem. - Megnyugodhatsz, nem fogok semmit se titkolni..de akkor te is tarsd ezt be.. - Néztem rá kissé komolyan. Nem igazán akarom én se hogy titkolozzon előttem. - Amúgy van valami baj? Olyan mint ha nagyon gondolkoznál valamin.. - Pislogtam rá.
|
Annyira tetszik, hogy ilyen könnyen zavarba tudom hozni! Ami azt illeti, azt hiszem, megvan az új hobbim: zavarba hozni Kano-t. Höhö. Megérintem ismét az arcát, majd a válaszra biccentek egy aprót. Helyes, mert volna mást mondani vagy akart volna külön aludni... biztos, hogy nem hagytam volna szó nélkül. Ledőlök mellé inkább, majd magamhoz húzom, rá a mellkasomra és úgy zárom a karjaimba. Megsimogatom a hátát, szeretgetem. Közben azon agyalok, mit kéne csinálnunk vagy mit is kéne mondanom. Ezek mellett meg folyton a bátyám jár a fejemben, szóval elég nehéz gondolkodnom. Tényleg... beugrik, hogy Kano az idősebb. Bár csak 1 évvel. Lepillantok rá, majd megsimítom a haját. Vicces az egész, mert úgy érzem (legalábbis jelenleg), hogy én vagyok a dominánsabb, az anyáskodó, a terelgető, a védelmező... nem ragozom tovább. Mindegy, nekem megfelel így, ha neki is. Bár... az én képességem nem ér sokat egy esetleges támadás ellen. De azért igyekszek majd, ha arra kerül a sor. Kicsit cirógatom még Kano hátát, haját, amit érek, aztán rápillantok.
- Ha bármi baj van, azonnal szólj, oké? Egy pár vagyunk, ne akarj mindent egyedül megoldani. Itt vagyok veled én is. - Ezzel azt akarom mondani, hogy ne legyenek előttem titkai, kezeljen egyenrangú félként és ilyesmi. Azaz, titkai lehetnek, de csak egy bizonyos fokig. Valószínűleg nekem is lesznek titkaim, na.
|
Csendben bámultam a plafont, amíg meg nem érzem hogy Nano idejön, és párbmásodperc alatt már azt veszem észre hogy fölém mászik. Oké, ez a közelség kicsit másmien volt, hiszen a testünk is összesimult. És amit kaptam puszit az ajkaimra attól teljesen zavarba jöttem és már már is lehetett látni hófehér bőrömön hogy átveszi a piros színt. Megint olyan közel van... Nem az hogy zavar, mert egyátalán nem, csak mèg olyan furcsa hogy együtt vagyunk. - Persze hogy tudom.. - Válaszoltam halkan a kérdésére, közbe addig a szemeibe néztem.
|
A szobában lepakolok valamerre, majd nyújtózok. Ekkor látom, hogy Kano az ágyamon fekszik. Nem zavar. Csak beugrik pár piszkos dolog, amin én magam is meglepődök. Odamászok hozzá, kibújok a cipőimből és fölé mászok, úgy pillantok le rá. Kezeimmel az ő feje mellett támaszkodom meg. Közelebb hajolok, hogy egy puszit leheljek az ajkaira, majd megérintem az arcát kicsit.
- Velem alszol majd, ugye tudod? - Kérdezem halkan, mert hát, elég közel vagyok hozzá, az orrunk szinte összeér.
|
Nem telik sok időbe már is azt érzem hogy Nano ismét közelebb húz magához, és az után már is megcsókolt. Lassan viszonoztam is a csókot, majd mikor vége szakadt egy kis ideig Nano arcát néztem aztán pedig visszanèztem és csendben a földet kezdtem el nézni. Egy olyan fél óra telt csak el, és már is visszaértünk a suliba. Nano egyből a szobámat kezdte el keresgélni, így vele tartottam. Mikor a szobám számät kérdezte így csak egy kis gondolkozás idő után válaszoltam neki. De végül meglett így összekapva a cuccaimat el is indultunk Nano szobája felé. Próbáltam megjegyezni az utat, hogy ne tévedhessek majd el. Nanonak is gondot okoznék ezzel. Amint oda értünk a szobába, Nano kinyitotta az ajtót majd be is léptünk. Körülnéztem a szobában. Szebb mint az én szobám volt. Leültem az ágyra, majd később hátra dőltem az ágyon,és csak a plafont tudtam nézni. Kicsit kifújtam magam, mert azért eléggè elfáradtam.
|
Szomorúan sóhajtottam mikor Nano nem akart velem játszani, de nem tudtam én se sokáig szórakozni, mivel hatalmas robbanás rázta fel a környéket, és ahogy a levegőbe szimatoltam éreztem, ahogy valami ég elég rendesen, ezért felpattam az ágyról és elkaptam Nano kezét, odamentem az ablakhoz és kinyitottam.
-Gyorsan pakolj össze pár cuccot... -siettettem a fiút, aki azt se tudta merre hány méter, de csak lökdösrem és piszkáltam, amíg nem engedelmeskedett, persze segítettem neki gyorsan összedobni a szekrényből néhány dolgot, majd újra az ablakhoz rántottam. Éreztem, hogy sejti mire készülök, de erre csak elvigyorodtam."Hát most meg fogsz lepődni" - gondoltam magamba, majd hirtelen lendülettel felkaptam Nanot a hátamra és kiugrottam az ablakon, nem voltam valami erős, de átugrottam egy közeli fára onnan a földre, majd elhasaltam. Ekkor lehetett látni, hogy az épület elég szépen megrongálódott, és rögtön hozzánk siettek emberek, hogy mennünk kell, amire én csak bólintottam és Nano kíséretében felszálltunk a buszra és elhagytuk az égő helyet.
|
FIgyeltem, ahogy a macska az ágyon kezd ugrálni. Hát... jó. Amikor arra kért, én is menjek és próbáljam ki, egyszerűen megráztam a fejem.
- Nem hinném, hogy ez nekem való. - Kicsit rámosolyogtam, majd leültem valahova és a kezembe vettem egy újságot. Fellapoztam és azt kezdtem olvasgatni, amíg Neko az ágyon szórakozik. Nem voltam az a játékos fajta, az az igazság. Így csak a tekintetemmel figyeltem néha Nekot, hogy az ágy vajon egyben marad-e...
|
Mikor közelebb lépett hozzám kicsit lekonyuló fülekkel vártam hogy mit is akar csinálni, bár szerencse, hogy macskáknál ez a fül tartás lehet a félelem miatt, de akár a jele is lehet a támadásnak, így nem lehet eldönteni, de mikor éreztem hogy megsimogatja a fejemet, meglepődtem és hirtelen felfelé álltak a füleim. Azonban engedélyt kaptam, hogy belefeküdjek az ágyába, ami nálam hasznos volt, feltéve, ha aludt már benne, mert így szagról bárhol bármikor megtalálom, bár mondjuk a simogatás is elég volt, de ezt figyelmen kívűl hagyva beugrottam az ágyra és fel-le gurultam rajta.
-Aaahh olyan jó érzést... gyere próbáld ki te is... -mondtam mosolyogva, miközben felé tartottam a kezemet, hogy csatlakozzon.
|
Nem tudtam, hogy kéne erre reagálnom. Mintha tényleg valami macska lenne, vagy földönkívüli, aki most lát először szobát és ... ágyat. Pillanatokkal később az ágyamban találtam Nekot. Összehúztam egy pillanatra a szemeim, majd figyeltem, ahogy felkel. Picit elmosolyodtam, majd közelebb léptem hozzá és ezúttal tényleg megsimogattam a fejét.
- Semmi baj, Neko... nyugodtan visszafekhetsz. - Húztam vissza a kezem és tovább fürkésztem a macska fiút. Kicsit... kezdtem megkedvelni. Olyan kis tudatlan és ártatlan és... macskás...
|
-Ah... nem, nem fájt...-mondtam és zavaromba megdözsöltem a tarkómat, mikor előre engedett egy pillanatra megálltam mint ha nem tudnám mit kéne tettem aztán beléptem az ajtón és körbe forogtam, majd csodálattól csillogó szemekkel és hatalmas mosollyal néztem Nanora.
-Wooaaa, ez hatalmas, ahhoz képest ahol eddig voltam... és kényelmesebbnek is tűnik...-mondtam majd szinte gondolkozás nélkül belevetettem magamat az ágyba hassal és elő jöttek a macska füleim és farkam is. "Nos ez nem teljesen igaz, a valódi otthonba, nagyobb a szobám és aludhatok másokon.. de nem baj hogy ezt nem tudja" - gondoltam magamban, aztán eljátszottam, hogy éppen most jövök rá mit tettem és lepattantam az ágyról, mint ha valami tilosat tettem volna és hátravont fülekkel néztem a földet.
-Bocsánat... elkapott a hév
|
Nem válaszoltam a kérdéseire, hisz odaértünk a szobához. Ahogy lefejelte a hátamat, meglepve hátranéztem rá a vállam felett.
- Semmi gond... nagyon fájt? - Érdeklődtem, de közben az ajtót is kinyitottam. Félreálltam az útból, hogy előre mehessen, ekkor érkeztek a kérdései.
- Nincs semmi, ne aggódj, csak menj már. - Aztán rámosolyogzam kicsit. Mégis mi lett volna a szobában? Max a széthagyott ruháim az ágyon, meg egy zenei CD, más nem. Beléptem én is, majd becsuktam magam mögött az ajtót.
- Hát, ez lenne a szobám... nem túl nagy, de épp elég nekem. - Közöltem, majd elnéztem Neko felé.
|
Örültem hogy Nano elvisz a szobájába, mert így nem csak hogy a hely egy részét megismerem, de a szobák felépítését is nagyjából szemügyre tudom venni. Figyeltem ahogy kinyitja az ajtót, és kicsit távolságot tartva elkezdtem követni. Folyókon haladva én szökellve mentem utána, mint ha nagyon jó kedvemben lennék.
-Messze van? Ott vagyunk már? - kérdeztem kíváncsiskodva, de ekkor Nano megállt egy ajtó előtt, én pedig pont oda szökeltem, így finoman de megfejeltem a hátát, ezért a homlokomat fogva léptem hátrább.
-B...bocsánat... nem figyeltem... -szabadkoztam mikor Nano nyitotta ki az ajtót.
-Bemehetek? Biztos hogy bemehetek? Nincs bent valami ami megesz majd ugye?
|
[20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
