[70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
-Hé, azért sámlira nincs szükségem...-puffogtam egy kicsit de közben haladtam Shiki mögött az ajtó felé, mikor mondta ötletnek hogy menjünk sétálni rábólintottam, végül is rámfért egy kis kiruccanás, hogy ne az iskolában legyek, hiszen itt már szinte minden fele jártam már.
-Ah volt egy olyan érzésem hogy nem vagy sikárotos zaklató, bár lehet csak rossz ember ismerő vagyok de ez majd kiderül, maximum kikapcsol az agyam és felkelek más mellett pánikomba...-mondtam kicsit elviccelve a betegségemet, aztán egyszerűen gyengédebben hátba csaptam Shikit.
-Nem kell kabát, nem vagyok az a fázós típus, bár ahogy láttam esőre áll az idő, de szeretem az esőt és a hűvöset...elég nekem ez a pulcsi is...-mondtam majd elrángattam a pulcsim zsebéből egy sálat és a nyakamra tekertem ezzel készen állva hogy bevessük magunkat a természetbe.
//folyt -> Park//
|
 -
-Nem én vagyok túl nagy! Neked viszont elkéne egy sámli...-indulok el az ajtó felé kuncogva.
-HÁt nem tudom... Bionyos kereteken belül? Hajajj, ez igen nehéz feladatnak bizonyul... -sóhajtok nagyokat, majd megállok, és Shun felé fordulok.
-Ne maradjunk itt...Kezd melegem lenni...Tudod, én inkább télies fazon vagyok, a hideget jobban bírom...Különben is, mi az hogy behemót?! Nem vagyok ám olyan nagy... Felállnál az egyik padra, máris magasabb lehetnél nálam. -mosolygok le rá.
-Elmehetnék sétálni. Nem kell félned, nem vagyok az a sikátorba rántós pedofil...- "végülis én csak elfenekelni szoktam a rossz kisfiúkat...." -teszem hozzá magamban, és ez a gondolat hatalmas vigyort ébreszt az arcomon, pláne mikor beugrik az a hang, ami Shintől származott, mikor rácsaptam a hátsójára. Haha!
-Öltözz fel előtte, nehogy megfázz...Elkísérlek a szobádhoz, ha gondolod.
|
-Hát én se mindig örülök neki, mivel van hogy valami olyan teszek ami nem valami hát jó dolog...de nem tudok vele mit tenni, így eltűröm a dolgot, ha szólnék az okról valószínűleg nem taníthatnénk, az nem volna jó, unalmas lenne az életem, nem találkoznék egy behemótokkal mint te...-mondtam neki vidáman, ami tőlem megszokott volt, majd mikor feltette a félreérthető kérdést azzal a mosollyal egy pillanatnyi vörösség futott végig az arcomon, majd megköszörültem a torkomat.
-Nos csinálhatunk valamit, de az a valami egy bizonyos kereten belül legyen... mit szeretnél csinálni? - kérdeztem tőle kíváncsiskodva, miközben leugrottam az asztalról és odasétáltam hozzá, bár fel kellett rá kissé néznem az biztos.
-Gyorsan mond, mielőtt megfájdul a nyakam a magasságodtól...-viccelődtem Shikivel miközben picit kinyújtottam a nyelvvem ezzel is jelezve hogy csak szórakozom.
|
Nagyokat bólintva hallgatom Shunt.
-Értem, nos én sosem vágtam az ilyen témákat... -ráharapok az ajkamra, és a fogaimmalide-oda döntögetem a piercingem.
-nem tudom te mennyire szeretnéd, ezért nem mondhatom, hogy remélem minél előbb elmúlik. Nem tudom te hogy állsz a dologhoz, én nem örülnék, ha egyszer csak még ébren lennék, aztán pukk, sötétség, és valahol, valamikor, valakivel felkelnék... -vonom meg a vállam.
-Na jó, sensei, én kezdek unatkozni...-lököm el magam a zongorától, majd Shun elé sétálok.
-Csinálunk valamit? -teszem fel az enyhén félreérthető kérdést, miközben még villantok hozzá egy elragadó mosolyt is. Ami...hát igen, inkább volt perverz, pedig valójában nem szándékszom semmi olyasmit csinálni...A végén összetörném.
|
-Shiki, örvendek, ugyan semmi gond...-mondtam miközben kezetráztam, de aztán elengedtem mikor azt mondta én hogy kerültem ide majd a mellkasomon összefonva őket dobtam fel magamat a tanári asztalra és aztán a hátam mögé helyeztem őket és a plafont néztem.
-Hm... nem tudom, vannak óra, nap, percnyi kieséseim, elméletileg elájulok és alva járok, ezt mondták az orvosok, valószínűleg a baleset miatt, valami traumatikus mellékhatás féle... nem tudom addig mit csinálok de aztán egyszer csak magamhoz térek valahol... nem tudok ellene mit tenni, orvosok szerint előbb vagy utóbb elmúlik, gyógyszert nem szednék rá...-magyaráztam Shikinek hogy miért is vagyok szerintem itt, abból kiindulva hogy Kaitoval beszéltem eddig most meg itt vagyok egy tök idegennek, valószínűleg ez történhetett.
|
Elmosolyodom a csillogó szemeit látva. Bár gitározni sem tudok, azért a másik fele viccesebben hangzott. Elájulnak tőlem... Hát még nem találkoztam olyan sráccal, aki elájulna tőlem, mert dalolászom neki egy kicsit...
Az alsó ajkam kezdem harapdálni, pontosabban a benne lévő piercinget.
-Hmn...Hogy meséljek? Ja igen...-valójában már bemutatkoztam, de...nem neki. Nem, nem nem...
-Shiki Kirishima vagyok. Sajnálom, hogy nem mutatkoztam be...-csak hát kissé sokkos állapotba kerültem. Én kérek elnézést.
-Hát nem tudom...-húzom el a szám. Mit akarok tudni?... AZT HOGY HOL VAN SHIN. De valószínűleg erre egy darabig nem kapok választ.
-Valójában...Nem voltam ám egyedül... Szerinted te, hogy kerültél ide..? -kíváncsi vagyok mit mond, hogyan, és mióta van itt... Ez kezd egyre érdekesebb lenni.
|
A részvétem szó hallarára kicsit szomorúbb mosolyra húztam a számat mivel elég sokszor hallottam már, így már nem igazán volt erőm reagálni rá semmit sem, de szerencsére az újdonsult beszélgetőtársam terelte a témát, mikor mondta hogy nem tud énekelni egy picit felcsillantak a szemeim mivel szerettem a kihívásokat, bárkiből jó énekest lehet csinálni.
-Ah ah.. ne aggódj, bárkiből jó énekest tudok varázsolni, bár nem valószínű hogy megélhetést biztosító hangot tudok neked varázsolni, de ha esetleg romantikus gitározásba fognál, akkor tudsz majd mellé énekelni és elájul tőled bárki, ne mit szólsz? Hát nem csodás terv? - mondtam mosolyogva, mikor mondta hogy meséljek valamit az államat az egyik tenyerembe helyeztem, míg a másikba tartottam a könyököm és félre billentett fejjel kezdtem el gondolkozni, miközben leugrottam az asztalról és fel s alá kezdtem el járni.
-Hm hm...mit meséljek? Mire vagy kíváncsi? Ah bár inkább mesélhetnél te, hogy hívnak? Miért vagy a zene terembe egyedül?
|
Magam elé meredek, aztán megvakarom a tarkóm. Felállok a székről, és megint a zongorának döntöm a csípőm.
-Értem..Sajnálom...Részvétem...-karba teszem a mellkasom előtt a kezeim, majd Shun-ra nézek.
-Tehát sensei, mi? Kívánja, hogy...Magázzam? -kérdezem kissé pofátlanul, de most annyira nem izgat a dolog. Túlságosan lefoglal ez a Shin téma. Annyira...fuh...Zavaros az egész. Az előbb még itt volt. Megérintettem, beszélt hozzám... Lehet pszichológushoz kéne mennem. Ez már nem normális.
-Előre szólok, nem nagyon tudok énekelni...Csak...Picit...-vonom meg a vállam, majd a dzsekim zsebeibe teszem a kezeim.
-meséljen valamit sensei...-úgy látom elszomorítja a téma, így lehet jobb lenne, ha nem faggatóznék tovább.
|
Én is annyira le voltam sokkolva amennyire ő, mikor közölte hogy valaki a halott testvérem nevén mutatkozott be neki. Nos eszembe jutott hogy valaki direkt akar szivatni tekintve hogy én vagyok itt a legfiatalabb tanár de ez már akkor is túl sok. Ökölbeszorítottam a kezemet, majd odamentem az egyik padhoz és leültem annak a tetejére, aztán a lábamat lógatva néztem ki az ablakon.
-Sajnálom, akkor valaki nagyon átverhetett, az én testvérem meghalt, Akibara Shin volt, de ő már nem él és nem is fog visszajönni... ikertestvérem volt... a balesetig... úgyhogy nem tudom kivel beszélgethettél... egyébként én leszek az ének tanár vagyis vagyok az énektanár a suliban... bár nem tudom mikor fogok órát tartani..-mondtam zavartan dörzsölve a tarkómat de ezzel is próbáltam elterelni a gondolataimat a baleset emlékeiről.
|
Még a szám is tátva marad az új információk miatt. M-Mi az hogy...Meghalt...? Ez lehetetlen, az előbb meég ő kapaszkodott belém most meg.... Nem...Nem értem.-Bocs...-hátrálok egy darabig, egészen a tanári székig, majd szinte belezuhanok az ülő alkalmatosságba. Beletúrok a hajamba, és kezdek nagyon összezavarodni. -Ne haragudj, de nem igazán értem miről beszélsz.. Már majd.em félórája egy fekete hajú fiúval beszélgettem... -meg egyebeket csináltam de azt inkább nem említem meg neki. -...Aki Akibara Shin néven mutatkozott be nekem. És mi az hogy...Meghalt? Nem értem... -most hogy jobban megnézem, a srác tényleg hasonlít Shinre..de még sem ö az. Megdörzsölöm a szemeim. Lehet neki ez képessége? Valamiféle hallucinogén cuccot bocsájt ki magából, és ezért nem őt látom? Valaki magyarázza el mi van!
|
-Shin? - kérdeztem vissza meglepődött arccal, miközben az ismeretlen fiú felé fordultam. Meglepődtem hogy tudja a testvérem nevét, amikor ő már egy ideje nincsen köztünk, ezért elkomorodott az eddig vidám arcom és szomorúan pillantottam a földre miközben a felsőm kapulnijának a madzagjával babráltam.
-Ismerted a testvérem? Honnan tudod a nevét? Ahm...ha barátok voltatok akkor ahm... sajnálom, de ő elhunyt néhány hónappal ezelőtt...-mondtam neki teljes komolysággal és lehangoltsággal, de azért érdekelt, hogy honnan ismeri a testvérem nevét, de ekkor jutott eszembe, hogy én se mutatkoztam még be ezért gyorsan korrigáltam a dolgot és felé nyújtottam a kezem.
-Ahm Akibara Shun vagyok...Shin az ikertestvérem volt... egy autóbalesetben hunyt el...az én hibám volt bocsánat ha barátok voltatok...
|
Nyúlok Shin felé, hogy elkapjam a mancsát. Nehogy már visszazárkózzon, mikor elmulasztottam neki a villámlást! Ekkor azonban még egyet dördül az ég, és a kisfeketeség már is a karjaim közt landol. Hmm..Igen ez tetszik... Egy gyengéd mozdulattal, megsimítom az arcát, letörlök néhány könnycseppet, és magamban szidom a hülye fejem, amiért nem tudtam kordában tartani a képességem, és ráijesztettem Shin-re. Megint az ablakra nézek, meglehetősen bosszús arccal, aztán vissza Shinre, hogy megnyugtathassam, de mire nyúklnék az álla alá, hogy megemeljem a buksiját, egy teljesen másik fiút tartok a karjaiban.
-Mi a....? -nézek vissza rá ugyanolyan döbbent arccal, amilyennel ő rám, ekkor ellép tőlem, és még engem von kérdőre!
-Te több magyarázattal tartozol nem gondolod? Ez nem volt szép húzás Shin... Különben is...Hogy csináltad? Az előbb még....Más voltál....-teljesen elképedek, mert hát valljuk be nem sűrűn lát az mber ilyet...
|
Óvatosan leszedtem az övemet a kilincsről mikor már hallottam hogy a vihar enyhülni hallatszik, majd lassan kinyitottam a szekrényt de nem Shiki kérésére, viszont mikor láttam hogy ott áll előtte visszacsuktam volna ha nem jött volna még egy utolsó hangos dörgés, amire összerezzentem és sajnos a testem úgy döntött ellentmond nekem és így kiugrottam a szekrényből egyenesen Shikire és belekapaszkodtam a felsőjébe. Bosszantó volt, zavarba ejtő, hogy ilyet tettem, nem akartam itt lenni, ezért úgy döntöttem itt volna az ideje annak hogy én elmenjek egy időre aludni. Jobb ha nem engem lát ilyen könnyekkel áztatott arccal, bár Shunnak nem fog tetszeni a dolog az biztos, de jobb így. Hiába tudok Shunról ő nem tud az én létezésemről, de így legalább megtudom őt védeni, bár ez esetben ő véd meg engem. Úgyhog ébredj...
Lassan kinyitottam a szememet és ekkor láttam hogy valakibe kapaszkodok elég erőteljesen és kapar a torkom is. Eh? Kiabáltam volna, mi történt? Felnéztem és mikor feltűnt hogy ő nem Kaito hátraugrottam és körbe-körbe mozgattam a kezeimet olyan varázslós harci pózba, mikor éreztem hogy valami csiklandozza az arcom így odatettem a kezemet és letöröltem. Könnyek voltak, eh...mit tett velem ez a melák, amiért könnyezek és nem emlékszem...fáj a hátsóm is...c...csak nem?
-M....mi a fenét csináltál velem és ki vagy te? - kérdeztem tőle majd körbenéztem hogy hol is vagyok pontosan, ekkor esett le hogy ez a zeneterem, amire egy pillanat alatt felcsillant a szemem és elkezdtem körbejárni.
-Woaa...ez hatalmas ez a terem... és jó a hangzása is... szuper...
|
Nem biztos hogy Shin hallotta, de galád mód kuncogni kezdek. Felállok a székből és az ablakhoz lépek. A hideg üvegre teszem a kezem, és az égre nézek. Érzem hogy a chipek a testemben kezdenek csípni, melegedni, de most figyelmen kívül hagyom, és igyekszem megszüntetni legalább a dörgést. Hirtelen megfájdul a nyakam, egyből oda is kapok. Ès íme, már is besült az egyik chipem. Viszont már nem villámlik. Elmosolyodom, és a szekrényhez lépek.-Shin-chan...Gyere ki...Kérlek...-kéérem halkan , miközben a nyakaman dörzsölgetem. -Elmúlt...Már nem villámlik...
|
-Kizárt én nem jövök ki innen... ha kell leások N..n...narniába vagy bárhova... nem jövök ki innen, eddig is így vészeltem át, most is így fogom...meg a szexuális zaklatásaid után.... szinte biztos lehetsz benne hogy nem megyek a közeledbe ismét...maradj tőlem távol...megleszek nélküled is...-közöltem a fiúval, bár a hangom eléggé remegett, nem csak a félelemtől éreztem hogy a sírás határán vagyok és ha akartam ha nem elő akart jönni. Utálom az ilyen pillanatokat, ha emlékeznék hogy mi váltotta ezt ki régen túltudnám tenni magam rajta de egyáltalán nem emlékszem rá és ez baj. Összekuporodtam a sarokba, és felhúzott lábaimat átkarolva helyeztem a térdeimre a fejemet és próbáltam olyan csendes lenni amennyire csak lehet, mert féltem hogy ha rájön hogy én itt sírok a sarokba rám ront és megint belemászik a szvérámba. Ha eddig is kibírtam msot is kifogok, próbáltam magamat vígasztalni ezzel a gondolattal.
|
Végre fellélegezhetek. A fülemhez nyúlok, és megtapogatom rajta a piercingeket. Mindegyik meg van, egyet sem sikerült kiszakítania, bármellyire is szerette volna. Értetlen fejjeé nézek a szekrényre, majd a koppanásokra amik a villámok után hangoznak el. A villámok olyan "ritmusban" dördülnek el, ahogy a fájdalom lüktet a fülemben, szóval szinte megállás nélkül, kisebb nagyobb szünetekkel, mikor épp nem olyan durva a fájdalom.
-Hey Shin-chi...-szólok a szekrény felé a fülemet dörzsölgetve. -A vihartól ijedtél meg? -kérdezem értetlenkedve, a szekrényhez közelítve. Érdekes...A nagyfiú beparázott a vihartól...Szegény.
-Ha nem tépsz meg, sokkal előbb elállna a vihar is...-húzom el a számat, visszaülve a tanári asztalhoz. Az ablak felé nézek, és fiygelem ahogy peregnek rajta az eső cseppek.
-Elállítom, ha kimászol onnan...
|
Elengedtem a fülét mikor meghallottam a vihar hangját, egyre hangosabban zengeni, gyönyörű hang volna ha nem tartanék tőle ennyire, már nem is emlékszem mi okból váltódott ki belőlem ez az érzés, de azóta félek attól a hangtól, így egy hangos dörrenésnél lepattanram Shikiről, most már nem érdekel, hogy orra estem. De védtem a csuklómat biztos ami biztos, majd gyorsan felkeltem a földről és a sarokba álló szekrényhez siettem és bemásztam oda. Azt nekem tartották fent vagyis Shunnak hogy eszközöket rakjon bele, hangszereket, de még üres volt, így tökéletes volt számomra. Nem tudtam miért volt ilyen az ajtó, de belül is volt kilincse, így fogtam az övemet és rátekertem a kilincsre hogy ne tudjon Shiki bejönni és én se tudjak kimenni, de akárhányszor dörgött egyet az ég a hátam nekiütődött a szekrény falának, így kisebb visszhangként végigfutott a termen. Fenébe is az időjárásba, miért ilyen ökörrel hozott össze a sors aki vihar kutyuló, ennél még Kaito is jobb volt. De csak magamban mérgelődtem és próbáltam lenyugodni de éreztem hogy az egész testem remegett a hangtól.
|
Ahogyhúzni kezdi a füleim, kikerekednek a szemeim, és bár már nagyon régi az összes, és begyógyultak, sikerült úgy megszorítani a piercingeket, hogy azt hittem kiszakadnak a helyükről. A fájdalom most még is rosszabb volt, mint mikor szúrták őket, és nem sokára bele is csap egy közeli fába egy villám. Hatalmasat dörrent közben az ég, még az ablakok is beleremegtek. Az ablak felé fordultam, már csak a derekát tartottam a fiúnak. Megint dörög az ég, az eső is zuhogni kezd.
-Au te vadállat, kitéped a fülemből a piercingeket a te füledbe operálom vissza őket! -morranok fel, és minnél inkább szorítja a füleim, annál hangosabban dörög az ég.
-Eressz!
|
A hirtelen pozíció váltáskor próbáltam volna keresni a menekülési irányt, de bármerre is mentem volna tutira ráestem volna a kezemre, ami nem lett volna kellemes, következő pillanatba meg átölelt. Nem elég hogy az intimszvérámba tolakodik ez már túl sok, valóban túl sok. Arról nem is beszélve, amit mondott, még hogy engem akar büntetni, hogy gondolja ezt, hogy merészeli. Még csak tanárként se tekint rám, bár bosszantó, de annyira nem. Shunt biztosan depresszióba tolná, de bánom is én, annak hisz aminek akar, csak hagyjon békén. Kinéztem az ablakon a felhőkre, ami nyugtalanító volt számomra, de nem hagyhattam hogy így rám mászon ez a melák, ezért eltoltam magamról annyira hogy a kezemmel elérjem az arcát. Végigsimítottam rajta a kezeimet, majd a fülére helyeztem őket és eléggé erőteljesen elkezdtem őket húzni, hogy elengedjen. Elegem volt. Bár láttam hogy elég sok minden lóg ki a füléből. Helyes fájjon csak neki jobban, így náha ott fogtam meg ahol valami fém volt.
-Azonnal engedj el, vagy mindent kitépek a füledből....és engedj el...-parancsoltam a fiúra miközben próbáltam neki minél több fájdalmat okozni, eléggé pipa voltam, hogy ne hagyjam abba még akkor se ha a vihar eléggé hangossá válik, akkor majd kitalálok valamit, csak hagyjon már békén.
|
Döbbenten nézek le rá arra a bizonyos hangra, amit tőle pont nem vártam volna, majd felnevetek. Megsimizem a hátát, amjd a hóna alá nyúlva felültetem az ölemben, és átölelem őt úgy, hogy a karjait a testéhez szorítsan.
-Shin-chan ne légy ilyen morcos... -duruzsolom vigyorogva. -A tanárom vagy? Tudod ez nem sokban változtat a tényeken... Aranyos vagy, és keres segged van, így hát hihetelenül nagy élmény téged elfenekelni...-a vállára támasztom az állam. - Jobb ha megszokod a büntetést, mert ha rossz vagy, mást nem nagyon tudok tenni... -elmosolyodom, majd a fenyegetésére megint csak kuncogni kezdek, és csak egy kézzel szorítom magamhoz, másikkal megbökdösöm az oldalát. -Shin látod te mi van már kint? Csillapodj. Az időjárás a hangulatodtól függ...-pillantok ki az ablakon, majd megint felnézek rá, bár onnan a válláról csak az állát és a nyakát látom.
-Sőt...Inkább az én hangulatomtól...Szóval viselkedj...-ölelem át megint mindkét kezemmel.
-mellesleg...A félreértések elkerülése végett... Igen is tetszett a dalod... És amikor bejöttem és énekeltél...Na az is szép volt. Illik hozzád a stílus.
|
[70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
-
