[40-21] [20-1]
Ahogy visszahúz, Ao-chan csókja teljesen megrészegít. Szembe fordulok vele, az arcára simítva harapok egy újabb csók után, amit szenvedélyesen elnyújtok kissé. Nem tudom, mi van velem, de amint a közelembe kerül, teljesen megrészegít. Kedvem lenne újból leteperni...
- Ah, minek? Úgysem érhet fel hozzád... - hízelgek egy dögös mosollyal. Fogalmam sincs, miért mondtam ilyen gonosz dolgot. Csak arra gondoltam, kedveskedni akarok Ao-channak, még ha ezzel Kait is bántom meg. Zavartan a frufrumba túrok, aztán elköszönök tőle és végre magam mögött hagyom a szobát. Átvergődöm a tömegen, majd a bárból kilépve nagyot szippantok a friss levegőből. Kicsit szellőztetem a fejem, aztán elindulok hazafelé. Furán érzem magam, a hazaúton Kai és Ao képe váltakozik megállás nélkül a fejemben. Borzasztó...
|
| Aoba. -Ehh..Mikor eszedbe jutott, hogy elkéstél pont úgy néztél ki.. -mosolyogva megvonom a vállam. Végülis tényleg az ő dolga csak hát... Akkor tényleg olyan volt, mint aki még aggódik is, hogy elkésett a szerelmétől. -Persze...A te dologd. -utána lépek mikor búcsúzik és a kezét megfogva megállítom. -Te is.. -lágy csókot nyomok az ajkaira. -Aztán engeszteld ki a srácot. - kacsintok rá, majd egy mosollyal elengedem. Megvárom amíg eltűnik a lépcsőn, majd visszazárkózom a szobába |
Sajnálkozó mosollyal átveszem Aobától a nadrágom. Elég ciki lehetett, hogy ő könyvet olvas, míg én négy és fél órán keresztül durmolok mellette. Nem tudom, mitől merültem ki ennyire, idegen helyen általában eleve nehezen alszom el. Bár tény, hogy nem semmi élményben volt részem...
Lapos pillantással felelek Ao-chan kérdésére, miszerint Kai a barátom-e. Belebújok a nadrágomba, becsatolom az övet.
- Ne röhögtess, úgy nézek én ki, mint akinek barátja van? - El sem tudom képzelni, hogy fogjam valaki kezét és enyelegjek vele, ráadásul csak vele, senki mással. Nem az én stílusom, nem szeretem a kötöttségeket. Ha megkívánok valamit, akkor engedni akarok az igényeimnek, de egy barát csak leszabályoz és keretek közé zár.
- Az én dolgom, mit csinálok és kivel - vonom meg érzelemmentesen a vállam, habár egy kicsit bűntudatom van. Lehet, hogy nem vagyok Kai fiúja, de attól még megígértem neki, hogy sietek haza és az övé leszek mára. Már most görcsbe ugrik a gyomrom, ha arra gondolok, milyen csalódott vagy épp szomorú arcot fog vágni. Remélem, azért nem pityereg.
- Nos, kösz mindent, Ao-chan. Vigyázz magadra! - intek oda neki, öt ujjammal helyreborzolva a hajam, és az ajtó felé indulok.
|
| Aoba. Már majdnem a könyvem feléndl járok, mikor Sou megcsókolja a nyakam. Azert annyira nem izgalmas a történet, hogy ne tudjam letenni Sou kedvéert, így egyből félreteszem azt, és Sou hajába túrok. A kérdésére felnevetek és megcsóválom a fejem. -Ugyan édes, négy és fél órája alszol mellettem. - mosolygok rá, majd odaadom neki a nadrágját. -Kai...? A barátod? - olyan "tudhattam volna" típusú mosollyal kérdezem. Barátja van... szegény srác... Azdrt sajnálom őt. Valószínüleg nem fog tetszeni neki, hogy a pasijának ki van szívva a nyaka, és még el is késett. -Nagyon rossz vagy Sou-chan..Ejj-ejj... |
Nem kell ringatni, egyből elnyom az álom Ao-chan mellett. Eleinte egész békésen szunyókálok, mellettem aztán kitörhetne a harmadik világháború, arra sem ébrednék fel. Viszont ahogy egyre inkább kipihenem magam és egyre tisztábbá válik a fejem, úgy ködösülnek el az álmaim. Az érzés, hogy elfelejtettem valamit, nem hagy nyugodni. Már leszédült az égről a Nap és elkezdett besötétedni, mikor végre magamhoz tértem. Közel éreztem magamhoz Ao-chan édes illatát, így aztán rögtön ábrándos mosolyra görbül a szám. Vakon tapogatom ki magam mellett a fiú alakját és odabújok hozzá, a fejem a mellkasához dörgölöm, lusta csókot lopok a nyakáról.
- Jó reggelt... - dörmögöm álmosan, és ahogy kómásan felnyílnak a szemeim, az ablakra pillantva leesik, hogy közel sincs reggel.
- Te jó ég, végigdugtuk a délutánt...? - dörgölöm meg álmosan a szememet, és ekkor végre eszembe jut. Elszakadok Ao-chantól és felülök az ágyon.
- Kai... - dörmögöm az orrom alatt, és a homlokomra csapva kimászom az ágyból. Szegény régóta várhat rám. Úgy rémlik, megígértem neki, hogy együtt töltjük a napot, és azt mondta, főz nekem valamit ebédre. - A francba... - morgom, és kapkodva nekilátok összeszedni a ruháimat.
|
Önelégült mosolyt csal az arcomra minden egyes lélegzetvétele. Bár kicsit elszomorít, hogy én majd kicsattanok az energiától, Sousuke totál kipurcant. Már nem számítottam másra.
-Heh...Tuuuudom...- vigyorodom el, mikor egyből közli, hogy nem versenyeztünk. Nem hát... Tudom én. De ha verseny lett volna...
Nagyon édes, jól áll neki a mosolygás... Beledörgölőzöm a tenyerébe, mint egy macska. Hmm..Lehet tényleg egy kóbor macska vagyok, aki jutalom fejében, imád hízelegni az aktuális gazdájának.
-Elég elgyötörtnek tűnsz.. -mosolyogva kúszok közelebb hozzá, és apró csókot nyomok az ajkaira.Megsimogatom az arcát, és mosolyogva figyelem, ahogy betakarózik.
-Hát akkor...Szép álmokat... -megvárom amíg elalszik, de utána egyből kipattanok az ágyamból, és hogy lefoglaljam magam, megfürdök, hatvanszor átfésülöm a hajam, merthát azzal is megy az idő, aztán felöltözködöm, végül szép tisztán, illatosan visszadőlök az ágyba, egy könnyvel a kezemben.
Nem is csodálom, hogy a gazdim minderre meg se moccant...
|
Látva, hogy Ao-chan is elment, egy kimerült sóhajjal kiterülök alatta. Nem akarom kérdőre vonni a képességeimet, de ha lepedőakrobatikáról van szó, a teljesítményem mindig friss és kifogástalan. Hadd ne mondjam, hány menet a rekordom egyhuzamban.... Most viszont elég volt egyetlen egy kör Ao-channal, hogy teljesen kikészüljek. Komolyan, úgy érzem, nem csak moccanni, de lélegezni sincs erőm, amit viszont ciki lenne félbehagyni, tekintve, hogy olyan mohósággal kapkodom a levegőt, mintha maratont futottam volna.
- Nem volt verseny... - feleselek szélesre szaladó vigyorral, ahogy szexin a fülembe súgja, hogy nyert. Meg még mit nem! A végén meg az jön, hogy jobb nálam! Na persze! - Hhh... - nyögöm haldoklásom hangját, ahogy lustán a plafonra emelem a tekintetem. Kell pár perc, míg helyre áll a légzésem és rá tudom venni magam, hogy az oldalamra forduljak, Aoba felé.
- Kikészültem... - félreteszem a büszkeségem egy vallomás erejéig, ahogy halvány, gyengéd mosolyt villantok a srácra. Nem tudom, mi van velem, de nagy hatással van rám, teljesen elbűvölt. Az arcához nyúlok, félresimítok pár kék tincset az arcából. Emlékeztet valakire, de nem tudom, kire.
- Alszom egyet... - közlöm önkényesen. Nem érdekel, hol vagyok és milyen hely ez, muszáj feltöltődnöm és kész. El is helyezkedem Ao-chan mellett, vakon magamra húzva a takarót.
|
Sou-chan illata elég bódító számomra. Nem értem mi van velem, annyi férfivel találkoztam már, és most mégis... Lehet csak az éhség teszi, mivel mostanában nagyon válogatós voltam, és nem hagytam magam csak úgy minden jöttmentnek. Mindig kitaláltam valami, vagy túl drága voltam -igen, ez fordult elő a legtöbb esetben-, vagy már volt kuncsaftom. Akit pedig egyik indok sem zavarta, azt "elintéztem" finoman szólva. Bár egy szavuk sem lehet szerintem. Szép haláluk volt. Csendes.
Éreztem, hogy Sou megfeszül alattam, s a nevemet nyögte, majd pár pillanat múlva elöntött a forróság. Annyi érzés futott át hirtelen rajtam, amire Sousuke még a kezével is rásegített, hogy egy utolsó mozdulat után elért a gyönyör. Sou-ra dőltem, és megtámaszkodtam a feje mellett. Némán szuszogtam, talán még meg is izzadtam egy csöppet. A szívem úgy zakatol, mint talán még soha. Teljesen elfáradtam, de a szám mégis önelégült mosolyra görbül. Kicsit lihegve Sou füléhez emelem az ajkaim:
-Nyertem...- súgom halkan, kuncogva, majd legördülök a fiúról és mellé hasalok az ágyon. Kimerültem, de...Totál megérte.
|
Ao-chan nagyon érti a dolgát. Nem hittem, hogy ez a nap így fog alakulni, de ahogy figyelem, hogyan hullámzik felettem és nincs más dolgom, mint élvezkedni... Hát, lehet, hogy kiváltok hozzá egy törzsvendégkártyát. Ahogy lehajol hozzám, a fenekéről a hátára simítok, a bőrét cirógatva, majd vissza. Élvezettel tapogatom a csontokat, izmokat, minden egyes porcikáját felmérve az ujjaimmal.
Még jó, hogy nem rendeztünk versenyt, ugyanis már nem bírom visszafogni magam. Néhány pillanat múlva elér a gyönyör, megfeszülök Ao-chan alatt.
- Ao-ch... - hangom elfúl, ahogy a nevét nyögöm. Gyengéd erőszakkal az ölemre szorítom a csípőjénél fogva arra a pár szívdobbanásnyi időre, míg megtöltöm élvezetemmel, aztán hagyom, hogy tovább hajszolja a maga gyönyörét, míg rajtam átcsapnak az utolsó hullámok. Rózsaszín ködben lebegve, kábán figyelem a kék folt mozgását az ölemen, szaporán szuszogva, pihegve. Gondolok egyet, és hogy a fiú tetőzésére is rásegítsek, ujjaimat a tagja köré fonom, a markomba zárva diktálom rajta a mozgása ütemét.
|
Lehet, hogy Sou más, a vendég kiszolgálása a fő feladatom. Bár igazából ők szolgálnak ki engem... Kicsit hangosabban nyögök Sou alatt. Hát ha egyszer ezt kérte... Sou egész jó, megérdemli, hogy neki is a lehető legjobb legyen.
Jól esik, hogy finoman túr a hajamba, és nem tépi meg. Akkor lehet nem érdekelne mit csinálunk épp, elküldeném melegebb éghajlatra... A hajam az szent.
Belenyögök még a csókba is, minden egyes lökésnél.
Ahogy hirtelen én kerülök felülre, hirtelen nem is értem, hogy mi történt körülöttem. Lenézek Soura, és elvigyorodva beharapom az alsó ajkam. A hasára támasztam a kezim, és úgy mozgok rajta tovább.
Lehajolok és belecsókolok a nyakába, de a csípőm egy pillanatra se áll meg.
-Souhh-...-nyögöm halkan, majd óvatosan a vállába harapok, sosem éreztem ennyire hamar, hogy nem sokára elér a gyönyör... Ez furcsa...
|
- Hmph... - reagálom le egy félmosollyal a kérdését. Ez egy néma helyeslés tulajdonképpen, mert igen, tényleg szeretem a másik fél hangját. Felpörget és még jobban vágyba hoz, édes muzsika a fülemnek. Halkan felsóhajtok, amikor megérzem, hogy foltot szív a nyakamra. Ej, ennek nyoma fog maradni.... nem baj, úgysincs senki, aki ezt a szememre vetné. Igaz? Megint elfog az érzés, hogy valamiről, valakiről megfeledkezem....
- Én mindig nyerek... - mormogom elégedett félmosollyal. - Ha veszítek, azzal is csak nyerek...
Egyre kevésbé érzem, hogy érdekelne bármiféle verseny. Beszippantott Ao-chan lénye, fizikailag és szellemileg, talán még lelkileg is. Öt ujjammal friss, kék tincsei közé túrok, odahúzom a fejét egy mohó, szenvedélyes csókra. Kezdek elfáradni a gyors tempóban, de kitartó lökésekkel dolgozom tovább benne, mert túl jó érzés ahhoz, hogy abbahagyjam.
A probléma orvoslásaként felölelem a fiú derekát és átfordulok vele. Elfekszem az ágyon és magamra húzom, hogy ő legyen felül. Önelégülten somolyogva megpaskolom a fenekét.
- Mozogj... - Ez a póz már jobban illik hozzám. Feküdni és élvezkedni, mint egy király, míg a szajhácskám kiszolgál... Minden nap el tudnám viselni ezt a kényeztetést. Ao-chan csípőjén pihentetem a kezem, segítek neki eltalálni a megfelelő tempót és mélységet, míg tömény sóhajokkal haladok a gyönyör felé.
|
Kicsit hangosabban nyögök fel a gyorsuló tempó miatt. Végig simítok a hátán, majd a hajába túrok. A nevét nyögöm.
-Ez valami beteg perverziód? -kérdezem halkan, kissé fájdalmasan mosolyogva. Kéjes érzés, de még is fájdalmas. Valószínűleg a fájdalom az ami ilyenkor felizgat. Ki tudja...
Belecsókolok a nyakába, és apró foltot szívok a bőrébe.
Érzem, hogy lángol a teste a kezem alatt, ami önelégült vigyort csal az arcomra. Igen, Sou tökéletes. Minden szempontból. A teste, és a viselkedése is megfelel az ízlésemnek. Egy egocentrikus faszagyerek, aki imádja az egyéjszakás kalandokat. Jackpot!
-Haha...Még mindig biztos vagy abban, hogy nyernél? -kérdezem pihegve, miközben a vállába harapok. Nagy a szám, de én sem vagyok biztos a győzelmemben, épp ezért harapdálom szerencsétlen. Bár neki tetszik a hangom, még sem szeretnék túl hangos lenni.
-Még...Még...-súgom a fülébe halkan.
|
No igen, ha kell, tudok romantikus is lenni. A dalszövegírás amúgy is megköveteli, hogy az emberben legyen egy kis romantika, érző szív, meg ilyesmi. Bár ezt általában az embereknél nem szoktam előtérbe helyezni, csak a verseknél, így... Nem is értem, mi van velem... Oké, hogy Ao-chan jó bőr, de hogy babonázott meg ennyire?
Jól esik a cirógató érintése és az is, hogy tovább fényezi az egómat. Így aztán tényleg nem vagyok képes visszafogni magam... Akaratlanul is gyorsítok a tempón, végigzongorázva öt ujjammal az oldalát. A mellkasára simítok, szétborítom rajta a tenyerem és csókot harapok magamnak az alsó ajkáról. Néhány zavaró tincs a szemem elé lóg, de próbálok nem foglalkozni vele, megbabonázva fürkészem Ao-chan arcát. Annyira dögös...
- Ne fogd vissza a hangod... - súgom neki két lopott csók közt. Fáradhatatlan, szenvedélyes lökésekkel dolgozok benne, energikusan, de azért nem olyan vadul. Nem célom fájdalmat okozni neki. Halk, édes sóhajok csúsznak ki a számon, és pár perc alatt az egész testem felhevül, a bőröm forró, szinte lángolok. Még sosem éreztem ilyet, pedig túl vagyok már egy-két kalandon...
- Őrjítő vagy... - duruzsolom némileg lenyűgözve, némileg megdöbbenve. Nem tudom, mitől ilyen jó, de a rabja lettem.
|
Nem válaszolok neki csak óvatosan cirógatom a hátát. Jó, ne sajnálkozz már, hanem gyere inkább!
-Ahh, milyen romantikus lettél hirtelen...-motyogom halkan, de ha akarnék se tudnék tovább beszélni, mert erős, feszítő érzés kíséri Sou mozdulatát. Felszisszenek, és a hátába karmolok. Persze... Hagyod, hogy itt szenvedjek alattad, de aztán egyből egy ilyen vad mozdulattal jutalmozol? Imádom.
-Nem te mondod először...-mosolyodok el kissé fájdalmasan, hisz akármennyi "párom" is volt már, ehhez az érzéshez sosem lehet totálisan hozzászokni.
Ahogy mozogni kezd egyből sóhajtozni kezdek. Próbálok a hátába kapaszkodni, néha végig karmolom a hátát, s hogy jobban tudjam tűrtőztetni a hangom az ajkába harapok. A nevét sóhajtom. Már nem tudom jobban mit tehetnék, hogy mégjobban kényeztethessem őt...
-Ah Sou-chan...Olyan jó vagy...-hát akkor maradunk a szavaknál, meg a siminél. De ez is sokat szokott számítani, legalább is én így tapasztaltam.
|
Ó, szóval még valaki, aki nem szeret veszíteni. De az, hogy nem mer belevágni, azt is jelzi számomra, hogy tudja, én nyernék, ez pedig hízelgő, még ha nem is akart hízelegni... Gonosz vigyorral lopok egy csókot az ajkairól.
- Kár...
Majd máskor. Lesz még bőven alkalmunk, itt leszek még egy darabig és ő is. Az biztos, hogy Ao-chan nagyon jól ért ahhoz, hogyan ápolja az önbizalmamat. Szerintem ki sem férek majd az ajtón, akkorára duzzad, míg együtt vagyunk... Viszont imádom, hogy ennyire felajánlja magát nekem, és jóformán azt tehetek vele, akkor és addig, ameddig én akarom.
- Azt hiszem, egy örökkévalóság sem lenne elég... - mormogom az ajkaihoz hajolva, de ezúttal nem csókolom meg, hanem a térdeit tartva, egy határozott csípőmozdulattal behatolok a fiúba. Egészen tövig tolom magam benne, ott viszont meg kell állnom néhány szuszra, hogy lehűtsem magam és szokjam az érzést. Már megértem, miért bolondulnak Ao-chanért a fiúk.
- Wow... nagyon jó benned... - duruzsolom az ajkaira, és ha úgy látom, megszokta, hogy benne vagyok, akkor mozogni kezdek. Megpróbálom visszafogni magam és először csak lassú, szenvedélyes lökésekkel haladok, míg teljesen megszokjuk mindketten az érzést.
|
-Ahaha...Ilyet nem játszunk...-kuncogok halkan. Persze, hogy nem. Más esetben léehet bele mennék, de Sou...Ahh, ő túl dögös, én pedig túl kiéhezett, már ha szabad ilyet mondanom, és ha nem vagyok biztos abban, hogy megnyerem a versenyt, inkább nem játszom. Nem szeretek veszíteni, és legtöbbször nem is szoktam.
Ráharapok a muatóujjamra, vagy az ajkamat harapdálom, miközben vörös arccal éllvezem a kényesztetést. Souból nagyon jó uke lenne.. Itt legalábbis sokan keresnék... De nem! Sout nem igazán tudom elképzelni ukeként...
A csókja és a nyomás a hátsómnál egyből visszatereli a gondolataim a jelenbe, és kénytelen vagyok belenyögi a csókba, mit az ajkaimra kapok. A kérdésére először csak nagyon szemekkel nézek fel rá, majd elvigyorodom, és a karjai alatt átnyúlva, végig simítok a hátán. A kezem a csípőjén áll meg.
-Azt hiszem, még senkit nem kívántam ennyire... - egyszerre igaz, és még hízelgő is. Sou pont olyan ember, akinek hatalmas az egója, és imádja, ha valaki még ápolgatja is neki.
-Csak tőled függ, hogy mikor és meddig vagyok a tiéd...-duruzsolom az ajkaira, és egy forró, erőszakos csókot nyomok az ajkaira. Miért nem jön már?! Nem bírom tovább! Akarom! Most!
|
- Persze-persze... - vigyorogtam rá sunyin, mert biztos voltam benne, hogy csak nagyzol. - Legközelebb kipróbáljuk... Vagy szeretnél most versenyezni? Az veszít, aki hamarabb elmegy...
Hogy őszinte legyek, nem lennék biztos a győzelmemben. Ao-channak olyan elképesztő vonzereje van... pedig nem szoktam teperni ukékért, az ukék szoktak értem, szóval nem is értem, hogy vehetett le ilyen könnyen a lábamról.
Míg két, majd lassan három ujjammal járok a hátsójában, ajkammal meg-megnyalom a férfiasságát, megszívom a tövét vagy épp a hegyét kapom be. Felsőfokon kényeztetem, ügyelve rá, hogy azért ne feszítsem túl a húrt. Kicsit türelmetlennek érzem magam, így a feneke felkészítését a szokottnál hamarabb hagyom abba, ölemet a hátsójához dörgölve hajolok fel hozzá. Előbb a nyakába puszilok bele, aztán lopok egy csókot az ajkairól. Megfogom a térdeit és feljebb tolom őket, széjjelebb tárva a lábait.
- Akarsz? Szeretnél mára az enyém lenni?
Pillantok le rá egy kaján vigyorral. Tőle akarom hallani, mielőtt behatolnék.
|
-Hmpf...! Ha akartam volna, már egyetlen érintésemtől elmész! -vágom a fejéhez sértődötten felfújt pofival. Viszont a kezei egyből ki is engesztelnek, és elvörösödve kénytelen vagyok felnyögni. Hihetetlen, de... Nem! Azért sem! Képességemből adódóan sem lehet jobb nálam, plusz az egomon is elég nagy csorba esne, ha ezt bevallanám magamnak, vagy mi...
Tiltakozás nélkül kapom be az ujjait, de előtte m ég végig nyalok rajtuk. Mikor megérzem a férfiasságomon a nyelvét sóhajtok egyet, és lehunyom a szemeim.
-Ahw Sou-chan...Olyan édes vagy...- kuncogok halkan, majd az ajkamat harapdálva figyelem, hogy mit ügyködik a hátsómnál, s mikor érzem a még egésszen lightos feszítést, az ujjamra harapok, és lehunyom a szemeim. Halkan sóhajtozok a kezei alatt.
|
- Ugyan, ez verseny nélkül is egyértelmű... - húzom pimasz mosolyra az ajkam. Természetesen én vagyok a jobb, de azért azt megengedem neki, hogy ő is próbálkozzon. Annyira vészesen nincs lemaradva tőlem.
- Hmph, ügyes... - somolygok, mikor visszafordítja ellenem a saját fegyverem. Áhítattal figyelem, hogyan tűnik el az ujjam az ajkai közt, és érzem a forróságot az ölemnél. Teljesen beindított. - Hmm... annyira szenvednél?
Kihámozom őt azokból a ruhadarabokból, amiket eddig elmulasztottam leszedni róla, és egy ártatlan mozdulattal végignyalok a férfiasságán. Itt is finom... mindenhol finom. Ez nem fair, Ao-chan túl tökéletes.
- Az egész napom a tiéd...
Duruzsolom, bár még ott motoszkál bennem tompán, hogy valamiről elfeledkezem épp. Tetszett az előző mozdulata, szóval most két ujjam az ajkaihoz emelem célzón, hogy kapja be őket. Ha szopogatja nekem kicsit, akkor utána kihúzom és a hátsójához illesztem két ujjam, majd a lehetőségekhez és a vágyamhoz képest viszonylag türelmesen belé hatolok. Járatom benne kicsit az ujjaim, próbálgatom, mennyire használt a hátsója és mennyit kell vele dolgozni.
|
-Talán versenyezni szeretnél, hogy ki a jobb? -kuncogok halkan, miközben szinte a tenyerébe dörgölőzöm, mint egy macska, mikor a hajamba simít. Mikor maga alá fordít beharapom az ajkam, s megsimítom az arcát. Inen alulról még dögösebb. A vérem dübörög a testemben, s már alig várom, hogy tegyem velem...valamit. Akármit. Megfogom az egyik kezét, amivel a mellbimbómat cirógatja, s gyengéden tartva a számhoz emelem, s megnyalom a mutatóujját.
- Nem számítottam rá, hogy egy ilyen tapasztalt semének bármit is mondanom kéne... -nézek fel rá pimasz vigyorral, majd bekapom az ujját s a szemébe nézve húzom ki a számból. Elmosolyodom, és összekulcsolom az ujjainkat.
- Kegyetlen vagy...hagysz...Szenvedni... - biggyesztem le az ajkaim, de pár pillanattal később megint elmosolyodom, és a hajába túrok.
-Remélem...Sokáig ráérsz...
|
[40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
