[112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
Mivel tisztában voltam védtelenségemmel, füttyentettem, remélve, hogy Spy előjön valahonnan. Szerencsére igy is lett, előmászott a rejtekhelyéről és oda jött mellénk. Kezemet a fejére helyeztem, aztán Lionelre pillantottam és egy halvány bólintással beleegyeztem a kérésébe. Végül is, amig még itt van nincs gond, viszont olyan mint egy nyitott könyv, még az arcáról is leolvasható volt, hogy nem hisz nekem, amire halványan elmosolyodtam aztán az égre pillantottam törött ablakon keresztül
-Legyen, elkisérlek... végén eltévedsz és ki tudja hol kötsz ki... - tettem hozzá, majd körbe néztem.
-Van itt valami amit hoztál és vinnéd vagy csak úgy elvinnéd mert szükséged lehet rá? - kérdeztem tőle, mivel nem bánom ha visz magával néhány dolgot, ami az enyém úgy se kötődök tárgyakhoz.
|
Elhúztam a szám a szavaira. Elintéznivaló, mi? Nem hiszek neki. Félrenéztem.
- ...ahogy akarod.
Morrantam kicsit, majd visszanéztem rá. A szavainak igazság tartalma közelített a nullához, legalábbis ezt súgták a megérzéseim.
- A reptérre elkísérsz?
Kérdeztem már normális hangon. Egyrészt vele akartam még lenni, másrészt... fogalmam sincs, merre is van a reptér....
|
Figyeltem Lionel mozdulatait, de még mindig eléggé zavart arckifejezésemet mutattam. Egy kisebb csend után, amely legalább tiz percnek tűnt nekem is és talán Lionak is végül megszólaltam.
-Nem, itt van elintéznivalóm, jobb ha te mész csak.. ha az ügyem úgy akarja visszamegyek, de akkor majd szólni fogok. - mondtam teljes komolysággal, azonban mondandóm igazságtartalma igazán alacsony volt, de reméltem ezt Lio nem vette észre.
|
Nem tetszett, hogy úgy kikapta a kezemből a telefont, de végül ráhagytam. Figyeltem, ahogy olvas és kutat az emlékeiben. A szavaira megcsóváltam a fejem. Ez így gáz. Ha nem emlékszik emberekre, az nagyon nagy probléma. A földre néztem, majd a továbbiakra fel.
- Ez tényleg nem túl jó... újra találkoznod kell velük és...
Akkor talán újra emlékezni fog rájuk. Vagy legalább... újra megismerik egymást. Nem tudom. Érdeklődve figyeltem, mit pötyög, de nem láttam, messze volt.
- Mit... ...
Kérdeztem volna, hogy mit csinál, ekkor mutatta a telefont.
- Ó, oké. Rendben. De te.... biztos nem jössz?
Elvettem a telefont és elraktam a zsebembe, így néztem vissza rá.
|
Kikaptam kicsit agresszivan Lionel kezéből a telefont és elkezdtem olvasgatni. E szerint valami csapat vezetője vagyok, de milyen csapat. Majd emlitett két nevet, bár csak egy volt ismerős.
-Csak Hinatára emlékszem...arra az úgy nevezett csapatomra nem...- mondtam láthatóan mérges arccal, kik voltak, hasznosak voltak, milyen képességgel, több infó nem volt róluk, lehet mert az már külön mappa vagy nem is tudnak az ottaniak olyan sokat a dolgokról.
-Úgy érzem ez igy nagyon nem jó...de, igen tudtál segiteni, azzal nincs gond... - mondtam, majd elkezdtem pötyögni Lio telefonján, egy frissitést kap a cég rólam, én meg egy céltáblát, mivel nincs képességem, nem tudom magam védeni, de hasznos infokat tudok, valószinű rám fognak harapni. De, hogy Lio erre ne jöjjön rá, utolsó pötyögésekkel vettem neki repülőjegyet az én számlámra és vissza adtam neki a telefont, képernyőn a jegy kódjával.
-Itt a jegyed... bármikor indulhatsz amikor szeretnél
|
Meglepve bólintok neki. Így érthető. Bár érdeks is, hogy én megmaradtam a fejében. Talán mert frissen élek az emlékeiben? A kérdésekre inkább előszedtem a telefonom. Abban minden benne van Aaronról. Előkutattam az akta fájlt, majd megnyitottam és felé fordítottam.
- Tessék.
Ha olvas, közben azért megemlítem még azt is, hogy múltkor páran meglátogatták... (Hinata, Akito...? Talán. Usernek nem jut eszébe, kik voltak ott xD).
- Ezzel tudtam segíteni?
Kérdezem kíváncsian végül.
|
-Kuga képessége azonnal hat, ha téged felejtettelek volna el, megpróbáltalak volna megölni, már akkor amikor kinyitottam a szemem és megláttalak... úgyhogy nem te...de akkor ki...vagy kiket felejtettem el? - magyaráztam a dolgot Lionelnek, nem annak szántam, hogy megnyugtassam, hanem tényleg csak egy kioktatás volt a dologról. De mivel nagyon piszkálta a dolog a csőrőm.
-Mit tudsz rólam... kiket ismerek, a Dokin és rajtad kivűl? Szoktam mással beszélni? - kérdeztem Liot, mert ha valaki, akkor most ő tud segiteni, mivel neki az volt a dolga, hogy ismerjen, vagy ha más nem legalább egy aktát látnia kellett volna rólam.
|
Tényleg, a telefon... akkor majd kénytelen leszek megoldani magam a visszajutást. A továbbiakra viszont meglepve nézek vissza, majd magamhoz húzom Aaront.
- Higgadj le, ezzel nem mész semmire... Aaron...
Lepillantok rá, majd odébb húzom a faltól is. Idióta. Kárt tesz magában. Közben elkezdek agyalni is. Nem emlékezne valakire? Vagy valakikre? ... Ez Kuga műve lenne? A képességéé... vagy a Dokié? Nehéz lenne megmondani. Mellesleg így még nehezebb őt itt hagynom.
- Remélem, engem nem fogsz elfelejteni...
Teszem hozzá halkan, majd elengedem lassacskán.
|
Sajnos őszintén volt egy olyan érzésem, hogy megerősités ellenére is Kugának igaza van, valaki tudta, hogy hova kell mennie és miért, aminek egyáltalán nem örültem. De amig Lio megfigyel én megszerzem tőlük azt ami Kugának kell. Bár erre valószinű számitanak, de én is számitok arra, hogy számitanak rám. Erre majdnem elnevettem magam, bár lehet, hogy Lio félre érti majd de nem számit.
-Nem probléma, ha épségbe maradt a telefonom Doki látogatása után...adj át egy üzenetet is...a...a...ehh...nem emlékszem...-kezdtem el a mondandóm, majd rájöttem, hogy a ember hiányzik a fejemből vagy emberek, ami a mellékhatása Kuga képességének.
-A fenébe.... - káromkodtam és a falra csaptam bár felszisszentem a fájdalomtól, mert ez rossz kézzel történt meg.
|
Bólintottam az elejére, majd ránéztem és így hallgattam tovább. A kérdésére elhúztam kicsit a szám.
- Azt kérted, menjek és derítsek ki valamit. Akkor ezt fogom tenni.
Ahogy mondtam, hozzá tartozom most és megteszem, amit kér. Félrenéztem. Azért túl sok kedvem nem volt hozzá. Féltem ettől az egésztől. Mio... alig láthatóan megráztam a fejem és visszafordultam hozzá.
- Intézel nekem jegyet a gépre?
Hisz pénzem az nincs. Nehezen tudok visszamenni...
|
-Arról, hogy él-e olyan személy, aki előre lát dolgokat... ha valóban létezik ilyen, tudnom kell, hogy a Dokival dolgozik-e vagy sem...- közöltem egyszerűen Liovál bár nem ez volt minden, amit tudni akartam, de jobb szeretném ha a többiről még nem szivárogna ki dolog, inkább csak a fejembe maradjon, talán ott a legbiztonságosabb egyelőre.Bár az amit mondott...Jelenleg hozzám tartozik, hasznos volt, de meg is ijesztett, hogy igy kimondta a dolgot. Az emberek általában nem szeretnek ilyeneket mondani, mivel igy úgy tűnik, hogy a tárgyam, eszközöm, de ő meg csak igy bumm kinyögte, ez meglehetősen zavart, de nem mutattam ki.
-Nos? Mész vagy maradsz?
|
Kicsit elgondolkodtam a szavaira.
- Miért érdekel, hogy Miot szemmel tudom-e tartani vagy sem? Jelenleg hozzád tartozom.
Mondhatni, neki dolgozok. A továbbiakat hallva mondjuk világossá válik. Az elsődleges célja tehát ez lenne Aaronnak.
- Miről?
Kérdezek vissza, mikor végzek a kötözéssel. Miről akar megbizonyosodni?
|
Egyszerűen figyelmen kivűl hagyta a mondandóm Lionel, ami egyáltalán nem tetszett, de azt is megállapitottam, hogy igaza van a kötésem cserére szorul, ezért engedelmeskedtem neki és követtem őt. Pontosabban hagytam, hogy elrángasson a fürdőbe. Nekitámaszkodtam a falnak és oldalasan fordultam Lio felé, de nem hagytam annyiban a gondolatom sem.
-Komolyan mondtam, amit chhh...-jött egy fertőtlenitős felszisszenés. - amit mondtam... nélkülem kellene visszamenned... Egyrészt, hogy szemmel tartsd Miot, másrészt segitened kell, hogy megbizonyosodjak valamiről, de ahhoz jobb ha nem vagyok a közelbe mert gyanús lenne...
|
A hangját hallva odafordultam, de ami először feltűnt, az a kötése... átázott. Lezártam a kaja alatt a gázt és odalépkedtem hozzá.
- Gyere, kicserélem a kötésed.
Fogtam meg a kezét, figyelmen kívül hagyva a szavait. Egyedül visszamenni és itt hagyni őt? Ki tudja, mi fog történni. Elkezdtem behúzni a fürdőbe, ott pedig előszedtem az orvosi kellékeket. Magamban merengtem, miközben leültettem Aaront a székre és elkezdtem ellátni a sebét. Fertőtlenítés, stb.
|
Nem tudom mennyi idő telt el, mig elmerültem a dolgokban, de hallottam, hogy odakint elkezdtek pakolászni, vagy még folytatták, nem tudom mennyi idő telt el, de ezek szerint még nem adták fel. Következő ami feltűnt az az illat, ami lentről jött, valaminak nagyon jó illata van, amire a gyomrom is hangos korgással válaszolt, ezért kelteltem az ágyból és leballagtam, de ekkor már átázott a kötés a vállamon, azonban nem tűnt fel mert a gyomromra figyeltem. Ajtónak támaszkodtam és végül kinyögtem.
-Vissza kell menned... nélkülem...
|
Hallottam, hogy Aaron motyog bent magának valamit, de nem érdekelt, próbáltam nem figyelni rá. Inkább nekiálltam kaját csinálni kettőnknek... meg édességet. Úgyis mondtam neki, hogy akartam csinálni neki. Nem is gondolkodtam, egy negyed órán belül illatok kezdtek keringeni a konyhában és ezek az illatok bekúsztak Aaron szobájába is. Nem mentem be, hogy szóljak neki, úgy voltam vele, hogy majd kijön, ha megérzi...
|
-Pedig itt lenne az ideje... hőst játszanod, hiszen te jó fiú vagy... én meg nem... Miot kéne mentened, nem engem... -suttogtam magamnak miután már elment a közelemből Lio, aztán a vállamra tettem a kezemet és kissé megszoritottam a lőtt sebem, hogy a fájdalom belém nyilaljon és az terelje el a gondolataimat. Ha már képességem nincs is, gondolkozásra jó vagyok, hiszen jutott belém némi ész, annak ellenére, hogy mennyit nyúzták a testem, nem öltek ki sok mindent. A Dokis gondolataimat egy pillanatra félre tettem és arra gondoltam, hogy honnan tudhatják, hogy Mio képessége meg fog ölni másokat.
-Két opció van... előre látták, bár senkiről nem hallottam, akinek ilyen képessége lenne... második... ők fogják elő idézni az eseményt vagy én, de nem látom én hogyan tenném ezt meg, semmi közöm nincs Mioho..z...- kezdtem el magamba gondolkozni, amikor a gondolat végén leesett, hogy van közöm hozzá. A közös kapocs... Lio. Nem kötődhetek hozzá ennyire, hogy nekirontsak...a barátjának... lehetetlen...
|
- Fejezd be. Nem akarok hőst játszani... nem hiszem, hogy bármit tehetnék egyedül.
Kár volt elmondanom, hogy nem tudtam dönteni. Könnyebb lenne, ha nem kötődnék hozzá, de nem így van. Bár ez a válasz... az egész... ahogyan beszél. Neki tényleg csak egy eldobható tárgy lehetek. Használt egy ideig, jó voltam neki, vagy legalábbis jó társaság lehettem, de nem zavarná, ha nem lennék. Végül is... ja.
A szavaira biccentettem, jelezve, hogy értem, aztán felálltam és kimentem. Csak kicsit el akartam szakadni ettől a témától... engedtem egy pohár vizet magamnak, azzal ültem le a konyha asztalhoz. Próbáltam nem gondolkodni, de folyton Mio arcát láttam magam előtt.
|
-Őszintén ez egy ostoba gondolat volt, ha igaz amit Kuga mondott és többen meghalnak, az én életem ne ér annyit, hogy feláldozd Mioért és más emberekért, mert nem tudtál dönteni, hogy hol legyél... - mondtam neki kicsit nyersen, de való igaz ez volt a tény. Ha rajtam múlt volna én mentem volna, ha azzal hogy itt hagy, hogy több ember életét is megmentse, hát legyen. Eddig is megvoltam egyedül, most se fogok sirni, ha elmegy. Egy sóhaj után válaszoltam a másik kérdésre is.
-De, tudna... eltudja venni Mio képességét, de akkor a képesség életre kel, saját testtel, személyiséggel... ha ez történik, akkor mint belőlem is Mioból is kiszakad valami, lehet hogy az emlékek rólad, vagy a pozitiv személyiség jegyei, bármi lehet. Mint minden hasznos képességnek, Kuga képességének nagyon nagy ára van... esetem egyszerűbb volt, mert Doki elkezdte kiölni belőlem, amit oda tett, igy nem lett új személy a képességből, mert rögtön meghalt. De Mionál ez komoly baj lehet, ha Kuga használja a képességét, ha csak nem tudod megállitani a képességet... - magyaráztam Lionelnek. Nem tudom mennyire volt érhető, amit mondtam, csak kiöntöttem mindent a gondolataimból, ahogy jöttek.
|
Sóhajtok egy aprót a válaszra, aztán figyelem, ahogy visszafekszik. Próbálja feldolgozni a kapott infókat, mi? Hm. Visszalépkedek hozzá, majd leülök mellé, bár nem érek hozzá. Elgondolkozok.
- Hé, ez a Kuga... nem tudna segíteni Mioval kapcsolatban?
Kérdeztem inkább magamtól, aztán megráztam a fejem. Az ő kérdésére válaszoltam.
- Öhm, nem tudom. Nagyjából ez a lényeg... amit te is elmondtál. Összegeztél.
Elhallgatok, majd Aaronra pillantok.
- Amíg nem voltál magadnál... azon gondolkodtam, hogy visszamegyek Miohoz és megpróbálom megállítani ezt az egészet. De... nem akartalak itt hagyni.
Nem is tudom, ezt miért mondom el, mikor teljesen lényegtelen információ...
|
[112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
