[61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
Igaz nem volt hova menni, mivel még az erdőbe voltunk. Innen messze volt a barlang amiről én tudtam, fák nem takartak olyan sokat, nem maradt már választás mint futni. Erre gondoltam, de mielőtt kimondtam volna Minori elkapta a kezemet, egy pillanattal később én viszont, majdnem a nyakába ugrottam, mivel egy eső csepp gurult végig a nyakamon, ezért elkaptam a hátát és odabújtam, immáron a víz félelemtől előkerült macska füleimmel és farkammal.
-Addig biztos...nincs mese fussunk valahova... hova indultunk az előbb? Elindultunk valahova nem? Messze van? - kérdeztem kicsit aggódva miközben a fák lombjait figyeltem hátrahúzott fülekkel, mint ha arra készülnék hogy az összes esőcseppet elakatom kerülni akrobatikus mozdulatokkal.
|
Hmm, szóval neki sincsenek _már_ céljai. De azért amit mesél, az nem valami szívderítő tény. A szülő-gyilkosság szerintem nem buli, de nem adok hangot a véleményemnek. A szavaira felpillantottam, majd közelebb léptem hozzá.
- Mégis hova menjünk? - Sietni-sietni, de hova? Valami esőtől védett hely... mivel még nem értünk ki az erdőből, így nem nagyon volt ötletem, hova menjünk. Viszont megfogtam a karját, hogy ne veszítsük el egymást. Odapillantok rá, majd körbe.
- Amúgy... az előbbire visszatérve. Én is örülök, hogy az első kategóriába tartozok. Legalábbis, amíg nem mondok ki egy szót, addig biztos, mi? - Nevetek fel, majd elmosolyodok. Szerintem az úgysem történhet meg, szóval... nincs gond.
|
-He? Céljaim? Alig ha, elértem azokat tizennégy éves korom körül...egy célom volt mióta az eszemet tudom és azt véghez vittem mikor megöltem az apámat, onnantól nincs más célom, mint szórakozni és sajnos én a sexben és a gyilkolásban találom meg ezt a szórakozást, milyen szerencse hogy te az első kategóriába tartozol nem a másodikba...-mondtam elgondolkozva Minorinak de valóban kicsit meglepődtem a kérdése viszont beleszimatoltam a levegőbe és éreztem hogy egy kicsit megváltozott az erdő, ez olyan eső előtti illat.
-Aahmm...siessünk vagy bújjuk be valahova...mindjárt esni fog...-közöltem egyszerűen Minorival mivel annyira elmacskásodtam hogy megmaradt bennem a víz ilyen formájának az utálata, utálom az elsőt és mivel nem vagyok most hal még a tavakat és más egybefüggő víz tömegekkel se vagyok puszipajtás
|
Elgondolkodtam a szavain, majd ártatlan, angyali arccal reagáltam le.
- Legrosszabb esetben itt nyiffanok ki, de valamiért nem zavar. - A vállamat is megrántottam kicsit, majd a kezeimet zsebre dugtam és úgy haladtam előre. A kérdésre álltam csak meg, de nem agyaltam túl sokáig.
- Jobbra. - Legalábbis azt hiszem. A fiúra néztem, majd ha jött, akkor mentem is tovább. Egyébként, tényleg nem zavart volna, ha hirtelen meghalok. Nem voltak céljaim, amiket meg akarok valósítani és tulajdonképpen nem is akartam semmit... jó, ez ugyan az. A földet kezdtem figyelni.
- Elég gáz... - Fejeztem be a gondolatmenetet hangosan, amire meglepődtem. Nekora pillantottam, majd félre, zavartan. - Izé. Csak elgondolkodtam... neked vannak céljaid az életben? - Ha kiderülne, hogy még Nekonak is van valami célja, akkor tényleg elég idiótán érezném magam.
|
-Nos azt hiszem igazad van, vagyok elég erős hogy megvédjelek téged és magamat is, de... mi van ha egyszer csak eltűnök, te pedig egyedül eltévedsz a sötét, gonosz erdőbe, ahol lehet még farkasok is vannak? Lehet hogy megtudlak védeni, de soha nem mondtam hogy vagyok olyan jó hogy meg is tegyem..-mondtam aranyos mosollyal az arcomon Minorinak miközben szökelltem tovább vele.
-Nos akkor merre? Jobbra vagy balra? Mert én nem tudom az útat, csak hogy tisztázzuk ösztönösen jöttem ide és mivel nem vagyok állat formába, csak az erdei tündérek tudják a kiutat...-mondhattam volna hogy isten tudja, de mivel nem hiszek benne még a szónak a kimondásától is ráz a hideg, ezért cseréltem át valami viccesre és kiváncsi tekintettel várom hogy Minori merre óhajt menni.
|
Viszonoztam a kézfogását. Persze, attól azért tartottam, hogy mi van, ha tényleg beleszeretek valakibe és kimondom a tiltott szót... mert... szóval... félek, hogy hogyan öl meg. Félrenéztem ezen agyalva, majd vissza előre. A szavakra elgondolkodtam.
- Amíg veled vagyok, addig nem félek. Te erős vagy és biztos meg tudsz védeni mindkettőnket. - Néztem el felé, de a sunyi mosolyát már nem láttam. Én viszont halál nyugodt voltam, még rá is mosolyogtam.
|
Őszintén meglepődtem hogy belement az egyezségembe Minori, nem számítottám rá hogy ő is annyira kerüli az érzelmeket mint én, tudtam hogy nem szimpatizál velük, de hogy valaki egy hullámhosszon legyen velem, nos olyan eddig még soha nem volt azelőtt. Ezen felnevettem egy hangosabbat, majd elkaptam Minori kezét és megráztam.
-Legyen legyen áll az alku...-mondtam vidáman, majd elengedtem Minorit ő pedig elindult az egyik irányba.
-Ahm biztosan tudod merre van a kiút? Elég nagy hely ez, még ha nem is tűnik nagynak... ha eltévedsz kénytelenek leszünk itt éjszakázni...-mondtam sunyi mosollyal az arcomon, persze ezt Minori nem látta mivel a háta mögött sétáltam, vagyis pontosabb kicsit rugózva a lábammal ugráltam, szökelltem utána
|
Az ötletre eléggé meglepődtem. Fogadás, mi?
- Inkább ölj meg. Nem akarok... olyan lenni. - Szerelmes és nem normális. Az érzelem csak nyűg. Nem akarok kötődni senkihez és nem akarok örök hűséget fogadni, mikor a vége úgyis csak árulás lesz. Megrázom a fejem a gondolataimra, amolyan "nem nem nem"ként. Nem akarom ezt. És hallva, hogy ő is hasonlót kér tőlem, bólintok.
- Rendben. Gondolkodás nélkül megteszem. - Komoly a hangom, ahogy a tekintetem is. Legalább így tudom, hogy kölcsönösen számíthatunk egymásra, ha óriási nagy baromságot készülnénk tenni. Vagy valami ilyesmi.
A továbbiakat nem nagyon kommentálom. Továbbra sem ijedtem meg, meg tudom védeni magam. Körbenézek, majd a fiú mellé lépek.
- Én nem erőltetem, de örülök, ha egy kicsit még élvezhetem a társaságod. - Vonok vállat egy kisebb mosollyal, miközben elindulok lassan, ráhagyva a döntést, hogy velem tart-e.
|
-Nocsak meglepő hogy egy személy egyetért velem...de erre tegyünk fogadást... mit szólsz? Ha valaha, valakinek kimondod azt a szót, nem csak viccből, de azért mert komolyan gondolod, akkor hm... mit szeretnél? Bűntetést? Vagy ajándékot? Ami engem illet, ha valakinek, valamiért kimondom ezt a szót és netán úgy esne a dolog hogy nem hazudok, ölj meg... -kezdtem bele a mondandóm először meglepve, majd átment a hangsúly egy sunyi, játékos hangnembe, majd a végén, mikor a rám vonatkozó rész jött teljesen komolyan mondtam, amit mondtam. Nem akarok ilyen érzéseket táplálni bárki iránt és viszont se, minden szeretetnek az életembe az volt a vége hogy megerőszakoltak vagy vertek... ez nem hiányzik... sóhajtottam egyet a gondolatra, majd a nyújtózkodtam egyet.
-Amúgy nem ijesztgetésnek szántam, teljesen komoly volt, jelentettek több erőszakolót is a rendőrségnek, akik a környéken vadásznak, nem csak nőkre, és nem tudom néztél-e tükörbe, de te pont az aranyos megerőszakolnivaló kategória neves képviselőjének számítasz...-mondtam neki kicsit komikusan eljátszva hogy "ejnye de hát igazat mondat" hangsúllyal. Direkt fogtam viccesre a dolgot, majd ásítottam egyet, aztán csak vállatvontam Minori utolsó kérdésére.
-Nekem mindegy, azt se bánom ha magamra hagysz, bár ha akarod hogy menjek megyek... nincs jobb dolgom...egyelőre.
|
A tekintetemmel követtem, ahogy elkezd öltözni. A szavaira meg elvigyorodtam.
- Nyugi, nekem sem kellenek felesleges érzelmek... és sosem fogom kimondani azt a szót. Nem csak neked, de másnak sem szándékozom... - Vontam meg a vállam, ekkor kaptam meg tőle a ruháimat. El is kezdtem öltözni, de a szavai annyira nem hatottak meg, legalábbis nem ijedtem meg.
- Most ijesztgetni próbálsz? - Néztem fel rá, majd felálltam és úgy bújtam bele a nadrágomba, végül be is csatoltam az övet.
- Most merre? Én szívem szerint visszamennék a koleszba és bebújnél az ágyba pihenni. - Meg melegedni. Bár Neko remekül elintézte, hogy ne fázzak, de annak csak addig volt hatása, amíg együtt voltunk.
|
Hihetetlen gyorsan túltettem magam a kezdetleges pánikomon, mivel felkeltem a földről és elkezdtem felöltözni, mivel most nem volt magasabb a testhőm éreztem a nyirkosságot az erdőbe, ezért a polóm után majd a pulcsim után nyúltam aztán a nadrágomat vadásztam össze az alsómat el is felejtettem bár az nem igazán zavart ha nincs rajtam, aztán a hajamba túrtam és kicsit sunyi vigyorral az arcomon néztem le Minorira.
-Ugyan miért akarnálak elüldözni, amíg kielégíted a testem és nem kezdesz el hisztizni érzelmek miatt, nem foglak megölni...de az első szeretlek hallatánál kénytelen leszek bántani amíg el nem felejted, remélem ezt felfogtad, nem vagyok az a jó cicus..-mondtam miközben végignyaltam az ajkaimon, azán összeszedtem Minori ruháit és odanyújtottam neki.
-Öltözz fel mert úgy hallottam járnak erre erőszakoló emberek...rajtam kívűl is...végén elkapnak és bam bam bam lesz a hátsódba..
|
Ahogy elkezdte a mondandóját, lassan elhúztam a szám. De ahogy megfordult, már halványan mosolyogtam. Igen, sejtettem, hogy így fogja befejezni a mondatát. Felpislogtam rá, majd az arcához nyúltam és megérintettem, végigsimítottam rajta.
- Ha el akarsz üldözni magad mellől, jobb, ha kitalálsz valami mást. Nem félek a haláltól. Tudom, hogy egyszer úgyis eljön... mit számít, ha egy kicsivel előbb, mint kéne. Úgysincsenek céljaim az életben, csak... csak úgy vagyok. De ne zavarj el magad mellől. - Még ha nem is vagyok szerelmes meg semmi. Azért a barátomnak tartom, tekintve, hogy régóta egy csapatban vagyunk. Most az, hogy lefeküdtünk... barátság extrákkal? Khm. Visszahúztam a kezem és úgy vártam Neko reakcióját.
|
-Talán ez az első hogy nem hazudok, de ijesztő mert új...nem volt rossz, de túl új... soha nem éreztem hasonlót mint ma, félek az ismeretlen érzésektől... nem hiszem hogy nekem találták ki a jó dolgokat...nem érdemlem meg őket...úgyhogy Minori...lehet jobb ha elkerülsz, mert bárki aki a közelembe van...-mondtam teljesen komolyan, majd egy hirtelen fordulattal Minorival szembe kerültem és egy még nagyobb lökettel fölé térdeltem, de nem ültem rá. - Mindenki meg hal...-fejeztem a mondandómat, miközben a vöröses szemeimmel Minori ijesztően szép kék szemeit páztásztam.
|
Ahogy elfordul tőlem, elhúzom a szám. Vajon rosszul csináltam valamit? De húz maga után, így szorosan hozzásimulok és úgy karolom át. Az ajkait érezve halványan elmosolyodok. De édes.
- Ijesztő? Ezt hogy érted? - Kérdem kíváncsian, a tarkóját, haját fürkészve. Aztán nyomok a tarkójára egy csókot és úgy várom a válaszát. Hogy lehet ijesztő az, hogy élvezte? Vagy... én voltam ijesztő? Azt nem hiszem. Ühm. Szóval várok és remélem, nem szúrtam el semmit.
|
Hangosabb nyögés kiséretében mentem el szinte egy időben Minorival, majd éreztem ahogy a mellkasomra dől, amire egy kicsit megszorult bennem a levegő mivel így is elég szaporán vettem, de annyira kifárasztott hogy a macska füleim és a farkam eltűnt, így újra emberi formában feküdtem a földön. Mikor a fülembe suttogott Minori összerezzentem mivel kirázott tőle a hideg, hiába nem macska fülek a füleim így is eléggé érzékenynek mondhatóak. Aztán átölelt és ledőlt mellém, bár én egy ideig még sóhajtoztam és az eget szemléltem, eléggé lefárasztott ez a hirtelen más érzés. Féltem hogy kötődni fogok Minorihoz pedig azt nem akarom az kapcsolathoz vezet és mindenki akivel kapcsolatom volt meghalt, nem vagyok valami szerencsés ilyen téren. Erre halkan sóhajtottam aztán hátat fordítottam Minorinak de hozzá bújtam miközben fogtam a kezeit amivel ölelt és felhúztam az ajkaimhoz és ott tartottam.
-Ijesztő...deh...igen...-válaszoltam végül a kérdésére őszintén, ami tőlem ritka volt, de most még is kicsúszott az amire gondoltam, bár ezt betudtam a fáradtságnak.
|
A hangját hallva elmosolyodok, majd az ajkaira tapadok, ezzel elnyomva mindkettőnk hangját. Így lökök még egy párat rajta, ezáltal én is a csúcsra érve, a fiúba élvezve. Ekkor szakadok el az ajkaitól, hogy halkan, de mégis felnyöghessek. Aztán ledőlök rá, a mellkasára, úgy kapkodok levegőért.
- Élvezted...? - Kérdezem halkan, szinte a sülébe suttogva, miközben újra átölelem, hogy megszeretgethessem. Végül pedig ledőlök mellé, onnan pislogok rá.
|
Hiába próbáltam leterelni Minorit erről a gyengéd útról nem igazán jött össze, továbbra is úgy folytatta a dolgokat, amikhez nem voltam szokra és mikor egyre jobban mozgott bennem éreztem hogy minden lökéssek közelebb érek ahoz hogy elmenjek, ami iszonyú ritka volt az esetembe, korábban nem volt ilyen érzésre lehetőségem, hiszen kivel lett volna, őrült emberekkel között csak össze a sors, de itt Minorival éreztem hogy lassan elérem a csúcsot és a saját határaimat is. Nyövéseim, nyávogással keverített nyögéseim szinte zengettek a tó partján és az erdőben de hiába próbáltam nem tudtam vissza fogni.
-Mii....één...aahh....el...nyaahhh...-ennyit sikerült kiböknök de remélem hogy Minori értette hogy mit akarok kihozni a mondandómból.
|
Igyekszek minél jobb lenni, mondhatni, a tőlem telhető legtöbbet nyújtani Neko számára. Szerenék neki emlékezetes perceket, pillanatokat okozni, és azt hiszem, ez sikerül is, mindenféle egoista beütés nélkül.
Látva, hogy élvezi, csak bátrabban kezdek el mozogni, bár a durvaságot továbbra is hanyagolom. Mozgás közben olykor hallatom a hangomat, kéjeseket nyögök, de közben próbálom még csókokkal jobbá tenni számára az élményt. Igaz, úgy érzem, nem bírom olyan sokáig, de próbálok addig kitartani, amíg ő. Az egész testemmel hozzá simulok, így a férfiassága a hasamnak nyomódik minden egyes mozdulatomnál, ezzel ingerelve őt.
|
Viszonoztam a csókot amit Minori lehellt az ajkaimra, hosszú volt, intenzív, olyan amit még ezelőtt soha nem éreztem. Hiába csókoltak már meg többen ez még is már érzés volt, valószínűleg mivel ő gyengédebben kezdett el velem játszadozni. A csók közben éreztem ahogy Minori mozgolódott a lábam között így sejtettem hogy mi is fog következni, bár meglepő volt hogy nem számítottam rá hogy ilyen gyorsan, ami meglepő volt, egyből belém hatolt. Megőrít egyszerűen megőrít, hol gyengéd hol nem, még ha nem is akaratosan, de tudtam hogy ez a tágítás karcsú volt, így valóban elérte amit kívántam kis mértékben fájt amit velem csinált, de ahogy megláttam a kivörösödött arcánt nem volt erőm megszólalni. Csak egy pillanatra a behatolás idejében megakadt a levegővételem, amit rögtön egy macskás nyögés követett, mivel szinte azonnal elkezdett mozogni lent, erre csak kinyújtottam a kezemet, amire Minori azonnal válaszolt hiszen a nyakamhoz hajult és azt kezdte el csókol, de hallottam a fülembe a kéjes nyögéseit hangosabban mint az átlag ember, ami meglepő mód fokozta nálam csak az élményt. Soha, de soha nem gondoltam volna hogy hasonlót fogok vala érezni, nem tudtam hogy féljek ettől a gyönyörtől, ettől a új érzéstől vagy barátságosan, megpróbáljam elfogadni, de ahogy éreztem Minori lélegzetét a fülemnél, mivel az csikizte a macska részemet és az is egy gyenge pontom így teljesen elvesztetem a fejemet, nem tudtam tovább gondolkozni. Elég gyakran sikerült kiadnom igen csak erotikus hangot, szinte midnent alkalommal mikor Minori kicsit erősebben lökött rajtam.
|
Láttam és hát na, hallottam is, mennyire élvezi, pedig nem csináltam semmi különöset. De... talán még senki sem volt vele ilyen gyengéd. Ezen elgondolkodtam, ekkor hallottam meg a hangját, így felnéztem rá. Halványan elmosolyodtam, majd odahajoltam, hogy hosszú, forró csókban részesítsem. Közben visszahúztam lentről a kezeim és elhelyezkedtem a lábai közt, majd a derekára simítottam. Az ajkaitól elszakadva pedig, egyből behatoltam, ami belőlem is kiváltott egy férfiasabb, hangosabb nyögést. Kipirulva néztem Nekora, majd meg is mozdítottam a csípőmet, nem várva az engedélyére, bár, úgy éreztem, hogy nem is bánja ezt. A nyakához hajolva nyomtam rá egy csókot, majd fokozni kezdtem a tempót,miközben félig át is öleltem őt. A fülébe nyögtem kéjesen.
|
[61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
