[12-1]
Mire feleszmélek, Kanato már a nyakamat szorítva ken fel egy kripta falára. Halkan nyögve összeszorítom a fogam, az egyik szemem lehunyva hunyorgok az ikremre. Dühösen vibrálnak a szemeim, de a szavait hallva az arcomra kúszik egy önelégült mosoly.
- Nocsak, féltékeny vagy? Ennyire nem bízol Teddy érzéseiben?
Valójában nem szórakozom olyan remekül, mint látszik. Nem szeretek Kanatoval bunyózni, ha lehet, igyekszem nem feldühíteni őt, de azt sem bírom, hogy megpróbálja fölém helyezni magát. Itt én vagyok a legjobb, a legerősebb, a legtökéletesebb és a legnagyobb; punktum. Ahogy elengedi a torkom, halkan köhécselek párat, majd átdörgölöm a nyakamon ujjai nyomát. Ledöföm a tekintetemmel, amikor édes hangon hazafelé noszogat.
- Ch... - morgom, de ezt inkább nem torolom meg rajta. Sosem érünk haza, ha percenként leállunk szétszedni egymást. Zsebre dugott kezekkel robogok el mellette, eszemben sincs bevárni őt. Nem féltem, ott van vele Teddy, együtt nélkülem is hazatalálnak... Majd otthon találkozunk.
//Folyt. köv. Sakamaki Villa?//
|
Nem is figyelek rá, de mikor Teddy-ről kezd beszélni és hogy hozzá nyúlhat...""úgy""...Megint elsötétül a tekintetem. Elmosolyodom.
-Ayato-kun...-ejtem ki egy édes mosollyal a nevét, félre biccentett fejjel, majd hirtelen előtte tűnök fel, és elkapom a nyakánál, s egy kripta falához csapom.
-Te is tudom...Hogy Teddynek...csak rám van szüksége... Senki másra...ne merj így beszélni róla... -szorítom meg fivérem torkát, majd hirtelen elengedem , s megint kétkézzel ölkelem a plüsst.
-Gyere Ayato-chan. Nem érünk rá, ne lazsálj. -mosolyodom el, s tovább folytatom az utam.
-Hayaku, hayaku...!
|
A szidalma nem igazán hat meg, hanyagul megvonom a vállam.
- Csak kivettem a részem a vacsorából...
Nem mintha Kana miatt csináltam volna. Utána pillantok, ahogy visszaindul a villánk felé, aztán vetek még egy pillantást a vállam felett a lányra. Szegény halálsápadt és mozdulatlan, őszintén nem tudom, magához tér-e még valaha. Leguggolok mellé, megérintem a nyakán a két tűszúrásnyi nyomot, melyekből még szivárog a vér. Eligazítom a lány kezét a hasán, aztán lenyalom az ujjaimról a vért és felegyenesedve Kanato után indulok. Megszaporázom a lépteim, hogy beérjem őt.
- Persze-persze, az vagyok... nincs ebben semmi újdonság. Mocskosabb dolgokat is művelhetek, ha azt szeretnéd... - Rávillantok egy tökéletes műmosolyt, aztán Teddyre nézek. - Ő sincs biztonságban... akkora perverz vagyok...
Kanatót ismerve talán még be is veszi, hogy tényleg kikezdenék egy plüssmacival. Zsebre dugom a kezeimet és felpillantok a szürke fátyolfelhőkkel borított égre. Sóhajtok egy nagyot.
- Remélem, hamar véget ér a tél... nem szeretem ezt a hideget.
|
Morcosan nézek rá mikor csak úgy hozzám ér, sőt még rángat is. Csak fáradtan bámulok magam elé mikor megnyalja az állam,de ahogy az ajkaimhoz ér, egyik kezemmel elengedem Teddy-t, és megszorítom fivérem csuklóját. Hogy meri beszennyezni az én ajkaimat...?!
Kicsit szorosabban fogom a mackómat is, ahogy Ayato még mindig nem hajlandó ereszteni, és halkan szuszogni kezdek. Mikor ellök magától elengedem a csuklóját, s idegesen sziszegek mint egy macska akit vízzel spricceltek le.
-Mindig is egy undorító, perverz barom voltál. -jegyzem meg epésen, s Teddy mögé bújva indulok tovább. Hihetetlen. Hogy mert ilyet csinálni?! Fúj...Ayato.. Szégyeld magad.
-Igaz Teddy..? Ayato-kun egy rettentő perverz, barom...Szerintem is...-beszélem meg teljesen nyugodtan a macimmal az imént történteket.
|
Baromira idegesít. Igyekszem nem mutatni, de a szemeim tükrözik a vihart, ami bennem kavarog. Morogva megtámaszkodom az egyik sírkövön, és míg Kanato a lányt szipolyozza, unottan elnyammogok a takoyaki maradékán. Hallom a csont reccsenését, de nincs kedvem leszidni érte a testvéremet. Szegény lány... nem fogom irigyelni, miután magához tér. Ha magához tér... Egy sóhajjal megpöckölöm Teddy orrát, a lecsupaszított pálcikát pedig elhajítom valamerre. Ahogy Kanato végez, rápillantok.
- Hmm... - odalépek elé, megfogom a vállát és közelebb húzva magamhoz lenyalom az álláról a vért. Nyelvem követi a csík útját egészen az ajkáig, amin szintén végigszántok, majd az állát megragadva bepréselem nyelvem az ajkai közé. Mohó csókkal kutatom nyelvén a lány ízét, a vér édeskés, vasas aromáját. Nem zavar, hogy a testvéremet csókolom, engem csak a lány vére hajt. Nyelvem mohón harcol az övével, kutatván az ismerős ízt, majd amikor már úgy érzem, nem maradt más, csak Kanato, elszakadok tőle és picit el is lököm magamtól. Egy önelégült mosollyal megtörlöm a szám.
- Köszönöm a részem...
A comb és a csukló helyett ezt választottam.
|
Vonakodva ugyan, de leteszem Teddyt egy sírkőre, szépen leültetem, hogy onnan figyeljen.
-Nem az én problémám.- vonom meg a vállam ridegen, majd letérdelek a lány mellé és megbököm az arcát.
-Kiszívom az összes vérét... És mikor már teljesen száraz lesz belülről... Viaszbabaként örzöm meg a halála szépségét...-kuncogok magamban miközben a nyaka alá nyúlva emelem meg a fejét, s végig nyalok a nyakán. Nem igazán érdekel, hogy Ayato iszik-e a lány véréből vagy sem... Végül is már csak olyan alantas helyekről ihat, mint a csukló vagy a comb... A nyaka az enyém... Mint valami vadállat akiben fellobbant a láng mikor megérezte a préda szagát, úgy csapok le, s méllyesztem szemfogaim a lány nyakába. Hallom ahogyátszakad a bőre, majd az ízletes és meleg vére a számba folyik. Csodás érzés. Édes a vére..:A kedvencem... Egy pillanatra elválok a nyakától és a szám sarkán lecsöpögő vért nyalom le.
-Olyan édes...-hajtom vissza a fejem a nyakára. Ahogy tartom a felkarjánál, hirtelen egy nagy reccsenést hallani, ahogy eltörtem a csontját, igazából nem is direkt, csak ezt hozza ki belőllem a vér..Vadabb leszek. Még vadabb. Lenyalom az ajkaim, mikorúgy érzem hogy tele a pocakom, s lassan fel állok. Az államon a szám sarkától kezdve ott rikít egy vörös vér csík. Bájosan mosolyogva nézek Ayato-ra.
-A maradék a tiéd lehet. -jelentem ki enyhén lenézően, mintha valami hatalmas kegyet élvezne Ayato a jóvoltamból, mert megkaphatja a már kiszipolyozott lányt. Felveszem Teddy-t a sírkőről, magamhoz ölelem, és lassan visszaindulok a villa felé ahol lakunk.
|
- Mit fogtál rajta? Ha nem lépek közbe, megölöd, aztán szívhatnád a hullamerev test romlott vérét... Az is az én érdemem, hogy elkaptam, mielőtt meglépett volna. Az pedig, hogy mikor és hol haraplak meg, az én kedvemtől függ, nem pedig tőled... egy vérből származunk, tehát ami a tiéd, az az enyém is - nyalok végig a nyakán, aztán egy morranással elengedem.
- Ch... idegesítesz.
Mindig is utáltam benne ezt a túl nagy hidegvért. Nem tudtam elérni nála a megfelelő hatást, és képes volt egyik pillanatról a másikra dühöngő félőrültből egy hidegvérű és felsőbbrendű lénnyé változni. Ez kiidegelt.
- Nem mintha annyira éhes lennék... A takoyaki van olyan finom, mint bármelyik lány vére - ballagtam vissza az ott hagyott nyársamhoz. Felvettem a sírkőről és leharaptam a pálcikáról egy golyót, jóízűen elnyammogtam rajta, miközben visszaballagtam hozzájuk. A cipőm orrával meglöktem a lány eszméletlen testét, a hátára fordítottam. Közömbösen szemügyre vettem könnyáztatta arcát.
- Csak aztán el ne rontsd a gyomrod... - jegyeztem meg gúnyosan.
|
-Miért mi lesz? -feleselek unottan forgatva a szemeim. Amint meglátom, hogy Ayatonak sikerült elkapnia a lányt, ott termek én is a macimat ölelgetve, szokásos fáradt tekintettel fürkészve áldozatunkat, amit Teddyvel fogtunk.
Ayato megint úgy gondolja, hogy ő a főnök, és ezt be is akarja bizonyítani, de nincs rám túl nagy hatással. Nem rémüök meg, hagyom, hogy hátra hajtsa a fejem. Oldalra pillantok rá.
-Inkább hálás lehetnél, hogy osztozkodom... Neked ránézned sem lenne szabad erre a lányra. Mivel mi fogtam. A mi áldozatunk. -nézek a szemem sarkából Ayatora.
-Különben is...Az én vérem mióta olyan ízletes számodra. Az is csak az enyém. Az én ereimben csörgedezik, és nem kívánom megosztani veled...
|
Sóhajtok egy nagyot és unott pillantást vetek a lány arcára. Érdeklődve oldalra biccentem a fejem.
- Hmmzz... tényleg szép. Jó kis baba lenne belőle...
Habár azoktól én frászt kapok. Ezt persze bolond lennék mondani a testvéremnek, a végén még belőlem is babát csinálna... Jobb nem megszólni sem őt, sem a hobbiját, még a plüssmackóját sem. A feleselésére összehúzom a szemem és én is felé fordulok, figyelmen kívül hagyva egy pillanatra a lányt.
- Na és? Sorszámot húztál rá, vagy mi?
Ahogy a lány menekülőre fogja, unottan sóhajtok egyet. Kanato parancsolgatására türelmetlenül felmorranok.
- Ne utasítgass engem, Kanato! - háborgok, de már ott sem vagyok, pár fürge lépéssel beérem a menekülő lányt és egyetlen ütéssel eszméletlenné teszem. Nem finomkodom vele, ez úgysem fáj annyira, mint mikor a vérét szívjuk... Vibráló szemekkel felpillantok Kanatora, és a következő pillanatban már mögötte állok. Előre nyúlok és megragadom az állát, gyengéden hátrafeszítve a fejét.
- Utálom, ha parancsolgatnak nekem. Ezt jól jegyezd meg. Azt sem ártana a fejedbe verni, hogy hogyan kell beszélned a legerősebbel... Talán megtanulod, ha adsz egy kis előételt... - Vágyakozón végigsimítok a nyakán.
|
-Ne bezézgesd Teddy-t Ayato...-szólok a fiúnak unott hangon, majd elengedem a lányt, mire az a földre esik és harákolni kezd.
-Uncsiiii~ Miért ne öljem meg...? Tiszteletlenül viselkedett...De nézd. - a fejét meglököm a lábammal, így Ayato rá láthat az arcára.
-Nézd milyen szép így...halálra rémülve. Babát akarok belőle csinálni, és ki állítani mennyasszonyi ruhában a többi közé! -mondom csillogó szemekkel miközben Teddy fejecskéje mögül nézek ki a lányra.
-Teddy is szeretné. -teszem hozzá, mint fontos tényező. Ez már kettő, egy ellen.
-Hogy mi?! -csattanok fel. -Nem. Nincs alku Ayato. Enyém a nyaka. -fordulok testvérem felé, miközben mérgesen ráncolom a homlokom.
-Mi találtuk, Teddyvel. Minket illete a nyaka! -s vissza is fordulok a lány felé, de az nincs a helyén.
-Oh..Nézd Ayato..Menekülni próbál... Ez a te hibád. Elterelted róla a figyelmünket. A te feladatod elfogni. De ha sebet ejtesz a nyakán... Mi is ejtünk egyet...Egy nagyot...-fenyegetően villognak a szemeim a sötétben, miközben Teddyt szorosan magamhoz ölelem, és a két füle között kukucskáló Ayaora.
|
A vér édes illata már messziről csábít; úgy vonz, mint sivatagban vándorlót az oázis. Mindegy, mennyit iszom egy nap, az étvágyam szinte sosem csillapodik. Szokásos esti kitérőm a takoyaki árus standja felől a temetőig kísér. Itt mindig akad egy-egy gyanútlan vendég, és olyan, mintha innen az ég is tisztábban látszana. Ekkor érzem meg azt a kellemes illatot. Ez még a kezemben tartott, félig megevett takoyakiról is elvonja a figyelmem, rögtön arra veszem az irányt.
- Kanato-kun - szólítom meg dorgáló hangon ikertestvéremet, ahogy csillogó szemekkel kilépek egy sírkő mögül. Halk léptekkel közelebb ballagok hozzájuk, tekintetem a rémült lányra vándorol. - Ne öld meg... A kaja csak frissen jó.
Megcsóválom a fejem. Utálom a hullák vérét, sűrű és romlott. Akkor a legjobb, ha még pezseg, ha még lüktet az erekben a vér, ha az áldozat még ficánkol, mielőtt fogunk átszakítja a bőrét... Hú, a fantáziálgatásom egészen lázba hozott. Leteszem egy sírkő tetejére a takoyakit, jó lesz az még később, és közelebb lépek a pároshoz.
- Nem fogadsz szót Kanato-kunnak és Teddy-kunnak, némber? - vetem oda félvállról az önjelölt vacsoránknak, és a fiú mellé lépve lepillantok rá. - Ne, túl nagy adag ez kettőnknek... felezzük el. Tiéd lehet a csuklója, enyém meg a nyaka.
Szerintem teljesen korrekt ajánlat, mert bár Kanato találta, nem neki való a nyaki ütőér. Az igazi csemege, őhatalmasságomat illeti, nem mást...
|
-Ne, Teddy... Mondd csak... Mire vágysz? -kérdezem egy halovány mosollyal az én kedves kismackóm a vacsora felől.
-Szép hely a temető nem? Olyan csöndes, s magányában szép... Nagyon tetszik. Neked is..Igaz? -hirtelen szél támad s egy friss, potenciális áldozat illatát sodorja felém.
-Teddy...Jó hírem van... Meg van a vacsoránk. -szép lassan, Teddyt ölelgetve indulok a lány felé, aki egy sír előtt térdel. Hangtalanul osonok mögé, s érdeklődve figyelem mit csinál. Olyan mintha könnyezne. Jéé...Kifolyik a szeme!
-Ahahahha! -nevetek fel édesen. -Teddy nézd, folyik a szeme! Ahahahaha! Mondd csak...Halandó... - viszont a lány egy apró mozdulattal félbeszakítja az elbeszélésem, mivel az ujját megszűrja a fehér rózsa tövise ami a kezében volt. Mélyet szippantok a levegőből.
-Milyen friss zsenge vér... Hadd segítsek. -leguggolok hozzá, s a csuklóját megragadva húzom közelebb a számhoz vérző ujját, majd lenyalom róla a vért, mire egyből hátra esik.
Egy darabig még nézem, aztán elsötétül a tekintetem, majd új láng lobban benne, egyszerre az éhségé, s a dühé.
-Ellenszegülsz?! Tudd, hogy hol a helyed ember! - Teddyt már csak félkézzel ölelem, s szabad kezemmel a lány nyaka után kapok, s szorongatni kezdem.
-Hogy merészeled...?! Neked nincs jogod megtagadni tőlem a véred! Nem vagy te senki hogy ilyet tégy! - lassan már ordítok a lánnyal, akinek a szája szélén vékony nyál csík csordogál a fojtogatás miatt.
-Megöllek, s babát csinálok belöled! Kivájom a szíved! Kapsz szép üvegszemet is! Milyet szeretnél? Milyen színű legyen? Ahahahahahah! -nevetek fel ijedt, szenvedő arcát nézve.
-Nee Teddy! Nézd! Milyen viccesen grimaszol! Ahahahaha!
|
[12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
