[22-3] [2-1]
Az arcát figyelve próbálok rájönni mire gondol, de egyszerűen nem megy. A kérdésre csak vállat vonok és reflex szerűen hátrapillantok, mintha attól tartanék Ethan még mindíg figyelne minket valahol a közelben.
- Többnyire igen... Kicsi korom óta szeret kínozni. Ezért is költöztem el.De néha tud jó fej is lenni. Például mikor alszik.... - magyarázom neki újra halványan elvigyorodva.
- Azt élvezi ha gyötörhet.... de már nem sokáig teheti ezt meg!- motyogom a végét inkább magamnak tűzve hozzá, fogadalom gyanánt. Ha csiszolhatnék a képességemen, és a szívecskék helyett mondjuk tőröket lennék képes teremteni, Ethan megnézhetné magát....Csak sajnos eddig semmilyen előrelépést nem sikerült produkálnom, bármennyire is szenvedek vele.
-Figyelj Minori, biztos nem gond ez neked? Nem akarlak még jobban belekeverni ebbe az egészbe.....
//Folyt. Minori szobája//
|
A visszakérdezésre bólintottam, majd lassan elengedtem a karját is.
- Aha. Inkább a kollégiumban vagyok, mint otthon... bizonyos okok miatt.
Jó elszakadni a családtól.... jó, az öcsém gyakran hiányzik, de az más tészta. A kicsi Mamoru. Elmerengtem, de az újabb kérdésére felpillantottam.
- Kaja? Persze. Majd összeütök neked valami szendvicset.
Vontam vállat, majd egy apró mosollyal előrepillantottam. Na persze... nem akartam huzamosabb időre befogadni Lucy-t, de gondoltam, pár nap belefér. Csak amíg a testvére lehiggad és nem akar az életére törni.
- Mindig ilyen rossz viszonyod volt a tesóddal?
Kérdeztem tőle, de ezúttal nem néztem rá. A kollégium nem volt messze, már látni lehetett az épületet.
|
Ilyen furcsa gondolkodású embert még életemben nem láttam. Azért segít mert úgy érezte segítenie kell? Ez nekem fura.... Ahogy az az ártatlan mosoly is amit felvillantott egy pillanatra. Elbambulva gondolkodom el rajta, hogy utoljára ki mosolygott rám ilyen batárságosa, de nem jut eszembe senki sem. Milyen különös ez a fiú....
Csak akkor kapok igazán levegőhöz mikor végre lassít a tempóból. Kifújva magamat zárkózom fel mellé, teljesen megfeledkezve róla hogy még mindíg fogja a karomat.
- Mondd csak, merre laksz? Bár... nem biztos, hogy haza kéne menned. Gyere hozzám... itt van a kollégium nem messze, ahol megszálltam.
-Hozzád? Kollégiumba?Végülis.... - az arcát nézve gondolkodom el egy kicsit. Nem tűnik baltás gyilkosnak, sem pedig pszichopatának. Nem találom veszélyesnek, bár azt még mindíg nem értem hogy kerültem a kezébe, és hogy a segítségnyújtást milyen indíttatásból teszi. Igazából lenne hol laknom, de lehet tényleg nem jó ötlet olyan helyre menni ahol Ethan felbukkanhat. Tuti leverné rajtam hogy kigúnyoltam.... igazi egóbajnok. Bármin képes túráztatni magát....- a kollégiumban van.... kajád?- kérdezem óvatosan.
|
- Nekem Lucy vagy. Ja, engem hívj Minorinak
Tettem hozzá egy aranyos, cuki mosoly kíséretében, aztán előrepillantottam. A kérdésére néztem csak vissza.
- Hm? Ott kellett volna hagyjalak, csak azért, mert nem ismerlek? A bátyád darabokra tépett volna, ahogy elnéztem...
Elgondolkodtam. Mondjuk nem féltem Ethantől, mert Neko szerintem még nála is elvetemültebb... egy idő után lelassítottam és úgy néztem hátra, bár a fiú karját még fogtam.
- Mondd csak, merre laksz? Bár... nem biztos, hogy haza kéne menned. Gyere hozzám... itt van a kollégium nem messze, ahol megszálltam.
Néztem rá végül a fiúra.
|
- Lucian! Lucian! Nem Lucy! - javítom ki miközben próbálom tartani vele a tempót. - Az az idióta pedig a bátyám.... Ethan.Tökre gyagyás! - magyarázom neki de örülnék ha kicsit lassítana mert kezdem nem bírni tüdővel a tempót. Nehéz egyszerre futni és beszélni. Azt sem tudom merre vagy hova megyünk. A Megmentőm ebbe valamiért nem akart beavatni...
Fölemelve a tekintetemet de csak a tarkóját és a hátát látom. Olyan könnyedén mozog....
-Miért segítesz nekem?- kérdezem még mindíg a tempóval hadakozva. Hogy tudja ilyen gyorsan kapdosni a lábait?! Ezen az ördögi susnyában és lehullott faágakban gazdag talajon nem éppen könnyű feladat szaladgálni. Ha nem húzna valószínű már elestem volna, de még most sem múlt el teljesen a veszély. Félek hogyha eltaknyolok fel se tűnik majd neki azt végighúz majd maga utánl a dzsindzsáson.....Ezért is igyekszem annyira tartani vele a tempót és odafigyelni a lábaim elé.
|
A pasi szavaira kicsit meglepődtem.
- Nem akarom elcsábítani.
Szingli óhajtok maradni! Ezt azért nem vágtam a képébe, hanem végighallgattam, miközben a szemem sarkából erre a Lucy-re is rápillantottam. Láttam rajta, hogy benne van a dologban, mármint, hogy velem tart. Aztán a másik szavaira meglepődtem. Huh? Elenged minket? Oké... nem vártam tovább, hanem futásnak eredtem ezúttal, húzva magammal a fiút.
- Lucy, ugye? Ki volt ez az idióta?
Kérdeztem már futás közben, néha hátrapillantva. Igazából nem voltam benne biztos, hogy csak így... hagy minket elmenekülni. Azt éreztem, ez csapda...
|
-Szeretnéd elcsábítani Lucyt, ejnye nem gondolod, hogy ez nagyon rossz dolog, ő káros az egészségre, amint elviszed, számíts rá hogy én megtalállak mindenhol, bármikor és tönkre teszem az életed, de legyen játsz csak velem, provokálj Lucy...- mondtam kicsit őrültebb mosollyal az arcomon éreztem ahogy a kontrollt lassan elveszítem, de még nem annyira hogy teljesen átváltozzak, nem is akarom felfedni előttük az erőmet, főleg hogy nem tudom mit csinál a rózsaszín kölyök. Azt láttam hogy Lucy valami kavicsokkal varázsol, de a másik srác fura.
-Tudod mit? Fussatok csak... de ne aggódj Lucy... megtalállak....- mondtam majd visszavettem eredeti alakomat és igyekeztem megnyugodni egy kicsit, mert ha teljesen elborul az agyam az isten tudja hova fajulna ez a helyzet.
 Ezért a mellkasomra tettem a kezem és kisebb koncentrálás után visszavettem rendes alakomat és hagytam az öcsémet és megmentőjét elmenekülni. Végül is nekem ez hasznos, hiszen megtalálom már mindkettőt, most hogy láttam az energiájuk vonalát, így egyszerűen megtudom őket találni. Visszavettem a hajbavaló pántomat és elkezdtem a másik irányba sétálni, bár még oda vetettem.
-Figyelni foglak rózsaszín.... ha bántod az öcsémet... véged....- mondtam neki végü a kapcsolatomat Lucyval és hagytam őket dolgukra, kíváncsi voltam mi fog most történni. Látni akarom hogy öcsém mit csinál, mennyire változott meg, hogyan viselkedik, végül is erre kértek fel. És legalább megtudok más infókat is, más emberekről, egyszerűen tökéletes.
|
A fiú kezét nézem a karomon majd mikor meghallom tesóm hangját. Egyáltalán nem kérdéses hogy kivel tartok! Fene akar ittmaradni hogy elverjenek....- Várj, várj!- kérem kilépve oldalra a megmentőm mellől, hogy tesómnak integessek, majd mikor rám pillant kinyújtom a nyelvemet csúfolódva, mutatóujjammal pedig lehúzva az alsó szemhéjamat hogy gyönyörű grimasszal búcsúzzak el a drága bátyámtól.- Oké, oké, és most fussunk, de nagyon !- tanácsolom a fiúnak és már rohannék, ha nem fogná még mindíg a kezemet.
|
A fiú hangjára pillantottam le, aztán elmosolyodtam. De édes... kis tudatlan. Leraktam a földre, amint éreztem, mit akar.
- Én vagyok a megmentőd... hálásnak kéne lenned, hmmm?
Hajoltam közelebb hozzá, egyik kezem csípőre téve. Aztán mondtam volna még valamit, de hallottam, hogy máris közeledik felénk valaki. Te jó ég! Máris utolért volna bennünket? A fiúra pillantottam, majd elkaptam a fiatalabbik karját.
- Velem tartasz?
Pillantottam rá, majd vissza a másikra. Éreztem, hogy nincs sok időnk és az illető biztos, hogy megtámad minket....
|
-Na nézzenek oda hát milyen mágikus trükköt nyomott a kölyök, eltűntette a drága Lucym, akkor nincs más választásom, itt az ideje vadászni... Azt hiszed megszöksz előlem? - kérdeztem magamtól, de egyre nagyobb mosoly üllt az arcomra és hagytam ahogy a belső ösztöneim átvegyék felettem az irányítást. Hajam lassan elkezdett befehéredni és a szarvam is nagyobb lett jobb szemem helyén egy szemfedő keletkezett ami kék lánggal kezdett el égni és a vállaimon egy szamurájéhoz hasonló páncél jelent meg.
Egy mosoly jelent meg arcomon és a kettes fázisba hiába fáj a fejem, látom Lucy szellemi energiájának a fonalát, úgyanúgy a másik kölyökét is, bár az övé furán hol lassan hol gyorsan mozog, de tudtam, hogy merre mentek és milyen messze vannak ezért kék láng jelent meg a lábam alatt és mint ha azon csúsznék mentem feléük amint látótávolságba kerültek odaintegettem nekik.
-Meg vagytok....milyen unalmas... és most mit csináltok Lucy? Szórakoztassatok...gyerünk...
|
Egyik pillanatban még a földre nyomva fetrengek a gazban, a következőben pedig egy ismeretlen karjaiban utazom valamerre. Hova lett a bátyám? Hogy kerülök én ide egyáltalán? Nem egészen akar összeállni a kép. Bele is fájdul a fejem. Biztosra veszem, nem ájultam el, arra emlékeznék ha Ethan megütött volna....Akkor mégis hogy a viharba?!
-Ammm... bocsánat hogy megzavarlak, de ki a fene vagy te és hova cipelsz?- kérdezem zavarodottan azonnal próbálva mozdulni, hogy talpra álljak.-Le... letennél?- ez annyira zavarbaejtő! Bárhova nyúlnék, bárhogy mozdulok a fiúval találok érintkezést....Pedig nem is ismerem ! Hogy kerülök én a kezébe?!!
|
Elnézegettem a jelenetet. Az a kölyök... nem kéne magánakcióznia, amikor amúgy is van valaki, aki segíteni akar neki. Így csak rosszabbá válik a helyzet... és tényleg. Az idősebbiket kezdtem figyelni érdeklődve, majd elmosolyodtam.
- Majd meglátod, mit teszek.
Ilyenkor imádom a képességemet~ két pillanat alatt ki tudom menteni a fiút, aztán már itt sem vagyunk, ez a balek meg majd pisloghat nagyokat a hűlt helyünket látva. Felemeltem a kezem és csettintettem egyet, ezzel megállítva az időt. Aztán odasiettem és a kölyköt kimentettem a nagyobbiktól, majd a karjaimba vettem. Hát, olyan volt, mint egy nagyobb méretű baba... legalábbis jelenleg. Nem mozdult, nem tiltakozott, nem mondott semmit. Én meg elindultam vele. Csak néhány perc múlva indult el az idő újra, de akkor már elég messze voltunk a kölyök támadójától...
|
Unott fejjel a friss jövevényre néztem. Szarvaim még a fejemen éktelenkedtek, de néhol elkezdett kifehéredni a hajam, amit nem akartam, ezért nagyon is kontrollálom magam még ha nem is látszik. Viszont Lucy kihasználta a pillanatot és belémharapott, amire egy mérges chh hang után elengedtem, majd elkaptam hátul a nyakát, mikor épp menekülésre fogta volna és egy hirtelen mozdulattal lenyomtam a földre és leguggolva mellé ott tartottam, bár kicsit vérzett a két ujjam közötti rész, jól megharapta a kölyök rohadjon meg.
Most hogy végre leraktam Lucyt az őt megillető helyre a fiúra néztem aki nem rég érkezett.
-És ha nem teszem meg mi lesz? Idetolod a formás kis hátsód és ellátod a bajom? Tessék csak, próbálkozni lehet... amúgy meg azt csinálok vele amit akarok... végtére is az én játékszerem, nem igaz Lucy? Na... mondj valamit... ne légy illetlen... - mondtam Lucy mellett guggolva miközben négy ujjamat a nyakánál a nagyujjamat az arcánál tartva nyomtam őt a földhöz, így a füle alatti részt elkezdtem összekenni a kezemmel.
|
Egyik kezemmel a csuklójára kapva kezdem el lefeszegetni magamról a mancsát, míg másikkal próbálom mellkasát nyomva eltolni magamtól. Fájdalmas a szorítása, mivel összepréseli az arcomat de a fölémtornyosuása jobban zavar. Olyan mint egy gonosz nagy árnyékoló, kezekkel. Kitakarja a napot is előlem, arról nem beszélve hogy hiába taszigálom, megse moccan.Túlságosan is benne van az aurámban.... Érzem a parfümje jellegzetes illatát, ebből is tudom, hogy ez már a veszélyes közelség nála....Hatótávolságon belülre lépett.
- Hé, jobb lenne, ha elengednéd azt a fiút...- szólal meg egy ismeretlen hang nem messze tőlünk, félbeszakítva a dulakodásunkat. Ethan nemtörődöm mód felé fordítja a fejét, amit azonnal ki is használok és jól beleharapok a hüvelyk és a mutatóujja közötti húsos részbe. Eressz! Gyerünk már eressz el !
|
Felfedeztek? Egy kicsit elgondolkodtam, de ahogy hallottam, mi történik, egyből felkaptam a fejem. O-oké... nem szándékoztam belekeveredni ilyesmibe, de nem hagyhatom szó nélkül. Kiléptem a bokrok és fák közül.
- Hé, jobb lenne, ha elengednéd azt a fiút...
Mértem végig kettejüket, aztán az idősebbiken állapodott meg a tekintetem. Egyelőre nem akartam komolyabban beleavatkozni... reménykedtem benne, hogy a fiú elengedi a kisebbet, most, hogy van "szemtanú".
|
-Na nézd milyen nagy szád lett... mond csak mi volt az a csicsás kis cucc amit hozzám vágtál Lucy? - kérdeztem tőle felvont szemöldökkel de a szemfogam is egyre élesebbé nőtt, ahogy a bennem lévő démon fel-felébredezik, ilyen ez az átok, de ha elveszítem a fejem végén megölöm Lucy drágám, akkor én kivel fogok szórakozni, azt mondták figyeljem meg, bár olyan veszélyes mint a giliszta...De most hogy ebbe az állapotba vagyok Lucyt teljesen másképp látom a testében áradó szellemi energia olyan színes hogy a végén hányni fogok tőle, viszont ahogy körbe pillantottam feltűnt, hogy a közelbe van valaki más is, amire egy sunyi mosolyra húzódott a szám.
-Csak a szád nagy, de közben hátrálsz ejnye, legalább lenne benned annyi hogy nekem ugrasz, mondjuk így...-mondtam majd hirtelen elrugaszkodtam és néhány úgrásszerű lépés után Lucy előtt lettem, majd elkaptam egy kéttel az arcát, így két oldalról összeszorítottam és befogtam a száját.
-Na és most mi lesz? Lucy~ Remélem hiányoztam, mert egy ideig szemmel foglak tartani... de rosszalkodj csak, had szórakozzak egy kicsit.
|
Döbbenten nézek testvéremre aki kimászik a bokrok közül. Mi a fenét keres ez itt?! És mégis mit művelt a bokorban?
Nagyot nyelve figyelem amint a nagy erőfeszítések árán megalkotott aprócska kristályomat elpöcköli a susnyásba. Chh....
A "Lucy" megnevezéstől viszont elvörösödöm és dühömben felfújódva morranok egyet.Ez nem vicces ! Már régen sem volt vicces ! Gyűlölöm ha így szólít! De hiába puffogok vagy igyekszem nagyobbnak látszani, Ethan az idősebb, és cm-ekkel leköröz még ha görnyedten áll akkor is.
-Mióta gubbasztasz abban a bokorban? Ugye nem azért voltál ott mert hívott a természet? - kérdezem hátrébb lépve, gonoszkodó kuncogással de ügyelve hogy megtartsam kettőnk között a távolságot. Sunyi sompolygó !Tudom, nem szabadna bökdösni a mérges oroszlánt, de akkor sem fogom hagyni hogy övé legyen az utolsó szó! Ethan erősebb nálam de már nem sokáig ! Tökélyre fejlesztem majd a kristályaimat, és akkor nem lesz többet lehetősége terrorizálni engem !
|
Miközben sétáltam, a múltkori kalandomon rágódtam. Azaz... magamon és Nekon. Meg a... hát, fogadásunkon. Jelen pillanatban elképzelni sem tudtam, hogy megszerethetek valakit, pláne nem azt, hogy ki is mondom azt a bűvös szót. De... én is csak emberből vagyok és ő is, nem? Azt hiszem, elég buta ötlet volt ez a fogadás. Még ha egyedül is akarunk lenni, nem kialakítani mély kapcsolatokat, attól még... ezt nem tudjuk teljes mértékben befolyásolni. Nekoból és önmagamból is kinéztem, hogyha egy gyengébb pillanatukban talál ránk valaki, akkor igenis... elkezdhetünk kötődni az illetőhöz és talán meg is szerethetjük.
Ahogy így sétálgattam, lassan a kilátó felé vettem az irányt. Néhány ág reccsent is a talpam alatt, így megtorpantam. Kicsit visszarántott a valóságba a gondolataim közül. Aztán... meghallottam két idegen hangját, így felkaptam a fejem. Talán mindjárt megzavarok valakiket...? Nem mozdultam, csak füleltem~ (bár nem szép dolog a hallgatózás, igaz?)
|
Távolból figyeltem Lucyt alkotni, bár nem tudtam mi a fenét is csinálhat, de aztán éreztem valami változás, ezért léptem volna közelebb, viszont pont egy fára sikerült aminek következményeképp magamra vontam a figyelmét. Bár egy jópár bokor állt kettőnk közé még is nagyon felfigyelt rám, aztán jött egy újabb reccsenés, ami nem én voltam, hanem valami nyomorúlt dög. Erre egy cheh...mérgelődéssel kiléptem a bokorból, ekkor láttam, hogy valami nagyon fura formájú cucc repül egyenesen felém. Hirtelen belémhasított a fájdalom a fejembe és lehajoltam, majd szarvakkal a fejemen egyenesedtem fel, bár azok úgy tűntek mint ha kicsit hibásak lennének, mint mikor a tv akadozik, majd elütöttem magamtól a felém repülő cuccot. Kemény volt az biztos, de úgy ütöttem el mint ha valami bogarat pöcköltem le volna magamról, majd kicsit elvetemült mosollyal az arcomon léptem egy lépéssel közelebb az előttem álló támadó felé.
-Így kell bánni a testvéreddel, Lucy? Vigyázz, mert a hozzám hasonló mókusok visszaharapnak...-mondtam miközben végignyaltam a felső ajkamon és elindultam közelebb a drága öcsikém felé.
|
Mély levegőt veszek majd lassan kifújom hogy tisztuljon a fejem. A tenyeremre pillantok és próválok elképzelni egy gömböt. A gömb nem nehéz forma. A gömb egy egyszerű kerek bigyó...
Ajkamba beharapva gondolok a gömbre. Érzem ahogy az erő bizsergetően véigszalad a testemen és összpontosul a tenyeremnél. Megfájdul a vállam az erölködéstől de nem érdekel! Akkor is megcsinálom ! Ez most egy gömb lesz ! Érzem ! Annyira érzem !
Szépen ívelt formában kezd alakulni a kristály , molekuláról molekulára áll össze, de ekkor egy reccseés megzavar.Reflexből fordulok a hang irányába, a "megteremtett" , távolról sem gömb, annál inkább szív alakú kristállyal, ami az idegességemnek köszönhetően vörös színből átvált zöldre majd halványsárgára. Újabb reccsenés a közeli bokorból. Dühösen vonom össze a szemöldökömet.
- Rohadt mókusok! Azt hiszitek ez vicces ?! Adok én nektek hogy legyen okotok megzavarni !- duzzogom, már apró vigyorral a szám szélén. Becélzom a bokrot, majd a még mindíg színét illetően döntésképtelen kristályt a célhoz vágom. Remélem sikerül ezze elzavarnom az állatokat és végre gyakorolhatok nyugalomban.
|
[22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
Ezért a mellkasomra tettem a kezem és kisebb koncentrálás után visszavettem rendes alakomat és hagytam az öcsémet és megmentőjét elmenekülni. Végül is nekem ez hasznos, hiszen megtalálom már mindkettőt, most hogy láttam az energiájuk vonalát, így egyszerűen megtudom őket találni. Visszavettem a hajbavaló pántomat és elkezdtem a másik irányba sétálni, bár még oda vetettem.
