Név: Han Korosu (Koru)
Kor: 18 év
Beállítottság: Uke
Különleges képesség: Láthatatlanság; Képes a saját testét részben vagy egészben láthatatlanná tenni, sőt az általa megérintett tárgyakat és embereket is kisebb időre el tudja rejteni a kíváncsi szemek elől, viszont ez nem mindig működik vagy össze jön vagy nem, az is lehetséges hogy egy tüsszentés hatására az illetőnek eltűnik a keze, igazán kontrollálhatatlan képesség, de amint rá jön a használója hogyan is működik a trükk elég sok mindenre képes.
Külső jellemzők: Koru régen igen csak jó kondícióba volt, de mióta oda került, ahova, azóta egy összetört, gyenge mondhatni kisfiús alkata lett. Sötét, hosszú ruhákban jár. Egy barna bőrdzsekiben fekete pólóval és hasonlókban, kiegészítők nélkül.Szeretne a lehető legjobban eltűnni és ez a ruházkodásán is kivehető, bár elég nehéz az alacsonyságára találni passzoló darabokat. Végül is, a lényeg, hogy el tudja takarni a felsőtestén éktelenkedő hegeket, amiket még Taito okozott neki.
Haja mindig is olyan természetes, ében sötétbarna volt, amire büszke is, nem beszélve a smaragdzöld szempárjairól, amik igézőbbek nem is lehetnének. Igen kapós gyerek lenne, hacsak nem lenne olyan, amilyen.
És a legszebb tulajdonsága; A mosolya. A mosolya, amit évek óta nem látott senki sem, mert tulajdonképpen nem is volt miért megmutatnia, de aki láthatja, érezze kivételesnek magát, mert valószínűleg rajta kívül kevesen kapják meg.
Személyiség: Mikor megerőszakolták, már akkor a beszélőkéje a minimálisra csökkent. Persze, ha nagyon muszáj volt, megszólalt, válaszolt de a lehető legjobban lerövidítve és halkan. Na, ez mióta a bázisra került, azóta a nullára csökkent. Csak Aaronnak és a dokinak válaszol, mert fél, hogy ha valamelyiket felidegeli, akkor meghal, de rajtuk kívül az iskolában még senki nem hallotta egyetlen egy szavát sem. Előfordul, hogy leír valamit, de általában mutogat vagy bólogat, bár legtöbbször csak ül és zenét hallgat. Mintha nem is létezne a földön, úgy viselkedik, mint egy járó hulla. Ettől nem lett érzéketlen, sőt! Nagyon is érez mindent, de annyira elszigeteli magát másoktól, hogy nem mer kimutatni semmit se, mert fél a következményektől. Paranoiás lett.
Nem szereti se a társaságot, se az embereket. Minden bizalmát kiölték már belőle. Talán az egyedüli, akit úgy-ahogy kedvel, az a kis furfangos Neki, mert ő volt az, aki nem bántotta a bázison. Nem igazán barátkoztak össze, de ő már azért is hálás, hogy nem esett ő is neki. Persze ezt nem mondta el neki.
Egyéb felszerelés: Egy bronz színű óranyaklánc, ami bekattant és megállás nélkül őrült gyorsasággal forognak a mutatói.
Előtörténet: A családjáról nincs semmi új, amit el lehetne mondani. Van egy nővére és egy unalmas szülői pár a háta mögött, akik valószínűleg már a létezését is elfelejtették. Ahogyan mindenki más. De most pörgessünk egy kicsit vissza. Nem kell sokáig, csak egészen kicsit. Három évvel korábbra.
Koru boldogan sétált hazafelé az iskolából egy dolgozattal a kezében, amin a megszerezhető legjobb jegy állt. Gondolta, az apja majd szépen megdicséri anya pedig elviszi egy jót fagyizni. De ez nem így lett. Mikor fordult volna be egy sarkon, a sötétből valami vagy valaki magával ragadta, azt akkor ő még nem tudta. Később persze kiderült, hogy egy elmebeteg pedofil férfi karmai közé került, aki igen csak ki is élvezkedte magát a szegény fiún és összetörte a lelkét, majd amint végzett, hányta is ki az utcára vissza, piszkosan, teljesen bemocskolva. Így ment haza, tizennégy évesen, azon a napon. Nem volt se fagyi, se dicséret, a dolgozata sem volt akkor már nála, hanem szó nélkül beült a szobájának egyik, sötét sarkába. Ettől fogva valami különös sötét légkör vette őt körbe és alig mondott valamit. Egy kis idővel később hétvégén ismét sétálgatott a városban, vagy is inkább egy elhagyatott búzamező körül, mikor észrevett valami érdekeset, így arra vette az irányt. Nem kellett volna. Így találta meg Aaron és csapata gyülekezetét, persze nem szánt szándékkal. Hogy ne kerülhessen ki a dolog, a doki fogva tartotta és odadobta Taitonak játékszerként, ugyan is nem sok célja volt Koru-val. Úgy gondolta, szépen lassan megöleti és ezzel vége is lesz. De még egy jó darabig Taito "játszópajtása" lett és tűrte a többiek bántalmazásait is, innen a sok heg a testén. Végül a doki őt is "felkarolta" és hosszú-hosszú fájdalmas kísérlet után megkapta a saját képességét is, hogy hasznot húzhasson a fiúból. Ő lett a doki kicsi kémecskéje. Ide-oda küldözgette, dolgokat kellett ellopnia, információkat szereznie és sokmindent. Ha elrontott valamit, megint mehetett Taitohoz, ha pedig esetleg felmerült volna benne a szökés gondolata, meglengette előtte a fiúkat, hogy bármelyik pillanatban meghalhat. És igen, elértünk a mostani pontig. Ekkor értesültek a kormány kis tervecskéjéről és szinte az utolsó pillanatban benyomorintották őt arra a helyre. Persze igen sok háttér álcával, hogy még véletlenül se lehessen semmit sejteni, honnan jött. Attól meg nem kellett félni, hogy ő elkotyogja a dolgokat. Így került oda, ahol most van, abba a bizonyos iskolába. Így konkrétan kettős ügynökként funkcionál. Egyszerre a kormány és a doki embere is.

Kép:

Névtábla:

Neved: Kyuri
E-mal/Elérhetőség: lucy.chan@citromail.hu, skype: renoppa